203371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új inzulin-származékok és az azokat tartalmazó injekciós oldatok előállítására

5 HU 203 371 B 6 Amint ez a szakirodalomból ismeretes, a humán in­zulinnak nem valamennyi aminosava feltétlenül szüksé­ges az inzulin-hatás kifejtéséhez. Valóban, a sertés és szarvasmarha eredetű inzulint, amelyek bizonyos aminosav-összetevői eltérnek a hu­mán inzulin megfelelő összetevőitől, alkalmazták a cu­korbetegek kezelésére. A különböző fajokban megtalál­ható inzulin molekulák számottevő mértékben eltérnek egymástól. így például, a humán inzulin molekulájában jelenlevő számos aminosavat más aminosavval helyet­tesíthetünk, anélkül, hogy kedvezőtlen mértékben csök­kentenénk az inzulin-hatást, ilyen kicserélhető aminosa­­vak például a molekula izoelektromos pontját befolyá­soló aminosavak is. Nyilvánvaló, hogy az E\ E2, E\ E4, R, W, X és Y helyén szereplő csoportokat úgy választjuk meg, hogy az így kapott (I) általános képletű vegyidet gyógyásza­tiig elfogadható legyen. Az ismert, kétfázisú inzulin-készítményekben szoká­sos a gyors hatású, oldható inzulint a nyújtott hatású, kristályos inzulinnal kombinálni ugyanabban az injek­ciós készítményben. Ha a jelen találmány szerinti (I) általános képiéül vegyületeket használjuk, akkor egyet­len, (I) általános képletű vegyület oldatának alkalmazá­sával ugyanígy kombinált hatást, mégpedig a rövid hatás és a nyújtott hatás kombinációját érhetjük el. A rövid hatás és a nyújtott hatás aránya csökken, ha a cink­­-ionoknak az oldatban való koncentrációját növeljük. Az (I) általános képletű vegyületeket egy transzpep­­tidálási reakcióval állíthatjuk elő oly módon, hogy vala­mely, az inzulin diszulfid-hídjait a megfelelő helyen tartalmazó bioszintetikus prekurzort (az inzulinnak az élő szervezetben való felépítése során köztitermékként keletkező vegyületet), mégpedig a (II) általános képletű, ahol Q jelentése egy q darab aminosavból álló peptidlánc, ahol q jelentése 0-33-ig terjedő egész szám lehet, T jelentése lizin vagy arginin, r jelentése 0 vagy 1, és E1, E2, E3, E4, W és X jelentése a fenti, vegyületet tripszin vagy egy tripszin-aktivitásű enzim mint katalizátor jelenlétében, víz és egy szerves oldószer elegyében, a 4 343 898 számú amerikai szabadalmi le­írásban leírttal analóg módon egy (III) általános képletű, ahol X és R jelentése a fenti, továbbá, ahol az Y csoportok oldalláncában szereplő aminocsoportok és hidroxilcso­­portok adott esetben az aminocsoportok és hidroxilcso­­portok védésére alkalmas védőcsoportokkal védve van­nak, amino-vegyülettel reagáltatunk, majd a védőcso­portokat lehasítjuk. A (II) általános képletű vegyületeket kifejezhetjük valamely gazdaszervezetben, például egy élesztőben, a 163 529 számú nyilvánosságra hozott európai szabadal­mi leírásban leírthoz ltasonló módon, és ehhez egy olyan gént használunk, amely a szóban forgó aminosavak helyes kódrendszerét tartalmazza. Az új inzulin-szárma­zékot kódoló gént ezután bevisszük egy megfelelő exp­­ressziós vektorba, amelyet beviszünk egy olyan élesztő­be, amelyben a kívánt vegyület expressziója lehetséges. Ezután a terméket kifejezzük, majd a sejtekből vagy a táptalajból elkülönítjük, attól függően, hogy a termek kiválik-e a sejtekből vagy nem. Az aminocsoportot megfordítható módon védő védő­csoport például a tercier-butoxi-karbonil-csoport, és