203317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására
HU 203317B menyek között, hogy a cukrokban a szekunder hidroxilcsoportot oxidálhassuk, vagy a többértékű alkoholokban karbonilcsoportot tudjuk előállítani. Az oxidációt például dimetil-szulfoxidos aktiválószere, például dimetil-szulfoxid és trifluor-ecetsavanhidrid, dimetil-szulfoxid és ecetsav-anhidrid, dimetil-szulfoxid és foszfor-pentoxid, dimetil-szulfoxid és kén-trioxid-piridin komplex, dimetil-szulfoxid és oxalil-klorid, előnyösen dimetil-szulfoxid és trifluor-ecetsav-anhidrid segítségével végezzük. Az oxidációs reakcióban használhatunk króm-trioxidpiridin-komplexet, piridinium-dikromátot, nikotinium-dikromátot, ruténium(VIII) oxidot is. A reakció feltételei változnak a használt oxidálószer függvényében. A reakcióhoz oldószerként használhatunk diklór-metánt, kloroformot, benzolt, toluolt, dimetü-formamidot, dimetil-szulfoxidot és ecetsav-anhidridet külön-külön vagy kombinálva. A reakciót rendszerint -10-(-40) °C között végezzük, adott esetben -78 °C-ra hütjük, különösen a reakció kezdeti fázisában. A reakcióidő 1- 24 óra. A 4’ eljárás során az (5’) általános képletű izonóz-származék előállításához a (4’) általános képletű 1 -C-(dihalogén-metil)-D-xilo-5-hexozulóz-származék intramolekuláris ciklizációjához bázisként trialkil(l-6 szénatomos) aminokat, például trimetil-amint, trietil-amint, tri-n-propil-amint, tri-nbutil-amint, alkálifémsókat, például kálium-acetátot, nátrium-acetátot, nátrium-karbonátot, káliumkarbonátot, kálium-hidrogén-karbonátot, alkálifém-hidroxidokat, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, alkálifém-hidrideket, például nátrium-hidridet, kálium-hidridet és lítium-hidridet, alkálifém-alkoxidokat, például nátrium-metoxidot, nátrium-etoxidot és kálium-terc-butoxidot, valamint alkil-alkálifémeket, például butil-Iítiumot és propil-lítiumot alkalmazhatunk. Az oldószer a használt bázistól függ, és használhatunk aromás szénhidrogéneket, például benzolt és toluolt, étereket, például tetrahidrofuránt, etilén-glikol-monoetil-étert és etil-étert, A reakció hőmérséklete is a használt bázistól és oldószertől függ, rendszerint az oldószer forráspontja és 10 °C között dolgozunk, és adott esetben különösen a reakció kezdeti fázisában a reakciót -78 °C-ra lehűtve indítjuk. A reakcióidő a reakcióhőmérséklet függvénye, és rendszerint 1- 18 óra között változik. A 3’ eljárás során előállított (4’) általános képletű dioxoszármazék igen reakcióképes, rendszerint reagál a bázissal, ha a bázist feleslegben használjuk az oxidáció során, és így létrejön a 4’ eljárás, azaz a ciklizálási reakció és így egy lépésben kapjuk az (5’) általános képletű vegyületet. Hogyha az 5’ eljárás során csak a halogénatomot akarjuk eliminálni anélkül, hogy az (5’) általános képletű dihalogén-pszeudo-inozóz-származék karbonilcsoportja reagálna, akkor az et,a-dihalogénketonokat reduktív dehalogénezésnek vetjük alá, és így kapjuk a megfelelő a-monohalogén-ketonokat, vagy a kiindulási ketonokat, például R. Noyori és Y. Hayakawa, Organic Reactions, 29. kötet, 2. fejezet, különösen 180-182. old. így például cinkporral végzünk dehalogénezést, protikus oldószerben, például ecetsavban. A reakció körülményei az (5’) általános 5 képletű dihalogén-származék (6’) általános képletű monohalogén-származékká való alakításához attól függnek, hogy milyen a halogénatom és a hidroxilvédöcsoport az (5’) általános képletű vegyületben. A reakció hőmérséklete például 10-30 "C között van és a reakcióidő 30 perctől 3 óráig változhat. A 6’ és a 7' eljárások során, ahol a (7’) általános képletű vegyületet, azaz az (5’) vág)7 (6’) általános képletű vegyületet hidroxilaminnal reagáltatjuk, ahol a hidroxilcsoport védve lehet, majd a kapott oximot redukáljuk és szükség esetén eltávolítjuk a védőcsoportot, így valiolamint állítunk elő, és az oxim redukcióját például katalitikus redukcióval végezhetjük megfelelő oldószerben platina-katalizátor, például platina-oxid, palládium-katalizátor, például palládium-fekete és palládium csontszén, valamint nikkel-katalizátor, például Raney-nikkel vagy ródiumkatalizátor, például ródium-csontszén jelenlétében, vagy alumínium-hidrid származékot, például lítium-alumínium-hidridet alkalmazhatunk előnyösen inert gáz, például nitrogén és argon atmoszférában. Az oximokat aminokká redukálhatjuk a hidroxil-védöcsoport eltávolítása előtt vagy után a cilditolcsoporton. A 8’ eljárás során a (70 általános képletű vegyületet primer aminnal (R -NH2, ahol R2 jelentése aminmaradék) kondenzáljuk, és a kapott Schiff-bázis redukcióját rendszerint oldószerekben végezzük. Oldószerként poláros oldószereket használunk, ideértve a vizet, alkoholokat, például metanolt, etanolt, propanolt és butanolt, acetonitrüt, dimetüszulfoxidot, N,N-dimetil-formamidot és N-metilacetamidot, valamint glimeket, például metil-celloszolvot, dimetil-celloszolvot és dietilén-glikol-dimetil-étert, és étereket, például dioxánt, tetrahidrofuránt és etil-étert. Ezeket az oldószereket önmagukban vagy egymással kombinálva használhatjuk, vagy kombinálhatjuk a fent megadott oldószereket apoláros oldószerekkel is, például benzollal, toluollal és etil-acetáttal. A Schiff-bázis képzésének reakcióhőmérséklete nem kritikus, rendszerint szobahőmérséklettől 100 °C-ig változik. A reakcióidő függ a reakcióhőmérséklettől és rendszerint több perctől 24 óráigváltozhat. A keletkezett Schiff-bázis redukciójához előnyösen különböző fémhidrid-komplex redukálószereket használhatunk, beleértve az alkálifémbórhidrideket, nátrium-bórhidridet, kálium-bórhidridet, lítium-bórhidridet, nátrium-metoxi-bórhidridet, alkálifém-ciáno-bórhidrideket, például nátrium-ciano-bórhidridet, alkálifém-alumínium-hidrideket, például lítium-alumínium-hidridet és dialkil-amin-boránokat, például dimetilamin-boránt. Ha a nátrium-ciano-bórhidridet használjuk, akkor a reakciót előnyösen savas körülmények között, például sósav vagy ecetsav jelenlétében végezzük. A reakció hőmérséklete a Schiff-bázistól függően változhat, valamint a használt redukálószer függvénye, és rendszerint 0-40 ’C. Adott esetben a reakciót hűtés 0-(-20) °C-on végezzük, vagy pedig felmelegítjük az elegyet 100 °C-ra. A reakcióidő a reakcióhőmérséklet és a redukálandó Schiff-bázis, valamint a redukálószer függvénye, rendszerint több perctől 24 óráig tart. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4