203278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liposzóma készítmények előállítására
HU 203278B A találmány liposzóma készítmények előállítási eljárására vonatkozik, amelyek liposzoma membránja a felületaktív anyagot és a foszfolipidet is magában foglalja. A „hatóanyagot szállító rendszer” (Drug Delivery System, DDS) ötlete, amely a hatóanyagot magába foglaló liposzoma készítmény intravénás adagolásakor a hatóanyagot specifikus helyre irányítja, ismert [G. Gregoriadis és munkatársai, Receptormediated targeting of drugs, Plenum Press, New York, p 243-266 (1980)]. Az ilyen liposzóma készítménnyel szemben támasztott elsődleges követelmény, hogy az intravénásán adagolt liposzóma a vérben hosszabb időn át is stabil legyen. A liposzóma azonban a vérben nem nagyon stabil, mivel kölcsönhatásba lép a vérben lévő lipidekkcl, a membrán komponensekkel és a vérben lévő lipoproleinekkel. Továbbá, az intravénásán adagolt liposzómát mint idegen anyagot, fizikai és biokémiai tulajdonságai alapján a reticuloendotheliális rendszer (RÉS) felismeri és a vérből eliminiálni képes. íly módon a várakozástól eltérően a liposzóma a vérből igen gyorsan távozik.Ezért fontos, hogy a liposzóma a vérben stabilizálható legyen és elkerülhető legyen a RÉS által való felismerés. C.G. Knighyt vizsgálatai szerint a liposzóma stabilitása a vérben koleszterin, mint a liposzóma membrán komponensének adagolásával, növelhető [’’Liposomes; from physical structure to therapeutic applications”, Elsevier, North Holland p 310-311 (1981)], ez a hatás azonban nagymértékben függ a liposzóma membrán összetételétől [Biochemica et Biophysica Acta, 839, 1-8 (1985)]. Ismertették azt is, hogy a RES-hez való szállítás szabályozható, ha a liposzóma membrán felületét sziálcsoportot tartalmazó glukoproteinnel vonják be [Chem. Pharm. Bull., 34, 2979-2988 (1986)]. Ez azonban ellentmond egy másik vizsgálatnak, amely szerint az ilyen glukoproteint tartalmazó sziálsav főleg a májhoz, a RÉS egyik szervéhez szállítódik [Biochemica et Biophysica Acta, 497, 760-765 (1977)]. Kevés vizsgálat vonatkozik azonban arra, hogy a liposzóma membránokban felületaktív anyagot alkalmaznak. Ennek oka az, hogy a felületaktív anyagokat általában úgy tekintették, mint amelyek a liposzóma membránt destabilizálják [Cell Technology (Saibo Kougaku), 2, 1136 (1983)] és főleg a membrán megbontására alkalmazták [Biochemica et Biophysica Acta, 551, 295 (1979)]. Talán egyetlen olyan hivatkozás ismert, ahol a liposzóma készítésénél felületaktív anyagot alkalmaznak, és pedig oly módon, hogy ionos felületaktív anyag és egy lipid homogén keverékét a felületaktív anyag kritikus micella koncentrációja alatti értéknél egy vizes fázisban szuszpendálják, amikoris egy lamellás liposzómát nyernek (Gazetta of Japanese Unixamined Patent Publication, No. 89633/1984). Az így nyert liposzóma készítmények azonban intravénás adagoláskor a vérből gyorsan távoznak és a DDS a szerepét nem tölti be kielégítően. A fentiek alapján az ismert megoldások a hatóanyagot magában foglaló liposzóma készítmények intravénás adagoláskor DDS-ként való alkalmazásra nem kielégítőek, a liposzóma készítmények a vérből való gyors eliminálódása miatt. 1 Fentiek alapján találmányunk célja olyan liposzóma készítmény biztosítása, amely a vérben hosszabb időn át is stabil. Felismertük, hogy a fenti célkitűzést elérhetjük, ha a liposzóma membrán összetevőjeként telített acilcsoportokat tartalmazó foszfolipideket alkalmazunk bizonyos más felületaktív anyagok, azaz anionos felületaktív anyagok, amelyek Krafft pontja 37 °C vagy e fölötti érték, jelenlétében. Az íly módon előállított liposzoma készítmények a vérben stabilak. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás gyógyászati hatóanyagot — amelynek oktanol és víz közötti megoszlási koefficiensének logaritmusa 10 vagy ennél kisebb — valamint foszfolipideket tartalmazó liposzóma készítmény előállítására oly módon, hogy 1. a kritikus micella koncentráció feletti koncentrációban anionos felületaktív anyagot — amelynek Krafft pontja 37 °C vagy a fölötti érték — vízzel elkeverünk, 2. a kapott vizes közeghez telített acilcsoportokat tartalmazó foszfolipideket adagolunk, az anionos felületaktív anyagot 0,5-50 tömegrész mennyiségben alkalmazzák 100 tömegrész foszfolipidre számolva és a hatóanyagot vagy az 1) vagy a 2) lépésnél adagoljuk, majd 3. a kapott szuszpenziót vagy emulziót ismert módon liposzóma készítménnyé alakítjuk, amelynek liposzóma membránja a felületaktív anyagot és a foszfolipidet is magában foglalja. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott foszfolipidek lehetnek telített acilcsoportokat tartalmazó glicerofoszfolipidek és sfingofoszfolipidek. Ezen foszfolipidek olyanok, amelyek két acilcsoportja telített, 8 vagy több szénatomos alkilcsoportot tartalmaz és legalább az egyik legalább 10, előnyösen 12- 18 szénatomos telített alkilcsoport. Különösen előnyösek azok a foszfolipidek, amelyeknél mindkét acilcsoport 12-18 szénatomos telített alkilcsoportot tartalmaz. Ilyen foszfolipidek közé tartoznak a hidrogénezett lecitinek, amelyeket növényi vagy állati eredetű lecitinek (például tojássárgája vagy szójabablecitin) hidrogénezésével nyerünk, továbbá szemiszintetikus foszfolipidek, amelyeket például lauroil, mirisztoil sztearoil, stb. és foszfatidil etanol-amin, foszfatidil-szerin, foszfatidil glicerin, foszfatidil inozit és sfingomielin kombinálásával nyerünk. Ezek fázis átmeneti hőmérséklete előnyösen 20-80 °C közötti érték. Előnyösen például a következőket alkalmazzuk (zárójelben a fázis átmeneti értékeket tüntetjük fel): dimirisztoü-foszfatidil kolin (DMPC, 23,9 °C), palmitoil-mirisztoil-foszfatidü kolin (PMPC, 27,2 °C), mirisztoil-palmitiilfoszfatidil kolin (MPPC, 35,5 °C), dipalmitoil-foszfatidil-kolin (DPPC, 41,4 °C), sztearoil-palmitoilfoszfatidil kolin (SPPC,44,0 °C), palmitoü-sztearoil-foszfatidil kolin (PSPC,47,4 °C), disztearoil-foszfatidil kolin (DSPC, 54,9 °C), dimirisztoil-foszfatidil etanol-amin (DMPE, 50 °C), diaplmitoil-foszfatidil etanol-amin (DPPE, 60 ”C), disztearoil-foszfatidil etanol-amin (DSPE, 60 ”C felett), dimirisztoüfoszfatidil szerin (DMPS, 38 °C), dipalmitoil-foszfatidil szerint (DPPS, 51 °C), disztearoü-foszfatidil szerin (DSPS, 50 °C vagy több), dimirisztoil-foszfa-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
