203253. lajstromszámú szabadalom • Nagy töltőanyagtartalmú poliészter-alapú bevonóanyag, és eljárás annak előállítására
1 HU 203 253 A 2 A találmány tárgya nagy töltőanyagtartalmú poliészter-alapú bevonóanyag, és eljárás annak előállítására. Ismeretes, hogy nagy százalékban töltőanyagot tartalmazó, sűrű állagú, úgynevezett kittszerű telítetlen poliészter-alapú készítmények előállításához műszakilag igényes gyártóberendezés szükséges, tekintettel arra, hogy- a készítménynek kittszerű konzisztenciával kell rendelkeznie;- a töltőanyagok viszonylag rosszul nedvesíthetők a filmképző gyantával, valamint- bizonyos mennyiségen felüli töltőanyag-tömeg bekeverhetősége nehéz, így a nagyteljesítményű, intenzív hatásfokú, kényszerkeverős berendezést igényel. A megfelelő homogenitás ugyanis többek között az egyik feltétele és biztosítéka annak, hogy a készítmény konzisztenciaváltozás, szétválás vagy egyéb rendellenesség nélkül eltartható és tárolható legyen. A fenti követelményrendszer biztosításában - az előállítási eljárás gyakorlati kivitelezési technológiáján kívül - még jelentős szerepet játszik a megfelelő recepturális felépítés is. Az üyen készítmények - az irodalomból megismerhető ajánlások szerint a) 30-601% reaktív poliésztergyantát, b) 5-201% sztirol monomert, c) 0-51% segédanyagokat (amelyek részben vagy egészben már gyárilag be lehetnek építve [keverve] a poliésztergyanta oldatba; üyenek az aktivátorok, inhibitorok stb.), d) 30-701% különféle töltőanyagot, talkumot, kalcium-karbonátot, súlypátot, dolomitőrleményt, gipszet, e) 0,3-201% tixotropizáló anyagot, így nagy diszperzitású szilíciumoxidot, azbesztport, palalisztet, f) 0-5t% színezőanyagot, így titán-dioxidot, fémoxid-pigmentet, organikus pigmentet tartalmaznak. A nagy alapanyagelőállító gyárak poliészter-kitt alapanyagként olyan gyantákat hoznak forgalomba, melyek az a)-c) komponenseket már együttesen összekeverve tartalmazzák. Keményítő, polimerizáló komponensként szerves peroxidokat alkalmaznak; így benzoü-peroxidot, ciklohexanon-peroxidot, metü-etil-keton-peroxidot használnak, általában 50%-os dibutü-ftaláttal készült paszta formájában. Az említett peroxidokból a készítményekhez 0,2-2 t%-ot kevernek felhasználás előtt, ennek hatására a kitt a bevont felületen szobahőmérsékleten megszüárdul, és jól csiszolható bevonatot biztosít. A felhasználó a könnyű felhordás és alkalmazhatóság érdekében elvárja a készítménytől, hogy az kenőkéssel könnyedén legyen kenhető, a felhordás után pedig még vastag réteg esetében se csússzon le a felületről. A készítménynek tehát kifejezetten tixotróp jellegűnek kell lennie. Az irodalom szerint tixotróp komponensként azbesztport, és szilícium-oxidot használnak (Pol 52 597, Jap 78 00426, Ger (East) 219415, EurPat EP 154924). Az azbesztpor alkalmazása nem előnyös, egészségkárosító hatása és fajlagos drágasága miatt. A tixotropia biztosítása, technológiai kialakítása nem egyszerű feladat. A tixotrópiát előidéző adalékok ugyanis bekeverésük után - a már eleve nem hígfolyós telítetlen poliésztergyanta kompozíció - viszkozitását jelentősen megnövelik, ezáltal megnehezítik a szükséges további nagy mennyiségű töltőanyag - így a csiszolhatóságot biztosító talkum - homogén és megfelelően gyors bekeverhetőségét. A jelenlegi ismeretek szerint a tixotropizáló komponenst csak a gyártási fázis elején, az egyéb töltőanyag komponensek beadagolását megelőzően lehet a rendszerbe bevinni. Abban az esetben ugyanis, ha nem így járnak el, akkor a töltőanyagokkal besűrűsített masszába a nagy fajlagos felületű tixotróp ágensek homogén bekeverése lehetetlen. Az előállítás technológiája a továbbiakban úgy folytatódik, hogy megfelelően kialakított berendezésben a tixotropizált gyantába bekeverik a segédanyagokat, a szükséges finom eloszlású töltőanyagokat (talkum, kalcium-karbonát, súlypát, dolomit, gipsz), színezékeket (titán-dioxid) (Pol Pat 52597, Jap. Pat 78 00426, Ger (East) 219495, Rom 69620, Jap. Kokai 80 35979, EPat. 8165713). Mint említettük, minden azért nehéz, mert a gyantakomponens már eleve sűrű, a tixotropizáló anyag még viszkózusabbá alakítja, így a bekeverendő töltőanyagokat rosszul nedvesíti, és az elegy már kismenynyiségű töltőanyag bevitele után annyira sűrű lesz, hogy további töltőanyag hozzáelegyíthetősége és a megfelelő homogenitás csak megfelelően kialakított berendezésen (kényszerkeverő, különlegesen nagy fordulatszámú disszolver) biztosítható. A megfelelő mennyiségű töltőanyag jelenlétét a készítményben gazdaságossági megfontolások is kívánatossá teszik. A szabadalmi irodalomból különféle technológiai megoldások váltak ismertekké. így például egyik lehetőség, hogy kiindulási gyantaoldatként lehetőleg hígfolyós anyagot alkalmaznak. Ez a legegyszerűbben úgy érhető el, ha olyan telítetlen poliésztergyantát használnak, amely bőven tartalmaz sztirol monomert, mely oldószer funkciót is betölt polimerizációja előtt. Választják azt a megoldást is, hogy az előállítás során, amikor az adagolt töltőanyag-mennyiségtől már nagymértékben besűrűsödött a rendszer, pótlólag adagolnak a hígítás érdekében sztirol monomert. A sztirol azonban rontja a kialakult kittréteg tulajdonságait, azt keménnyé, rideggé teszi, ezáltal romlik a csiszolhatóság és a tapadóképesség. Ezért a sztirol mennyisége csak bizonyos korlátok között tolerálható. A technológiai kivitelezés során felmerülő nehézségeket az irodalomban és szabadalmi irodalomban ismertetett kombinációk a kalcit, cink-oxid, alumínium-oxid kombináció (Román Szab. 69620) a talkum - kalcium-karbonát kombináció sem oldják meg (Jp. P.80 35973, 62 177086, 62 260872) Üreges üveg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
