203462. lajstromszámú szabadalom • Eljárás analóg jel mintavételezésére és tárba való rögzítésére, valamint ehhez tartozó mintavételezési eljárás és kapcsolási elrendezés

1 HU 203 462 B 2 ges tárolási helyet, hogy a rekonstruálandó jel alakjától függően hol a két változás között eltelt időtartamot, hol pedig egy adott rövid időperiódus alatt bekövetkezett jelváltozás nagyságát tároljuk. A 3. ábrán vázolt jel teljes időtartama 676 ms. Ha ezt a jelet 4 ms-onkénti mintavételezéssel hagyományos módon kívántuk volna tárolni, akkor ez 676/4-169 egyenként nyolcbites memóriaterületet foglalt volna le. A találmány szerint mindehhez csak 21 nyolcbites me­móriaterület lefoglalására van szükség, az adatredukció mértéke tehát 87,5%. Az itt leírt mintavételezési és reprodukciós eljárás­hoz szükség van az 5 mikroprocesszor megfelelő prog­ramozására, ez a feladat azonban a részletesen ismerte­tett feltételek mellett szakember köteles tudásához tar­tozik. A találmány szerinti megoldást természetesen nem­csak EKG-jelek tárolására és reprodukciójára, hanem minden olyan esetben használhatjuk, ahol egy analóg jel hosszú idejű figyelése és rekonstrukciója szükséges. A találmány szerinti eljárás alapgondolata szem­pontjából nincs különösebb jelentősége annak sem, hogy a digitális átalakítás T periódusokban megtörtén­jen. Ha a 3 és 4 komparátorok kimenete az 5 mikropro­cesszor megfelelő megszakítás bemenetelhez csatlako­zik, akkor bármelyikük kimenetén egy 0-1 átmenet ténye egy mintavételi ciklust válthat ki. Ilyen megol­dásnál azonban egy az 5 mikroprocesszorban lévő órát vagy egy külső órát kell indítani, hogy a következő jelváltozásig terjedő idő mérését ezzel lehetővé tegyük. A bemutatott példában azt is feltételeztük, hogy a figyelőszintek egyenletesek. Speciális lefutású görbék tárolásához a jel változási tartományát egyenlőtlen idő­közökre is oszthatjuk, ami úgy valósítható meg, hogy a 8 digitál-analóg átalakító lépéseinek számát a legna­gyobb felbontáshoz rendeljük hozzá, viszont a 7 kime­neten lévő számok és a 8 digitál-analóg átalakító digi­tális bemenete közé egy memóriában tárolt táblázatot iktatunk, amelyből a kívánt felbontásnak megfelelően végeztetjük az analóg átalakítást. Ahol pl. nincs szük­ség a maximális felbontásokra, ott minden második, harmadik, stb. számot rendelhetjük hozzá a 7 kimenet egyenként növekvő számaihoz. Egyenlőtlen felbontás­nál a DU feszültséglépcső nagyságát is az ugrással összhangban kell változtatni. Ez megoldható például a 14 potenciométemek egy további digitál-analóg átala­kítóval való helyettesítésével és ezen átalakító digitális bemenetéinek egy memóriában tárolt és a 7 kimenettel címzett táblázat alapján történő vezérlésével. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás analóg jel mintavételezésére és tárba való rögzítésére, amelynek során az analóg jel értéktarto­mányát diszkrét figyelőszintekre osztjuk és minden fi­gyelőszinthez egy számértéket rendelünk hozzá, és ha az analóg jel valamely figyelőszint tartományába esik, akkor ezen figyelőszinthez rendelt számértéket tekint­jük az analóg jel digitális reprezentánsának, meghatáro­zott mintavételi időpontokban meghatározzuk az analóg jel digitális számértékét és ha ez a közvetlenül megelő­ző mintavételi időpontban meghatározott számértéktől különbözik, a mintavett értékek alapján nyert informá­ciót tároljuk, azzal jellemezve, hogy tároláskor a tárnak az adott területét egy jelölési mezőre és egy adatmezőre osztjuk, a jelölési mezőn az említett különbség előjeles nagyságától függő jelölési információt tárolunk, az adatmezőn pedig a jelölési információ értékétől függő­en vagy az előző tárolási időpont óta eltelt időre utaló információt vagy pedig az említett különbséget, illetve adott esetben a pillanatnyi számértéket tároljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ha az említett különbség abszolút értéke 1, akkor a jelölési mezőn ezt a tényt és a különbség előjelét, az adatmezőn pedig az előző tárolási időpont óta eltelt időre utaló információt tároljuk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ha az említett különbség abszolút értéke 1-nél nagyobb, akkor a jelölési mezőn ezt a tényt és a különb­ség előjelére utaló információt, az adatmezőn pedig a különbség nagyságára vonatkozó információt tároljuk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a jelölési mező nagyságát az adatmező rovására növeljük, ha a különbség abszolút értéke 1-nél na­gyobb. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden tárolási időpontban a hozzárendelt tárolási terület jelölési mezejét és az előző tárolási terület információs mezejét írjuk be. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a jelölési mezőn egy sajátos kódot rendelünk hozzá ahhoz az állapothoz, amikor az előző tárolási időpont óta a figyelőszint értéke nem változott, de az időmérésre rendelkezésre álló adatmező túlcsordult, és ekkor a megfelelő adatmezőn tömörített időinformációt rögzítünk. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az analóg jel maximális változási sebessége által meghatározott és az előírt pontosságú jelreprodukcióhoz szükséges hosszúságú azonos minta­vételi periódusokban végzünk mintavételt, és időinfor­mációként az adatmezőre az előző tárolási időpont óta eltelt mintavételi periódusok számát írjuk be. 8. Mintavételezési eljárás az 1-7. igénypontok bár­melyike szerinti eljárás mintavételezési szakaszának végzésére, amely magában foglalja az analóg jel digitá­lis átalakítását is, és ennek során az analóg jel nagyságát folyamatosan összehasonlítjuk az adott figyelőszint fel­ső határát képező felső küszöbfeszültséggel és alsó ha­tárát képező alsó küszöbfeszültséggel és jelezzük, ha az analóg jel a figyelőszinten kívül tartózkodik, azzal jelle­mezve, hogy diszkrét mintavételi időpontokban meg­vizsgáljuk, hogy az analóg jel a figyelőszinten belül tartózkodik, és ha valamelyik irányban azon kívül esik, akkor a két küszöbfeszültséget a figyelőszint tartomá­nyánál kisebb diszkrét feszültségugrásokkal az adott irányban mindaddig változtatjuk, ameddig az analóg jel az új figyelőszintbe nem esik, és minden figyelőszint­hez azt a számot rendeljük hozzá, ami az egyik szélső figyelőszinttől az adott figyelőszint eléréséig tartozó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents