203287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék anolit detektálására folyadékokban
HU203287B át a szűrőre, hogy leválasszák a reakcióba nem lépett elemeket. Külső reakcióknál az alkotók hozzáadásánál nagyobb pontosság érhető el. Általánosan elfogadott tény, hogy hosazbb inkubációs időkkel teljesebb reakció érhető el, a reagensek kötése jobb lesz, ami által növekszik a vizsgálati rendszer érzékenysége, továbbá, hogy a kizárólag a szűrőn végbemenő inkubációs időknél a szűrő kiszáradhat. Ami csökkenti az ilyen rendszereknél a vizsgálatok érzékenységét. A találmány szerinti készüléknél, mivel a rakciók a készüléken kívül mennek végbe, nagyobb mértékben kontrollálható az inkubációs idő, lényegesen nagyobb rugalmassággal, nagymértékben növelve ezáltal az érzékenységet és a vizsgálatok specifikus mivoltát. Ebben az esetben a diagnosztáló készüléket csak arra használjuk fel, hogy a találmány szerinti készülékbe beadott folyadékból az oldható részeket leválasszuk azoldhatatlanoktól. így például olyan esetekben, amikor több és különböző vizsgálatot kívánunk elvégezni úgy, hogy az egyes vizsgálatokhoz nem állnak külön készülékek rendelkezésre, a találmány szerinti készülék igen hasznosnak bizonyul. Egy üyen nem-specifikus készülék semleges anyagokból készülhet, meghatározhatatlan végtelen időig tárolható, nincs szükség fagyasztásra. Sőt, mi több, ezek a készülékek tömegtermelési technikákkal állíthatók elő, ami lényeges költségmegtakarítással jár. A készülék felhasználható specifikus immunokémiai vizsgálatokhoz is, ha a reakciózónát előkezeljük egy anolitspecifikus reagenssel. Az „előkezelés” alatt azt értjük, hogy a 30 szűrő 36 felső lapján a 32 reakciózónán belül, egy specifikus anolit reagenst rögzítünk a szűrőanyag belső f elületén. Ezek a belső felületek határozzák meg a pórusokat a szűrőanyag szerkezetén belül. Ezen „előkezelés” során, a készüléket előkészítjük a vizsgálati minta használatára anélkül, hogy előkészítő adalékokat vinnénk be a készülékbe. így például a készülék gyártója egy megkötő fehérjét helyezhet el a szűrő reakciózónájába, amelyhez egy antitest kötőd9k, amely antitest immunológiailag reakcióba lép a specifikus antigénnel. így tehát a specifikus antigénre vizsgálandó mintát beönthetjük a készülékbe, átfolyathatjuk a 24 leürítő nyíláson, ahonnan a 30 szűrő 32 reakciózónájára kerül. Az oldatot kanóc segítségével vezetjük a 32 reakciózónán keresztül. Kellő inkubációs idő letelte után egy mosóoldat vihető be a készülékbe, ezt újból a kanócon át húzzuk le a reakciózónába, ami által a reakcióba nem lépett alkotókat lefelé mossuk a kerületi zónába, majd innen az abszorbensbe, ezáltal leállítva az immunológiai reakciót, amennyiben a specifikus antigén jelen van a mintában, ez kötődik az antigén specifikus antitestéhez, amely már immobilizálva van a szűrőn belül és megmarad a reakciózónában a mosás után. A meg nem kötött antigén és az egyéb, az oldatban lévő anyag nagy hatásfokkal kimosódik a reakciózónából és bekerül az abszorbensbe. Végezetül az izotóposán (detektálható enzimmel, például egy olyan enzimmel, amely speciális színt vagy fényt ad) megjelölt antitest be lesz öntve a vizsgálókészülékbe és kötődik a megkötött antigénhez. Az inkubációs idő lejárta után ismét beöntjük a mosóoldatot, hogy eltávolítsuk