203372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hyaluronsav asszociátumok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, valamint kozmetikai készítmények
1 HU 203 372 B 2 A találmány továbbá eljárás gyógyászati készítmények előállítására, oly módon, hogy a deprotonált hyaluronsavnak a periódusos rendszer 4. periódusába tartozó 3d-fémionokkal képzett asszociátumát (komplexét) a szokásos hordozó- és hígítóanyagokkal, adott esetben 5 egy izotonizálószerrel összekeverve vagy feloldva készítménnyé alakítunk. A találmány szerinti cink-hyaluronátot tartalmazó vizes készítményt közvetlenül oly módon állítunk elő, hogy a nátrium-hyaluronát vizes oldatához ekvivalens 10 mennyiségű- vagy ekvivalens mennyiséget meghaladó, az izotóniás állapot eléréséhez szükséges mennyiségű cink-klorid vizes oldatát adjuk. A találmány szerinti kozmetikai készítményre az jellemző, hogy szilárd és/vagy cseppfolyós hordozó-, és/vagy vivőanyag és/vagy pépesítőanyag és/vagy krémVépzőanyag adott esetben egyéb segédanyag mellett 0,001-5,00 tömeg% mennyiségben cink-hyaluronátot tartalmaznak. A találmány tárgya eljárás adeprotonált hyaluronsavnak a periódusos rendszer 4. periódusába tartozó 3d-fémio- 15 nokkal képzett új asszociátumai (komplexei) - és ilyen asszociátumokat tartalmazó gyógyszerkészítmények - előállítására, valamint kozmetikumok. A találmányunk szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módja szerint a deprotonált hyalu- 20 ronsavnak a periódusos rendszer 4. periódusába tartozó 3d-fémionokkal képzett új asszociátumait tartalmazó vizes oldatokat közvetlenül a nátrium-hyaluronát vizes oldatából állítjuk elő. A találmányunk szerinti új asszociátumok alatt főként 25 a cink- és a kobalt-hyaluronátot értjük. Az ilyeneket tartalmazó készítmények gyógyászati- vagy kozmetikai-, adott esetben egyéb készítmények is lehetnek. Hatóanyagként a találmányunk szerinti új asszociátumot tartalmazó készítmények alkalmazási területeként - pél- 30 dául - a hámhiányos felületek epiíelizációjának meggyorsítását, az ulcus cruris, a decubitus, a perprimam nem gyógyuló-, az égési-, a sugárzó- és a hőokozta sebek gyógyítását, az acne vulgaris-, az acne comglobata kezelését említjük meg, de alkalmazhatjuk egyéb 35 területen is. A hyaluronsav több mint ötven éve ismert makromolekula, amelyet első ízben Meyer és munkatársai írtak le [J. Bioi. Chem. 107,629 (1934); J. Bioi. Chem. 114,689 (1936)]. Szerkezetét Weissman és munkatársai igazol- 40 ták [J. Am. Chem. Soc. 76,1753 (1954)]. A hyaluronsav a természetben előforduló nagy viszkozitású glycosaminoglycan, amely váltakozva ßl-3 glukuronsav és ßl-4 glucosamin egységeket tartalmaz. Molekulatömege 50 000-től több millióig (8-13 millió) terjed. A hyalu- 45 ronsav kinyerésével régóta foglalkoznak, az ultra tiszta hyaluronsav kinyeréséi és alkalmazását pl. a 4 141 973, a 4 303 676 sz. amerikai egyesült államokbeli és a 01 440 19 sz. európai szabadalmi leírások ismertetik. Az utóbbi évekig a hyaluronsaval nátrium sója alakja- 50 ban használták például a gyógyászatban - elsősorban a szemészetben, bőrgyógyászatban, sebészetben - és a kozmetikában. A hyaluronsav alkáli-, alkáli-földfém-, magnézium-, alumínium-, ammonium- és szubsztiluált ammóniumionokkal