203420. lajstromszámú szabadalom • Gyakorlókészülék sürgős újraélesztési eljárás elsajátítására

21 HU 203 420 B 22 tájékra, a szegycsont és a köldök közötti részen rövid idejű nyomást gyakorol. A hasblokk 40 előlemeze ekkor a 41 középső lemezre nyomóhatást fejt ki, amely a nyomóhatás következtében az elasztikusán deformált43 idomok ellenállását leküzdve a 42 hátlemezhez közelít. A fentiek eredményeképpen az 1 mulázs vízszintes­hez viszonyított helyzetét érzékelő 69 jeladó működésbe lép, mivel a 74 állandó mágnes a 72 vagy 73 csatlako­zónyelvhez közelít, attól függően, hogy az 1 mulázs melyik oldalára van fektetve, ugyanakkor a gyomorde­­kompresszió jeladója működésbe lép, mivel a 65 állandó mágnes (1. ábra) a 68 csatlakozónyelvhez közelít Ezen jeladók működésbe lépésekor a vezérlőjelek a fentiekben ismertetett esetekkel analóg módon a 15 imitátorvezérlő egységre kerülnek (2. ábra), a gyomor­felfúvódást imitáló egység és a 122 izzólámpa (11. ábra) áramkörei záródnak. Az 1 mulázs hasblokkjának 40 elő­lemeze ugyanakkor visszasüllyed kiindulási helyzetébe, a 7 monitorról pedig eltűnik a levegővel feltöltődött gyomrot ábrázoló 113 körvonal. Ha a tanuló az észlelt hibát kiküszöbölte - az 1 mulázs 17 fejblokkját hátra­hajtotta -, az 5 monitoron a légcső nyitott bemenetének leképezése válik láthatóvá, és a mesterséges tüdőventil­láció folytatható. A gyomorba szorult levegő hibásan végrehajtott eltá­volítása esetén - például ha az 1 mulázs nem lett meg­felelően oldalára fektetve, a kifejtett nyomóerő támadás­pontja nem megfelelő helyen van, az időtartam helyte­lenül lett megválasztva - a fent említett áramkörök nem záródnak, az 1 mulázson és a 7 monitoron a gyomor levegővel való töltöttségét jelző tünetek maradnak ész­lelhetők, és az újraélesztési eljárás nem folytatható. A tanuló tehát a mesterséges tüdőventilláció hatását a valóságos helyzethez hasonlóan, az elülső mellkasfal megemelkedése, az elülső hasfal megemelkedése, az orrlyukakon keresztül távozó levegőáram észlelése, va­lamint az 5 és 7 monitorokon megfigyelhető jelenségek, a tüdő levegőtérfogatának adekvát változása, a befúva­­tott levegő gyomorba való behatolása és a felső légutak állapota alapján ellenőrizheti. A külső szívmasszázs és mesterséges tüdőventilláció révén létrehozott mesterséges vékeringés létrehozásá­hoz két újraélesztő személy, és a szegycsont alsó harma­dának tájékára folyamatos (percenként 60) kompresszi­ók gyakorlása szükséges. Ennek során minden ötödik kompressziónál mesterséges lélegeztetést (levegőbefú­­vatást) kell gyakorolni. A helyes kéztartást a tanuló szá­mára segédjelzések mutatják, amelyek a mellkas és a has külső felületén vannak feltüntetve. Az 1 mulázson to­vábbá a szegycsont, a bordák, a Fossis jungularis, és a kardnyúlvány körvonalai is láthatók. A tanuló a Fossis jungularis és a kardnyúlvány közötti távolságot gondo­latban három egyenlő szakaszra osztja fel, és kezeit az alsó harmadot képező szakasz magasságában illeszti az 1 mulázsra, majd az 1 mulázs mellkasának 35 előleme­­zét függőleges irányban 3^4 cm-nyire lefelé nyomja. Az így létrehozott kompressziókat heves lökésszerűen kell végrehajtani. Hy módon a tanuló legyőzi az elaszti­kusán deformált 39 idomok ellenállását. Az elasztikusán deformált 39 idomok számának megválasztását az hatá­rozza meg, hogy az 1 mulázs mellkasblokkjának mint­egy 4 cm mélyen történő lenyomásakor az elasztikus ellenállás 13—34 kg (átlagosan 22,9 kg). Pontosan ez az a terhelésérték, amelyet az I. Nemzetközi Életmentő Konferencián (Oslo, 1979. május 20-23.) ajánlottak. Helye kéztartás és a megfelelő nyomóerő esetén a mellkasblokk 35 előlemeze és 36 középső lemeze meg­felelő mértékben lefelé nyomódok, aminek következté­ben az elasztikusán deformált 39 idomok mintegy 3- 4 cm-rel összenyomódnak. Ennek hatására a külső szív­masszázs jeladója működésbe lép, mivel az 55 állandó mágnes az 56 csatlakozónyelvhez közelít. A külső szívmasszázs jeladójának jele a 2 imitáló-ve­zérlőrendszer 4 reanimációs állapotvezérlő egységének 9 erősítőjébe kerül, amely all logikai kapcsolás számá­ra hitelesítési feszültséget állít elő. All logikai kapcso­lás vezérlőjele egyrészt a 10 reanimációs állapotmegha­tározó egységre kerül, másrészt indítja a 12 órajelgene­rátort, amelynek hatására a 13 impulzusszámlálón, a 14 kapcsolóegységen és a 15 imitátorvezérlő egységen ke­resztül az imitálóegységek felé történő impulzusátvitel engedélyeződik. A 15 imitátorvezérlő egység olyan jeleket állít elő, amelyek a 44 pulzusimitáló eszközre, a 3 imitátorrcnd­­szerre és a 100 digitális időjelző készülékre érkeznek. Ennek következtében a megfelelő imitáló egységek áramkörei a korábban leírtakkal analóg módon záród­nak. A tanuló ennek köszönhetően az 1 mulázs pulzusa tapinthatóvá válik, a tanuló a 7 monitoron a szív össze­húzódó ciklusát láthatja, az 5 monitoron pedig az ütőe­rekben folyó véráramlási ciklust figyelheti meg, miköz­ben a 100 digitális időjelző készülék az eltelt időt folya­matosan kijelzi. A találmány szerinti gyakorlókészülék lehetővé teszi tehát a tanuló számára az általa végrehajtott külső szív­masszázs hatásának a valódi körülményekhez hasonló tünetek alapján történő ellenőrzését: a forszírozott pul­zushullám regisztrálását, valamint az összehúzódó szív­ás a véráramimpulzus fizikális képének megfigyelését Ha a tanuló az 1 mulázs mellfosblokkjára mintegy 34 kP (340 N) kompressziós erőnél nagyobb erőt fejt ki, az elasztikusán deformált 39 idomok (1. ábra) túlzott mértékben préselődnek össze. A valóságban ugyanez a mellkas többszöri törését és a belső szervekben külön­böző károsodásokat okozhat. Ez esetben a találmány szerinti gyakorlókészülékben a külső szívmasszázs jela­dóján kívül a mellkas többszöri törését jelző jeladó is működésbe lép. Ez utóbbi jeladó működését a 61 állandó mágnes és a 62 csatlakozónyelv kölcsönhatása hozza létre (1. ábra). A mellkas többszöri törését imitáló jeladó jele a ko­rábban leírtakkal analóg módon a 2 imitáló-vezérlőrend­szer 4 reanmációs állapotvezérlő egységének 9 erősítő­jére kerül, ahonnan a 10 reanimációs állapotmeghatáro­zó egység kap jelet, amely a 14 kapcsolóegységen ke­resztül a 15 imitátorvezérlő egységre juttat vezérlőjelet, miközben a 13 impulzusszámláló a 12 órajelgenerátoron keresztül le van tiltva, és mindezek hatására a 7 monitor 123,124,125 és 126 izzólámpái világítanak (1., 2. és 11. ábrák). A fenti folyamatnak köszönhetően a tanuló a 7 monitoron a szegycsont felső részének, az oldalsó bor­davégződéseknek és a kardnyúlványnak környezetében villogó fényfoltokat pillant meg, és az 1 mulázson vég­zett további beavatkozások eredménytelenek maradnak. Hasonló leképezés figyelhető meg abban az esetben, ha a külső szívmasszázs gyakorlása során a tanuló az 1 mulázs mellkasblokkján helytelen kézhelyzetet vesz fel, és ezáltal a szegycsont felső részére, az oldalsó borda­végződések környezetére vagy a kardnyúlványra a meg­engedettnél nagyobb mértékű nyomást gyakorol. Ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12

Next

/
Thumbnails
Contents