a meg nem kötött, izotóposán enzimmel megje5 lölt antitesteket. A reakciózónát az 54 megfigyelő nyíláson át szemléltethetjük. így megállapítható, hogy az enzim által létrehozott szín meg van-e még, és ha igen milyen mennyiségben. Az enzim jelenléte közvetle arra utal, hogy az antigén valóban jelen volt a mintában. Ha nincs enzim, ez azt jelenti, hogy antigén nem volt jelen. Ahogy az a 2. ábrán látható, a találmány szerinti készülék előnyös kiviteli alakjánál a 10 készülék lényegében szimmetrikus egy függőleges tengelyre nézve. A 40 abszorbens teljesen körülveszi a 20 folyadéktartó elem 24 leürítő nyüását. Abszorbensként használhatunk hidrofil polimereket, makrószemcsés abszorbenseket, üvegrostot, gyapotrostot, cellulózrostot, fapulpot (cellulózpépet) vagy szivacsanyagot. Előnyös olyan komprimált szivacsos anyagot használni, amely folyadék elnyelésekor kitágul. Más kiviteli alakoknál a 40 abszorbenst úgy helyezhetjük el, hogy az csak részben fogja körül a 32 kerületi zónát, ahogy az a 7., 8. és 9. ábrákon látható. A 30 szűrő lapos korongként van kialakítva. Az 52 záróelem mérete és alakja megfelel a 30 szűrő kialakításának. Ez a kialakítás elősegíti az egyenletes folyadékáramot attól a ponttól, ahol a folyadék kiömlik a 24 leürítőnyílásból a 32 reakciózónába. A 30 szűrőn át történő, egyenletes kifelé irányuló folyadékáram, ahogy ezt a találmány szerinti készülék biztosítja, számtalan előnnyel rendelkezik az ismert készülékekhez képest. Kívánatos, hogy minden minta áthaladjon a szürőanyaglokalizált zónáján és viszonylag nagy mennyiségű folyadék haladjon át ezen a lokalizált zónán. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a 22 beömlő nyílás nagyobb, mint a 24 leürítő nyílás. A sugárirányú folyadékáram lehetővé teszi, hogy az abszorbens nagy felületen érintkezzék a szűrővel, azaz nagy folyadékmennyiségek tudjanak áthaladni a szűrőn, viszonylag kis reakciózóna esetén is. Annak érdekében, hogy a folyadék áthaladjon a reakciózónán és ne csak szétterjedjen a szűrőfelületen 70 elválasztó elem választja el a 24 leürítő nyílást a 40 abszorbenstől. A szűrő tetején történő folyadékáramlás megakadályozásával lehet ugyanis biztosítani, hogy a megkötött és meg nem kötött anyagok kromatográfiai leválasztása megtörténjék, kapilláris hatás útján. Ahogy az a 2. ábrán látható, a 70 elválasztó elem a bemutatott megoldásnál a 20 folyadéktartó elem alsó homloklapja, amelyen legalább egy sor 72 leszorító karom van. Ezek a 30 szűrő 36 felső lapját lokálisan összenyomják, így gátolják a felületi folyadékáramot. A folyadéknak tehát át kell haladnia a 32 reakciózónán lévő pórusokon keresztül. Ahogy az a rajzon bemutatott előnyös kiviteli alaknál látható, a 72 leszorító karmok célszerűen több koncentrikus kör mentén vannak elhelyezve. Egy másik megoldás szerint, a 70 elválasztó elem a 30 szűrőhöz rögzíthető, ami által a 24 leürítő nyílás teljes biztonsággal elkülöníthető a 40 abszorbenstől. A találmány szerinti megoldás egyik alapvető előnye, hogy a megvilágítás a felső vagy az alsó felületről egyaránt lehetővé válik. Más rendszereknél a reakció kiértékelése csak a felső vagy csak az alsó felületre korlátozódik és arról az oldalról történő megvilágítást igényel, ahol a leolvasás történik. Az a 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
