203275. lajstromszámú szabadalom • Ágymechanizmus
Hü 203275B 1 A találmány tárgya ágymechanizmus, amelynek többrészes keretszerkezete, csuklótagokból álló összecsukható mechanizmusa, valamint alátámasztó szerkezete van, ahol hosszirányban nyitható keretszerkezet egymáshoz csuklópontokon keresztül kapcsolódó fejkeretből, derékrészből, csuklórészből és lábrészből áll és ahol a fekvőfelülct egymás mellett keresztirányban elrendezett kétoldalt a keretszerkezetben ágyazott laprugók által van alátámasztva. Kis alapterületű lakásokban, vagy akár irodahelyiségekben, szállodákban is célszerű az olyan kettős funkciót betöltő bútorok alkalmazása, amelyek egy megfelelő csuklós mechanizmus révén néhány mozdulattal ülőbútorból fekvőhellyé alakíthatók és fordítva. Az ilyen ágymechanizmusoknak számos hazai és külföldi változata ismeretes. Közös jellemzőjük, hogy kinyitva ágyfelületként szolgálnak, míg becsukva az ágy (például rekamié) ülőrészének alátámasztását látják el, miközben magukban rejtik az ágy alappámázatát. Az ismert ágymechanizmusok, melyek főbb részei a többrészes keretszerkezet, a csuklótagokból álló összecsukható mechanizmus és az alátámasztó szerkezet, többnyire meglehetősen bonyolult felépítésűek, így könnyen előfordulhat, hogy jobb- és baloldaluk mozgása a pontatlan lyukosztások és hajlítások miatt nincs összhangban egymással, a szerkezet könnyen befeszül. A hagyományos ágymechanizmusok főbb keretszerkezeti részei, mint például a fej-, derék- vagy lábrész, acéllemezből élhajlítással készülnek. Az említett keretszerkezeti részeknél a vágási felületek legtöbbször élesek, sorjásak, ebből adódóan a kárpitelemek idő előtti elhasználódását, rongálódását okozzák. A fenti elemeknek összeszegecselésük után számottevő oldalirányú mozgásuk, játékuk van. Az ismert ágymechanizmusoknál a fekvőfelületet alátámasztó fa- és/vagy fémanyagú laprugók helyzetrögzítése nincs kielégítően megoldva, szerelésük munkaigényes, ugyanakkor a keretszerkezet különböző részei között nem csereszavatosak. Az ismert ágymechanizmusoknál kinyitott állapotban általában 8 db csuldópont a fekvőfelület síkja fölé kerül. A csuklópontok a kárpitot kidörzsölik, ráülés vagy ráfekvés esetén a szivacson átérződnek. Számos ismert ágymechanizmusnál hátrányt jelent még, hogy lábrészüket ponyva képezi, amely könnyen kinyúlik, szakad, a rögzítőelemei könnyen kiakadnak. A találmány által megoldandó feladat a korábbi szerkezetek hátrányainak a kiküszöbölése és olyan ágymechanizmus kifejlesztése, amely egyszerű felépítésű, biztonságos működésű és maximálisan megkíméli a bútor kárpitozott részeit. A kitűzött feladatot a találmány értelmében az ismert kivitelű ágymechanizmusokból kiindulva azáltal oldjuk meg, hogy a keretszerkezet befelé nyitott U-szelvényű tartóelemekből van kialakítva, amelyekben laprugókat ágyazó betétlécek vannak elrendezve, emellett a keretszerkezet részeit összekötő csuklópontokban csuklópántok vannak felszerelve. A találmány egyik célszerű kiviteli alakja értel-2 mében a betétlánc keményfából van kialakítva, amelybe a laprugók műanyagpapuccsal ellátott végeinek befogadására alkalmas horonyszerű fészkek vannak bemunkálva. A találmány egy másik lehetséges kiviteli alakjánál a betétléc műanyagból van kialakítva, amelynek horonyszerű fészkeibe a laprugók közvetlenül bepattinthatók. Végül a találmány értelmében célszerű, ha a lábrészhez tartozó alátámasztó elem a keretszerkezet két oldalát összekötő csőlábként van kialakítva. A találmányt részletesebben kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti ágymechanizmus oldalnézete, kinyitott állapotban, a 2. ábra az 1. ábrán látható ágymechanizmus egyik hosszanti felének felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra szerinti ágymechanizmus oldalnézete, ülőbútorrá összecsukott állapotban, míg a 4. ábra a keretszerkezet keresztmetszete a kihajtható csúláb közelében. Amint az az 1-3. ábrákon látható, a találmány szerinti ágymechanizmus hosszirányban kinyitható keretszerkezete egymáshoz csuklópontokon keresztül kapcsolódó 1 fejkeretből, 2 derékrészből, 3 csuklórészből és 4 lábrészből áll. A csuklópontokban pontos megvezetést, beszorulásmentességet és könnyű működtetést biztosító 5,6, 7 csuklópántok vannak felszerelve (felhelyezve), amelyek révén a csuklópontok gyakorlatilag egyáltalán nem (legfeljebb az 1 fejkeret tartományában) emelkednek ki a fekvőfelületből. A fekvőfelül etet egymásmelleit keresztirányban elrendezett és kétoldalt a keretszerkezetben ágyazott 8 laprugók támasztják alá, amelyek fából, fémből, adott esetben ezek kombinációjából vagy esetleg műanyagból is készülhetnek. A rugózat szilárdságának növelését félgumiláncos hevederek biztosítják. A találmány értelmében a keretszerkezet befelé nyitott U-szelvényű 9 tartóelemekből áll, amelyekbe keményfából vagy műanyagból készült 10 betétléc van beépítve, amint az a 4. ábrán keresztmetszetben látható. A 10 betétlécbe horonyszerű 11 fészkek vannak bemunkálva, amelybe a 8 laprugók végei bepattinthatók. Amennyiben a 10 betétléc keményfából készült, úgy a faanyagú 8 laprugók végeit a nyikorgás elkerülése érdekében műanyagpapuccsal kell ellátni, míg műanyag betétléc esetén erre nincs szükség. A találmány szerinti ágymechanizmus az említettek mellett egy sor többé-kevésbé önmagában ismert elemmel is rendelkezik, melyeket az összecsukási folyamat jobb megértése érdekében sorolunk fel. Az 1 fejkeret tartományában találhatók az öszszecsukó mechanizmus egymáshoz kapcsolódó 12, 13, 14, 15 csuklótagjai, továbbá az 1 fejrészt alátámasztó 16 végtámasz, amely a 12 csuklótagon keresztül van az 1 fejkerettel összekötve, míg alul a 17 alapkerethez csatlakozik, amelyre 18 tappancsok vannak felszerelve. Az alátámasztó szerkezet részét képező, kétoldalt húzódó 17 alapkeretet 19 elülső végidom köti össze. Ebben a tartományban helyezkednek el kétoldalt az emelést elősegítő 20 húzóru-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
