203301. lajstromszámú szabadalom • Szabadpályás járműszerelvény egy vontatmány tagjának fékezésére szolgáló üzemi fékrendszer

HU 203301 B A találmány tárgya szabadpályás járműszerelvé­nyek vontatmány részein alkalmazható üzemi fék­rendszer, amelynél fékezéskor a szabályozó rend­szer az egyedi kerekek vagy kerékcsoportok fékha­tását úgy vezérli vagy szabályozza, hogy csökkenti vagy minimalizálja a vontatótag erőátviteli csatla­kozójára a vontatmány által keltett oldalirányú erő­ket és pótkocsis vontatmánynál egyúttal stabüizálja a zsámyoly vonószerkezetének a helyzetét a jármű­­szerelvény hosszirányú tengelyének középvonalá­ban. Az adott fékrendszer biztosítja a vontatórész meghatározó, irányító szerepét vészfékezés esetén is és a körülményeknek megfelelően szabályozott fékerők hatásával megakadályozza a járműszerel­vény összecsukódását. A találmány tárgya üzemi fékrendszerként szé­les körben alkalmazható: kerékpár, segédmotoros kerékpár, motorkerékpár, valamint személy- és te­hergépkocsi utánfutókon, nyergesvontatók félpót­­kocsiainál, pótkocsiknál, csuklós járművek vontat­mány tagjánál. A technika jelenlegi állására jellemző a közleke­dési és postaügyi miniszter érvényben levő 23/1975/XII.31/KPM rendelete, amely a pótkocsik forgalomban tartásának műszaki feltételeit szabá­lyozza és a 18 §-ának 7. d. pontjában a fékrendszer vizsgálatánál kimondja, hogy a fékhatás - az aszim­metrikusan épített járműveket kivéve - a kétoldali kerekeken megközelítőleg azonos legyen, a jármű a fékezés folyamán a menetiránytól ne térjen el. Az 1985-ben a Műszaki Könyvkiadónál megjelent Gudlin Tamás és dr. Vida Emil szerzőpáros Gépjár­művek légfékei című könyvében közöltek szerint is az MNK-ban gyártott, üzemeltetett pótkocsik és nyerges vontatók félpótkocsijainak egy tengelyen levő jobb- és baloldali kerekeinek fékmunkahenge­­rében a működtetéskor azonos nyomás keletkezik. Tehát a fékrendszer hallgatólagosan arra a feltéte­lezésre épül, hogy a járműszerelvény fékezése közel egyenesvonalú, azonos felületi minőségű úttesten történik és a járműszerelvény közben nem kény­szerül irányváltásra. Féloldalasán terhelt járműveknél - hogy az erő­sebben terhelt oldalon módosítani tudják a fékha­tást - automatikus, terhelésfüggő fékerő szabályo­zásokat alkalmaznak (pl. DE 33 22 702, DE 3 330 618), hogy az egyenesvonalú fékezéskor az aszim­metrikus fékhatás ne pörgesse meg a járművet. A balesetek jelentős része relatív sebesség-túllé­pésből és az elsőbbség meg nem adásából keletkezik. Mindkét veszélyhelyzet kivédésénél stabil fékezés­re és közben gyors irányváltoztatásokra van szük­ség, például az elsőbbséget meg nem adó jármű ke­rülése, mellé kanyarodás, útról való leugratás, stb. Mmdehhez maximálisan ki kell használni a jármű­­szerelvények egyes tagjainak a mozgékonyságát. Ezért a dinamikus működésű üzemi fékrendszer ki­alakítása nagyon lényeges. Az US 3 920 281 szabadalmi leírás szerint példá­ul az üzemi fékrendszert az első kormányzott kere­kek szögének a függvényében, a kétoldali kerekek sebességi eltérése és a környezeti levegőhöz mért re­latív sebesség szerint szabályozzák részben blokko­­lásgátlási célzattal. A szervostabilizált rendszer 1 kormányzott járműre vonatkozik. A szabadalmas feltételezi, hogy a bal- és jobboldali kerekek mozgá­sának a figyelése és szabályozása elegendő a megfe­lelő fékhatás kialakításához, holott az úttest válto­zása következtében azonos keréksebesség mellett is nagyon különböző erőhatások léphetnek fel a kü­lönböző oldali kerekeknél. Mezőgazdasági traktoroknál - a jó manőverezés érdekében - teljesen különválasztott jobb- és balol­dali fékrendszert javasol a GB 2140516 számú sza­badalom. A kettéválasztott fékrendszer termé­szetesen összekapcsoltan is üzemeltethető. Sajnos azonban, mi egy traktorvezetési sebesség mellett emberi beavatkozással még megoldható, az nagy se­bességgel közlekedő közúti járműveken nem való­sítható meg hasonló módon. A vontatmánytagok üzemi fékrendszereinél kéz­zel állítható fékerőhatárolókat alkalmaznak, vagy automatikus szabályozókat, amely a vontatmány pillanatnyi tömegéhez igazítja a fékerőket. Csuklós jármüveknél még becsuklásmódosító, becsuklás­­gátló szerkezteket (HU 173 149, HU 181065) vagy a sebesség függvényében meghatározott becsoklási szögkorlátozást valósítják meg (DE 3305751). A találmány célja, hogy a szabadpályás jármű­­szerelvények vontatmánytagján olyan akár kere­kenként külön szabályozott fékrendszert alakítson ki, amely fékezés közben a legkülönbözőbb útviszo­nyok mellett is az előtte haladó vontatótagot oldal­irányú erővel nem támadja és pótkocsi esetében emellett még stabüizálja a forgózsámoly vontató­szerkezetét a járműszerelvény középvonalában. Ha ilyen fékrendszerrel felszerelt jármű vezetője vész­fékezésre kényszerül és utána a vontatótagot gyors kormány rántással a haladás irányára pl. 20°-os szögbe állítja majd tovább fékez, akkor a vontat­mány nem csuklik be, nem löki fel a vontatót, hanem a dinamikusan alkalmazott fékerők segítségével kö­veti a vontató által kitűzött irányt. A kitűzött feladat érdekében, mivel a fékezéskor a vontatmánytagokat pillanatról pillanatra az aszimmetrikusan keltett fékerőkkel kell az előző vontatótag - vagy járműszerelvényben elfoglalt helyzetét tekintve vontatmánytag - által kijelölt irányba „kormányozni” azaz segíteni a fordulását a tömegközpontja körül, ezért az egyes kerekek vagy kerékcsoportok fékerőszabályozását egyedi módon szükséges megvalósítani. A vontatmánytag megfe­lelő követését úgy lehet ellenőrizni, ha pillanatról pillanatra mérjük az erőhatásokat, amelyeket a vontatmány az előtte levő vontatótagra oldalirány­ban gyakorolt. A vontatmánytagnak a vontatótag­hoz legközelebb eső kétoldali kerékcsoportok féke­rejét a fenti érzékelők alapján kell szabályozni. Jó útviszonyokat, közel azonos terheléseloszlású von­tatmányokat feltételezve jó közelítést ad, ha a von­tatótag és vontatmánytag vonószerkezetének hosszirányú középvonalainak szögeltérése szerinti fékerő-arányokat állítunk be. Ákivitelezésnél ez azt jelenti, hogy az egyik oldali kerekeknél vagy kerék­­csoportoknál a maximálisan eltérhető fékerőt meg­hagyva, a másik oldalon a megfelelő mértékben csökkentjük a fékhatást. Ennek következtében a fé­­kút nem növekszik, inkább rövidül, mert csak az ol­dalirányú kitörésre kényszerítő fékerők lesznek 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents