203465. lajstromszámú szabadalom • Arcápoló, bőrspecifikus kozmetikai készítmények
1 HU 203 465 A 2 A találmány tárgya arcápoló kozmetikai készítmények, előnyösen különböző típusú férfi arcbőrök borotválkozás utáni kezelésére, oldat, gél vagy folyékony emulzió formájában. Ismert, hogy a borotválkozás után alkalmazott készítmények - döntően az arcszeszek - mind összetételüket, mind hatásukat illetően kevéssé változtak az utolsó 20 évben. A szakirodalom szerint - lásd például Karl Rothman: „Das grosse Rezeptbuch der Haut-und Kötperflegemittel” c. munkáját (mely 1969-ben jelent meg Heidelbergben a Hüthig Verlag gondozásában) vagy Karl-Heinz Schraden „Grundlagen und Rezepturen der Kosmetika” című könyvét (melyet ugyancsak a Hüthig Verlag adott ki 1979-ben) - az arcszeszek semlegesítik a borotvaszappantól és krémtől bázikussá vált epidermiszt, ezáltal regenerálják az ún. bőrvédő savköpenyt, továbbá összehúzzák a pólusokat, fertőtlenítik a borotválkozás okozta mikrosérüléseket, frissítik, hűtik, esetenként megnyugtatják az állnadó stresz hatásának kitett bőrt. A hagyományos borotvaszeszek 40-60 térfogatszázalék etanolt vagy izopropanolt tartalmazó vizes oldatok. Semlegesítő ágensként többnyire tej-, citromvagy bórsavat tartalmaznak. A frissítő, hűsítő hatást a nagy gyakorisággal alkalmazott mentol és a ritkábban használt kámforsav biztosítja. A pórusösszehúzás, illetve az edzőhatás fő tényezője az alkohol, de esetenként erre a célra alkalmaznak növényi kivonatokat, így Hamamelisz-vizet, zsálya és torma vizes, ill. vizes-oldószeres kivonatát is. Az antiszeptikus hatás hordozója ugyancsak az alkohol, de egyes receptúrákban egyéb ágenseket is használnak, például a cetil-trimetil-ammónium-bromidot, a hexaklorofént és a cink-fenoszulfátot. Ezeket a kiegészítő anyagokat Karl Rothman és Karl-Heinz Schrader már idézett munkája, továbbá Hugo Janystin „Handbuch der Kosmetika und Riechstoffe” c. művének 3. kötete, mely ugyancsak a Hüthig Verlag gondozásában jelent meg 1973-ban, Heidelbergben, ismerteti. A készítmények döntő többsége azonban nem rendelkezik hidratáló hatással. Ebben a tekintetben a leggyakoribb ágens a glicerin avagy a propilénglikol, esetenként a szorbitol, de ezek egyrészt csekély mértékű hidratációt fejtenek ki, másrészt alkalmazástechnikai szempontból is korlátozott a felhasználásuk, ragadóssá tehetik a készítményt. Korszerű ágensekkel csak ritkán találkozunk. Fő komponensként Schrader (ibid) az allantoint, Janystin (ibid) az allantoint, vagy annak sóit, továbbá a karbamidot és a pantenolt nevezi meg. G.A. Nowak: Die Kosmetischen Präparate c. könyvének 2. kötetében, mely a Ziolkowsky kiadónál jelent meg 1984-ben, Augsburgban, ugyancsak az allantoint és származékait említi meg. A regeneráló hatás, esetenként bőrnyugtató-gyulladáscsökkentő hatás tekintetében is viszonylag szűk a választék az irodalomban. A sor ugyancsak a pantenollal, az allantoinnal és derivátumaival nyitható meg. Ezenkívül egyedileg alkalmazzák az orbáncfű-olajat, az azulént és az alfa-bizabololt Schrader (ibid), a kamillakivonatot és a glicerretinsavat Nowak (ibid) szerint. A gél - mint termékforma - sokkal fiatalabb, a 70-es években kezdett elterjedni, talán az első utalás a Cosmetics Science and Technology c. kézikönyv 2. kiadásának 2. kötetében található a 3. oldalon. A munkát M.S. Balsam szerkesztette és megjelent a Wiley- Interscience Kiadó gondozásában 1972-ben, New Yorkban. A recept egy mentolt és visszazsírozó ágenst tartalmazó, 50 % etanoltartalmú Carbopol-gélt ismertet A géleket elsősorban a száraz, zsírszegény bőrök esetében alkalmazzák. Ezekbe könnyebben inkotporálhatók az 1-3 %-ban használt ún. visszazsírozó ágensek. Leggyakrabban a Solulan 98, a lanolin és lanolinszármazékok szerepelnek [lásd: Cosmetics Science an Technology Ed. M.S. Balsam, (ibid)]. Ezen túlmenőén PEG-zsírsavésztereket is használnak (H. Janystin, ibid). E készítmények legnagyobb hátránya abban áll, hogy magas alkoholtartalmuk nem kívánt szárító és irritáló hatást okozhat és ennek hátrányos hatását nem sikerült megszüntetni. A találmány célja tehát olyan készítmény-alaptípus kidolgozása, amely kisebb változtatással mindként bőrtípusra (zsíros vagy száraz) egyaránt alkalmas és hátrányos hatást nem mutat. Kísérleti kutatásainkat megalapozó statisztikai adataink azt mutatják, hogy az egészségtelen életmód és a környezeti hatások következtében sokkal gyakoribb a férfiak között is száraz és érzékeny bőrű típus. Gyakoribb a fertőzésre, gyulladásra való hajlam, a hámképződési zavarok, a mikrotraumák és a bőrérzékenységi tünetek. Ez a statisztikus változás indokolttá tette, hogy speciális készítményeket dolgozzunk ki a zsíros, a kevert és a normál bőrtípusra, és megint másokat a száraz és/vagy érzékeny bőrűek részére. A másik következtetés volt, hogy a korábbiaknál erőteljesebb hámvédő és hidratáló hatású termékeket kell kifejlesztenünk, melyek egyúttal fokozott antiszeptikus aktivitással is rendelkeznek. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a férfiaknál a ma is még gyakoribb zsíros bőrtípus esetén, melyhez viszonylag ritkán társul nagyfokú vízhiány, a szeszes oldat az ideális termékalap. Ez esetben tehát nincs szükség visszazsírozó ágensre, mert a fokozott sebum-termelés révén rövid időn belül reprodukálódik a bőrvédő savköpeny. A vízháztartás zavarai általában nem mélyrehatóak. Az alkalmi vízveszteség gyorsan és hatékonyan pótolható nedvszívó anyagok, így pl. poliszacharidok, aminosavak, tejsav-nátriumlaktát-puffer alkalmazásával. Alapvető szempont viszont a megfelelő hámvédő és hámregeneráló hatás biztosítása. A száraz és/vagy érzékeny bőrtípusok esetében a szokásos 40-60 tömegszázalékos etanolkoncentráció csípi, érzékenyíti és túlzottan szárítja a bőrt. Kísérleteinkben megállapítottuk, hogy ezeknél a típusoknál legfeljebb 35 tömegszázalék adható meg ideális felső határértékként. Itt már feltétlen szükség van speciális; visszazsírozó anyagok alkalmazására, mivel ebben a kategóriában nagyon lassan reprodukálódik az ún. bőrvédő savköpeny. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