képzelt sói gyógyszerek felszívó- 55 dását segítő hordozóanyagként szolgálhatnak (904 547 sz. belga szabadalmi leírás). A hyaluronsav nehézfém sóit (a periódusos rendszer 5., 6. és 7. periódusainak elemeit, valamint a lantanidákat és aktinidákal tekintve nehéz fémeknek) és ezen belül az ezüstsót gombaölő- 60 szerként, az aranysót az arthritis gyógyítására használják (WO S7/05517 sz. közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentés). Különböző szerkezetvizsgálati módszerekkel kimutatták, hogy a hyaluronsav szekunder szerkezete, kon- 65 formációja fémionok megkötésének hatására megváltozik (Winter, W. T., Sruther, A.: J. Mól. Bioi. 577(3), 761-84, 1977; Sheehan, J. K., Atkins, E. D. T.: Int J. Bioi. Macromol., 5(4); 215-21, 1983; Figueroa, N., Chakrabarti, B.: Biopolymers, 17, 2415-2426, 1978). Még hasonlójellegű fémionok is jelentősen eltérő hatást gyakorolhatnak a molekula szerkezetére, mint azt a kálium- és nátrium-hyaluronát összehasonlító röntgen vizsgálata mutatja (Mitra, A. K., Amott, S., Millane, R. R., Raghunathan, S., Sheekau, J. K.: J. Macromol. Sei. Phys. B24, 1-4, 21-38, 1985). Még inkább igaz ez különböző töltésű és típusú fémionok hyaluronsavval képezett vegyületeire. A periódusos rendszer 4. periódusába tartozó 3d-fémionok hyaluronsavval képezett asszociátumaira (komplexeire) az irodalomban nincs utalás. Sőt leírták, hogy gél-filtrációs kromatográfiás vizsgálatok szerint, ellentétben a heparinnal, a hyaluronsav nem képes cink ionok megkötésére (Parrish, R. F., Fair, W. R.: Biochem. J. 795,407-410,1981). Annak ellenére, hogy az irodalom szerint a hyaluronsav (vagy nátrium-sója) nem képes a cinkionokat megkötni, foglalkozni kezdtünk a periódusos rendszer 4. periódusába tartozó 3d-fémionok, ezeken belül elsősorban a cink- és kobaltionok és a hyaluronsav közötti kölcsönhatás koordinációs kémiai vizsgálatával. Mivel a hyaluronsavat szinte kizárólag nátriumsója formájában hozzák forgalomba, és így ez szolgál minden hyaluronáttartalmú rendszer alapanyagaként, vizsgálatainkat a nátriumion-hyaluronát kölcsönhatás tanulmányozásával kezdtük el. E célból nátriumion szelektív üvegelektród segítségével meghatároztuk a vizes nátriumhyaluronát oldatok szabad nátriumion aktivitását. E mérésekből egyértelműen megállapítottuk, hogy a hyaluronát karboxilátcsoportjaival bevitt ekvivalens mennyiségű nátriumionoknak csak 60%-a van szabad ion formájában a vizes oldalban, a maradék 40% hyaluronáthoz kötődve helyezkedik el. Az oldat nátriumion koncentrációját növelve méréseink szerint a kötött nátriumion mennyisége a rendelkezésre álló összes karboxilátcsoporiok 50-55%-ának megfelelő értéket vehet fel. Ez azt bizonyítja, hogy a nátrium-hyaluronát vizes oldatban - a sók általános tulajdonságaitól eltérően - nincs teljes mértékben disszociálva. Következő lépésként a nátrium-hyaluronát vizes oldatát cink-klorid oldattal titráltuk, miközben az említett nátriumion szelektív elektróddal követtük a szabad nátriumion-aktivitás változását a rendszerben. Az 1. ábra egy jellemző, a folyamatot tükröző görbét mutat be. Láüiató, hogy a cinkionok tintására az eredetileg a hyalu rónáihoz kötött nátriumionok szabaddá válnak. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy már 2
