203321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenil-szulfid-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 203321 B vagy szepszis. A halált okozó vérzékenység trombo­­citopénia következménye, ami a vérlemezkék szá­mának drasztikus csökkenését jelenti. A szepszis miatti halál neutropenia — azaz a neutrofilek szá­mának jelentős csökkenése — következtében áll be, a neutrofilek azok a sejtek, amelyek a bakteriális fertőzésekből való felépülésben a legfontosabb sze­repet játsszák. A szepszis okozta halál még az anti­biotikumokkal kezelt betegeknél is előfordul. Ismeretes azonban, hogy számos rák esetén a gyógyulási lehetőség nagyobb, ha a kemoterápiás vagy radioterápiás dózisokat növelik, vagy a keze­lést gyakrabban alkalmazzák, vagyis erőteljesebb terápiát alkalmaznak. Tehát azok a módszerek, amelyek a citotoxikus anyagoktól védik a csontve­lőt, vagy felgyorsítják a kezelés után a csontvelősej­tek számának helyreállítását, lehetővé teszik az ag­resszív terápia alkalmazását. A rák-terápiákkal kapcsolatos hematológiás toxicitás leküzdésének egyik módszere az autológ csontvelő-transzplantá­ció a vérképző sejtek normalizálásának meggyorsí­tására. Napjainkig számos faktort azonosítottak, amelyek a vérképző sejtek szaporodását stimulál­ják. Ezek a telepképzést stimuláló faktorok (CS- faktorok) különféle csontvelő-elősejtekre hatnak és felgyorsítják azok érett, aktív sejt-populációkká va­ló differenciálódását. A fenti faktorok közül számo­sat klónoztak és jelenleg különféle kemoterápiás ke­zelésen átment rákos betegek kezelésére használják klinikai kísérletekben. Az eredmények azt mutat­ják, hogy ezek a faktorok, különösen a G-CS-faktor (granulocita telepképzést stimuláló faktor) és a GM-CS-faktor (granulocita-makrofág telepkép­zést stimuláló faktor) képesek a neutrofilek számá­nak késleltetett emelkedését stimulálni, ezáltal csökkentik a neutropéniás periódus hosszát a cito­toxikus szerek beadagolását követően. A neutropé­niás napok számának csökkenése nemcsak a kórhá­zi költségek szempontjából előnyös (a kórházi ápo­lás idejének csökkenése miatt), hanem végered­ményben csökken a rák-terápiával kapcsolatos morbiditás és mortalitás is. Azonban a rekombináns módszerrel előállított telepképződést stimuláló faktorokkal való mielo­­szuppresszióval társított kemoterápiás kezelésnek számos hátránya is van. Először is, ismeretesek olyan kísérleti eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a GM-CS-faktorral végzett kezelés önmagá­ban toxikus. Másodszor, mivel a rekombináns mód­szerekkel nyert termékek természetüket tekintve proteinek, fél-élettartamuk intravénás adagolás esetén viszonylag rövid. így a gyógyászatiig hatá­sos koncentráció fenntartására folyamatos intravé­nás infúziót kell biztosítani. Harmadszor, a legújabb vizsgálatok szerint a csontvelősejtek regenerálódá­sának maximális biztosítására különféle citokine­­ket is kell kombinációs terápiában alkalmazni. Bizo­nyos vegyületeknek — például a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeknek is — a rekombi­náns CS-faktorokkal szemben számos előnyük van. Elsődleges előnyük az, hogy ezek az immunmodulá­torok orális alkalmazás esetén hatásosak, így nincs szükség folyamatos intravénás infúzióra és huza­mos kórházi tartózkodásra. Másodszor, a szinteti­kus vegyületek előállítási költsége sokkal kisebb, 5 mint a rekombináns proteineké, így a betegellátási költség is kisebb. Harmadszor, az orálisan hatásos szintetikus vegyületek — például a találmány sze­rinti eljárással előállított vegyületek — sokkal sta­bilabbak, mint a rekombináns proteinek, amelyek intravénás adagolás után gyorsan degradálódnak, így a szintetikus vegyületek egyszeri orális dózisa a rekombináns CS-faktorok 14 napos, folyamatos adagolásával összemérhető gyógyhatást fejt ki. És végül a szintetikus vegyületek előnye rekombináns CS-faktorokkal szemben, hogy a szintetikus vegyü­letek különféle citokineket, közelebbről IL-l-et és IL-2-t is indukálnak. így a szintetikus vegyületek egyszeri orális adagolásával elérhetjük azt, amit a különféle citokinek többszöri adagolásával tudnánk csak egyébként elérni. Az alább közölt eredmények szerint ezek a ve­gyületek a CS-faktorok helyett alkalmazva lehetővé teszik a citotoxikus szerekkel az erőteljesebb terá­pia alkalmazását, amelyek dózisát a súlyos mielo­­szuppresszív hatás limitálja. Az ilyen típusú ható­anyagok arról ismerhetők fel, hogy 5-FU-val vég­zett kezelés után képesek meggyorsítani a csontve­lősejtek normalizálódását, és normál csontvelősejt­­tenyészet szaporodására megfelelő egérszérumban stimulálják a telepképző aktivitást. Radioprotektív tulajdonságaik azon képességük alapján mérhető, hogy a kezelt egerek lépében növelik a telepképző sejtek számát (endogén CFU-S-t). A CS-faktorok­kal szinergetikusan ható citokinek egyikének, az IL-1-nek képződését fokozó képességük úgy mér­hető, hogy a kezelt egerek makrofág-felülúszójának mérjük az IL-l-dependens sejttenyészetek szapo­rodását serkentő hatását. A vegyületeknek az im­munszabályozásban fő szerepet játszó citokin, az IL-2 képződését fokozó hatását úgy határozhatjuk meg, hogy mérjük a Con-A-val stimulált lépsejtek felülúszójának IL-2 dependens sejtvonal (CTLL- 2) szaporodását elősegítő képességét. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­letek vizsgálataink szerint képesek bizonyos im­munsejtek reaktivitásának módosítására, ami befo­lyásolhatja a daganatok növekedését. A vizsgált ve­gyületek immunsejt-populációkra kifejtett hatását makrofágokon bizonyítottuk, amelyek már régóta ismertek mint a daganatok fejlődésének és szóró­dásának szabályozásában jelentős szerepet játszó immunsejtek [Macknass G.B., The Macrophage in Neoplasia, MA. Fink (szerk.), 3-13 Academic Press, N.Y. (1976)]. A vizsgált vegyületek láthatólag képesek a fenti sejteket in vivo úgy aktiválni, hogy azok a tumorsejtek szaporodását sejttenyészetben gátolják. Az „aktivált” makrofágok a vizsgált ve­gyületek egyetlen orális dózisa után 4 nappal kimu­tathatók a kezelt egerekperitoneális váladékában (I. táblázat). A kezelt egerekből származó makrofágok és limfociták lényegesen több IL-1- és IL-2-szerű faktort szabadítanak fel tenyészetekben, mint a kontroll csoportból nyertek (II. és III. táblázat). A kezelt egerekből nyert szérumok is több CF-faktort tartalmaznak, mint a normál egerekből nyertek (V, táblázat). A kezelt egerek idegen antigénekre — például birka-vörösvértestekre (SRBC) is jobban válaszolnak, amit azon képességük mutat, hogy erre az idegen proteinre több antitestet termelnek (IV. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents