203378. lajstromszámú szabadalom • Megnövelt fajlagos ütőmunkával és feszültség okozta repedésállósággal rendelkező polipropilén-tartalmú keverék
3 HU 203 378 B 4 pilén-keverékck nagy béta-módosulat tartalma például a sajtolt lemezeken mért fizikai tulajdonságokban is megmutatkozik. Figyelemreméltó, hogy a találmány szerinti elegykristályokat nem tartalmazó polipropilénhez képest a DIN 53455 szerinti, folyáshatáron mért húzófeszültség és szakadási nyúlás csökken a szakítószilárdság egyidejű növekedése mellett, a DIN 53452 szerinti 3,5%-os hajlítófeszültség csökken, a DIN 53453 és DIN 53753 szerinti ütóhajlító szilárdság azonban mind 23 ‘C-on, mind -20 °C-on nő. Az olyan polipropilén, amelyik a lineáris transz-kinakridon azonos mennyiségét tartalmazza, a kezeletlen polipropilénhez képest nagyobb folyáshatáron mért húzófeszültséggel, szakadási nyúlással és 3,5%-os hajlítófeszültséggel rendelkezik, és ütóhajlító szilárdság, valamint szakítószilárdság tekintetében a kezeletlen polipropilén és a találmány szerinti anyag között van. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti anyag nagyobb szilárdsággal tűnik ki, miközben nagyobb a duktilitása is. A találmány szerint használt elegykristályok a kereskedelemben kinakridon-pigment néven kaphatók. A találmány szerinti keverékek előállítása a komponensek intenzív összekeverésével történik, ahol is az elegykristályokat mesterkeverék formájában adjuk a keverékhez, majd ezután az anyagot ömledék állapotban, például fröccsöntéssel vagy extruzióval dolgozzuk fel. Az anyag például granulálható, és a granulátum tetszőleges módon tovább feldolgozható. Granulálásnál az ömledékhőmérséklet a szokásos 200-220 *C-on tartandó. A találmány szerinti keverékek kis zsugorodásukkal, nagy ütőhajlító szilárdsággal és feszültség okozta repedésállósággal tűnnek ki. Az olvadáspontjuk, illetve másodrendű átalakulási pontjuk alacsonyabb, mint a közönséges polipropiléné, nevezetesen 145-150 *C; szferolit-növekedési sebességük nagyobb, mint az alfa-módosulatban kristályosodó közönséges polipropiléné, ami feldolgozástechnikai szempontból előnyös. A kristályos polipropilén alfa-módosulatúvá alakul át, ha az anyagot 150 *C-on hőkezeljük. A nagy béta-módosulat-tartalom a polipropilén opacitásában nyilvánul meg. Alfa-módosulattá történő átalakítással azután előnyösen nagyfokú átlátszóság érhetö el. A találmány szerinti anyagok mechanikai tulajdonságbeli és fcldolgozástechnikai előnyeik miatt egy sor feldolgozási módnál előnyösen lehet felhasználni. Ezek közül elsősorban a fóliává, szalaggá és szállá történő extruziót említjük. Szalaggá történő feldolgozás esetén a nagyobb szilárdság mellett megállapítható az is, hogy kisebb a hajlam a törékenységre. Különösen előnyösek a találmány szerinti anyagok nagy méretű fúvott üreges testek és fröccstermékek előállítására, mert a szokásos anyagokból a deformálódási hajlam és feszültség okozta repedezés miatt ilyen formatestek nehezen készíthetők. A keverékek természetesen szokásos stabilizálószereket is tartalmazhatnak anélkül, hogy ez a hatást zavarná. Az alábbi példák a találmány szemléltetését célozzák annak mindennemű korlátozása nélkül. Minden vizsgálatnál az összehasonlítás céljából szerepeltetünk olyan keverékeket is, amelyek a találmány szerinti elegykristályok helyett a lineáris transz-kinakridon gamma fázisát tartalmazzák. 1. példa 0,2 g/10 perc folyási mutatószámú (230 'C/2,16 kg), 0,1 tömeg% kalcium-sztearátot, 0,05 tömeg% tetrakisz(2,4-di-terc-butil-fenil)-4,4’-bifenililen-difoszfonit, 0,1 tömcg% pentaeritritil-tetrakisz-3-(3,5-di-terc-butil-4- -hidroxifenil)-propionát és 0,2 tömeg% tiio-dipropionsav-észter tartalmú polipropilén porhoz 5 x 10"* - 5 x 10“8 tömegrész lineáris transz-kinakridon és kinakridon-kinon elegykristályt adunk az összkeverék 100 tömegrészére számítva, és intenzív keverőben összekeverjük. Ezután a keveréket egycsigás extruderen 210 *C ömledék-hőmérsékleten extrudáljuk és granuláljuk. Az igen kis elegykristály-tartalmú keverékeket adott esetben koncentráltabb keverékeknek ugyanazzal a polipropilénnel történő hígításával is előállítottuk. Két különböző elegykristályt használtunk, melyek a következő Röntgen-diffraktogrammokat mutatták: 1 elegykristály 2 elegykristály d(A) d (A) 10,46 (S) 10,16 (S) 6,28 6,24 4,80 5,04 4,13 4,72 3,98 4,58 3,65 (S) 4,13 3,48 (S) 4,00 3,30 (S) 3,63 (S) 2,88 3,47 (S) 2,11 3,28 (S) 2,09 2,84 2,17 2,11 2,09 2,08 2,06 S = erős vonal. Az így kapott keverékekből megömlesztéssel és sajtolással körülbelül 220 *C-on 20 x 20 x 0,25 mm méretű lapokat préseltünk, ezekből körülbelül 5 mm átmérőjű tárcsákat vágtunk ki, és a béta-módosulat tartalom meghatározása céljából azokat differenciál-scanningkaloriméteres vizsgálatnak vetettük alá. E célból a próbatestek 220 ’C-ra történő első felhevítése után lehűlési görbét, majd második felhevítése során (23 *C-ról 220 "C-ra) felmelegedési görbét vettünk fel Perkin-Elmer gyártmányú DSC2C-készüléken. A felhevítés és lehűtés sebessége 20 K/perc volt. A béta-módosulat tartalmat a (béta-terület): (alfa terület + béta terület) arányból számítottuk ki. Az értékeket a következő 1. táblázatban adjuk meg. Az összehasonlító keveréket, amely a lineáris transz-kinakridon gamma-fázisát tartalmazza „összehasonlító” anyag kifejezéssel jelöljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
