203184. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyárú nyersanyagként használható új kamilla populáció előállítására
1 HU 203 184 B 2 Amint a szövettenyészetek jó növést mutatnak, ezeket az előzőekben említett táptalajok valamelyikére helyezzük át, amely táptalajban azonban magasabb a citokinin koncentráció (30 mg/1 N6-izopentenfladenin) és növesztő (0-0,3 mg/1 indol-ecetsav) csak nagyon kevés van benne vagy egyáltalán nincs. Eredményként a tengelyek megnyúlnak és járulékos szervek, valamint megnőtt hónaljrügyek képződnek. Ezek az előzőekben ismertetett módon leszedhetők és tovább nevelhetők. A növényszaporításhoz nagy számban létesített szövettenyészeteket (például a 3. szaporítási generáció után) a levelek kialakulása és megnövése után egy olyan táptalajba helyezzük át, amelyben 10 mg/1 indol-ecetsav vagy 3-indol-vajsav vagy 0,1 -0,3 mg/1 anaftil-ecetsav van. Ebben a kis növények meggyökeresednek és körülbelül négy hét múlva sterilizált (12 óráig 120 °C hőmérsékleten gőzölt) kerti földdel feltöltött edényekbe rakjuk át ezeket. Az edényeket a kis növényekkel együtt melegházban (az ismert dugványos szaporításnál szokásos körülmények között) tartjuk és a növényeket tovább növesztjük. 2. lépés Az előbbiek szerint nyert növények a melegházban lévő, elszigetelt körülmények között együtt virágoznak el. A növények itt 11 cm-es edényekben állnak, amelyek kerti földdel vannak feltöltve. A környezeti hőmérséklet nappal 18-24 °C, éjjel pedig 12—14 °C, amit a téli félévben járulékos világítással (200 Watt/m2) érünk el. A vízellátás a szükség szerinti. A kiszelektált egyedek összességéből 4 héten keresztül folyamatosan leszedjük azokat a virágfejeket, amelyek már elvirágoztak és közvetlenül a szétesés előtt vannak. A vetőmagvakat a learatott, leszedett virágoknak szobahőmérsékleten való utánszárításával és a könnyű virágrészeknek kifúvásával kapjuk. 3. lépés Az előző műveletben kapott vetőmagból szúrópróbát, illetve mintát veszünk és ebből körülbelül 2000 utódot nevelünk ugyanolyan ökológiai feltételek mellett, mint az előző műveletnél, majd az utódokat az első műveletnél fölsorolt a)-d) követelmények szerint szelektáljuk. Az így szelektált egyedekkel azután a második művelet szerint járunk el. 4. lépés A következő művelet során az előző művelet utáni vetőmagvak egy részét ősszel két különböző termesztési helyen vetjük el. Az A) termesztési hely adatai a következők: tengerszint feletti magasság 450 m, északi szélesség 48,5°, keleti hosszúság 11,5°, évi csapadékmennyiság 70 mm, mérsékelten nedves klíma, januárban -10- ± 0 °C, júliusban +10-+20 °C hőmérséklet. A B) termesztési hely adatai a következők: tengerszint feletti magasság 200 m, északi szélesség 42°, keleti hosszúság 1°, évi csapadékmennyiség 400 mm, mediterrán klíma, januárban ± 0- ± 10 °C, júliusban +20-+30 °C. A magvakat mindkét termesztőhelyen szeptember végén, október elején vetjük el. Az így kapott szántóföldi kísérleti állományt homogén növekedés, virágnagyság és aratási idő szempontjából vizsgáljuk és értékeljük, ezenkívül a virágokból vett mintákat hatóanyag-tartalom szempontjából is megvizsgáljuk. A szántóföldi állományon termett növényekből ismét kiválasztjuk azokat az egyedeket, amelyek az első lépés, illetve művelet ismertetése során említett paramétereknek megfelelnek. Ezekből a második lépésnek, illetve műveletnek megfelelően vetőmagvakat nyerünk. 5. lépés Ennek során a 4. lépésben kapott vetőmagvakkal a harmadik és negyedik műveletet a megadott sorrendben és módon megismételjük. 6. lépés A hatodik művelet folyamán az ötödik lépésben nyert vetőmagvakból körülbelül 1500 egyedet termesztünk (a második műveletnél ismertetett ökológiai feltételek mellett) és ugyanolyan módon, mint az első műveletnél ismertettük, ezeket szelektáljuk. Az így szelektált növényekből kiválasztunk 34 egyedet és ezeket az első művelet szerint klónozzuk. Mindegyik klónolt növénycsoportból 10-10 növényt véletlen elosztásban 40 x 30 cm távolságban szabadföldben (a negyedik műveletnél ismertetett A) termesztőhely) elszigetelten kiiskolázunk. A talaj löszös anyag volt, pH=7,0. A kiültetést június elején, a magvak első betakarítását július közepén végezzük, ezután a növényeket visszavágjuk, újból virágoztatjuk és augusztus közepe és vége között újból magvakat takarítunk be. A vetőmagvak betakarítását, illetve kinyerését a második művelet szerint végezzük A hatodik művelet után kapott vetőmaganyag az új kamillafajta szaporítóanyagát képezi. Az ebből a szaporítóanyagból termesztett növények virágai (vetés szeptemberben, októberben, betakarítás a következő év júniusának elején), amelyeket abban az időben szedünk, amikor a virágfejnek csővirágai közül körülbelül 50% (40-60%) kinyüt, és amely virágokat közvetlenül a szedés után szárítószekrényben 40 °C hőmérsékleten 72 órán keresztül szárítottunk, a megszárított virágok súlyához (szárazanyag-tartalom) viszonyítva például 150 mg% kamazulént, 300 mg% (-)a-biszabololt és maximálisan 50 mg% biszaboloidot tartalmaznak. A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnyös tulajdonsága, hogy egyszerű műveletekkel és aránylag olcsón olyan kamillapopulációt hozunk létre, amelynek igen magas az értékes kamazulén- és (-)-a-biszabolol-tartalma, igen kevés a biszaboloid-tartalma, és ezek a tulajdonságok a növény egymás utáni években 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