a hidroxilcsoportot megfordítható módon védő védőcso­port például a tercier-butil-csoport. Az ilyen csoportokat olyan körülmények között távolítjuk el, amelyek között az (I) általános képletű vegyület nem szenved nem-kí­vánatos változást, e célra alkalmas reagens például a triliuor-ecetsav. Az A17-, A21-, B13- vagy B27-helyzetbe a humán inzulintól eltérő aminosav-összetevőket kényelmesen beépíthetjük génsebészeti úton, és a tripszinnel katali­zált félszintetikus úton visszük be a B-lánc kívánt C-ter­­minálisán szereplő csoportok Az (I) általános képletű új vegyületek előállítása so­rán a humán inzulinhoz képest további pozitív töltéseket az inzulin molekulájának 51 aminosavból álló amino­­sav-készletébe visszük be, és nem pedig oly módon, hogy az emlősökből származó inzulinok B-láncát az eredetileg benne levő 30 aminosav-egységen túl meg­hosszabbítjuk. E módszernek az az előnye, hogy könnyebb az ilyen vegyületeket elkészíteni. A félszinte­tikus transzpeptidálás során az aminosav-amidot vagy aminosav-észtert molárisán nagy fölöslegben alkalmaz­zuk. Ha a transzpeptidálási reakcióban egy dipeptid­­-amidot vagy dipeptid-észtert kellene használnunk, ak­kor e reagenseknek vagy az ára, vagy oldhatósága meg­nehezítené a nagy fölöslegek alkalmazását, és ennek következtében a termék hozama alacsonyabb volna. Még abban az esetben is, ha a transzpeptidálási reakció során, hasonló körülmények között például a Lys(Boc)­­NH2 vagy a Lys(Boc)-Lys(Boc)-NH2 molárisán azonos fölöslegét használjuk, az aminosav-amiddal lényegesen magasabb hozamot érhetünk el, mint a dipeptid-amiddal. A jelen találmány szerinti inzulin-készítményeket úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületet enyhén savas körülmények között vizes közegben fel­oldjuk, például 240 nmól/ml és 600 nmól/ml közötti koncentrációban. A vizes közeget például nátrium-klo­­riddal, nátrium-acetáttal vagy glicerinnel tesszük izotó­­niássá (a vérrel azonos ozmózisnyomásúvá). A vizes közeg tartalmazhat továbbá cink-ionokat, mégpedig az (I) általános képletű vegyület 1 nmól-jára számítva leg­feljebb körülbelül 30 |tg kétértékű cink-iont, továbbá pufffer-anyagokat, például acetátot, nitrátot vagy hiszti­dint, valamint konzerválószereket, mint például m-kre­­zolt, nipagint vagy fenolt. A végeredményképpen kapott inzulin-készítmény pH-értéke az (I) általános képletű vegyületben szereplő, és a humán inzulinhoz képest megváltoztatott töltések számától, a cink-ionok kon­centrációjától, az (I) általános képletű vegyület koncent­rációjától, valamint attól függ, hogy melyik konkrét (I) általános képletű vegyületet alkalmazzuk. A készít­mény pH-érlékét az adagolás szempontjából előnyösre, például 2,5 és 4,5 közé álhtjuk, hogy így meggátoljuk az oldott anyagok kicsapódását. Az inzulin-készítményt steril szűréssel sterilezzük. A jelen találmány szerinti inzulin-készítményeket az ismert inzulin-készítményekhez hasonló módon hasz­náljuk fel. A találmány szerinti készítmények bármely új jellem­ző vonását, vagy e jellemző vonások kombinációját lényegesnek tekintjük a jelen találmány szempontjából. A jelen leírásban az aminosavak jelölésére ugyanazo­kat a rövidítéseket használjuk, mint az alábbi közle­ményben: J. Bioi. Client., 243, 3558 (196S). A jelen leírásban megadott aminosavak L-konfigurációjúak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents