203163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomvonal átugratására adatok visszajátszására szolgáló készüléknél
1 HU 203 163 B 2 tartamára vonatkozó adatokat a feljegyzéshordozón tárolt adatok visszajátszása előtt határozzuk meg. Egy másik lehetséges foganatosítási mód szerint a próbaugrással a fékimpulzus amplitúdójára és/vagy időtartamára vonatkozó adatokat a feljegyzéshordozón tárolt adatok visszajátszása közötti szünetben határozzuk meg. Célszerű lehet az is, ha a következő ugráshoz szükséges fékimpulzus amplitúdójára és/vagy időtartamára vonatkozó adatokat minden egyes ugrásnál meghatározzuk. Ezkeknél a lehetséges foganatosítási módoknál célszerű lehet az is, ha legalább két, változtatható amplitúdójú és/vagy változtatható időtartamú fékimpulzust alkalmazunk. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást, részletesebben ismertetjük a mellékelt rajzok alapján, ahol az 1. ábrán a találmány szerinti átugratás első foganatosítási változatának idődiagramjai láthatók, a 2. ábrán az 1. ábra kapcsán bemutatott találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló készülék kapcsolási vázlata van szemléltetve, a 3. ábra az 1. és 2. ábrák kapcsán ismertetett eljárás folyamatábrája, a 4. ábrán a találmány szerinti eljárás egy második változatának folyamatábrája látható. Az 1. ábra a TE nyomvonal hibajelet, az Sí ugrásimpulzust és a B1 és B2 fékimpulzust mutatja. A TE nyomvonal hibajel lefutása szinusz alakú. Az egyik nullátmenetnél a fénysugár pontosan a nyomvonal közepén van, a következő nullátmenetnél két nyomvonal között, a következőnél ismételten a következő nyomvonal közepén. A letapogatott jelből állapítható meg, hogy egy nullátmenetnél a letapogatókészülék egy nyomvonal közepén vagy két nyomvonak között vane. Amennyiben van letapogatott feszültség, úgy a letapogatókészülék az egyik nyomvonalon áll. Ha azonban ezzel ellentétben két nyomvonal között van, egyáltalán nincs információ összetevő, csak zajkomponensek találhatók. Ez legkönnyebben letapogatódetektor segítségével állapítható meg. Az egyik nyomvonalról a következőre történő átugráshoz egy Sí ugrásimpulzust adunk ki, amely a példában akkor fejeződik be, amikor a fénysugár a szinusz alakú TE nyomvonal hibajel MI minimum értékénél van, egy negyed nyomvonal-szélességnyire jobbra az Ml nyomvonal középvonaltól. Ezzel egyidejűleg a nyomvonalszabályozó-kört nyitjuk, és egy első B1 fékimpulzust, mely állandó időtartamú és amplitúdójú, adunk ki. A nyomvonalszabályozó-kört legkorábban az Sí ugrásimpulzus kezdetekor szabad nyitni, akkor azonban már minden körülmények között nyitva kell lennie, amikor a fénysugár az adatnyomvonalat elhagyja. A B1 első fékimpulzus amplitúdóját és időtartamát olyan kicsire kell méretezni, hogy az az optikai letapogatókészüléket csak fékezze, de ne tudja megállítani. A B1 első fékimpulzus például azelőtt érhet véget, mielőtt a szinusz alakú TE nyomvonal hibajel ismét pozitív lesz, így még azelőtt, mielőtt a fénysugár a következő adatnyomvonalat elérné. A két fékimpulzus át is mehet egymásba. Ha most a fénysugár a következő nyomvonal pereméhez érkezik, a TE nyomvonal hibajel ismét a szinusz-formának megfelelően növekszik. Mérjük azt a T időt, amely az első, szándékosan nem elegendően nagyra méretezett B1 fékimpulzus, és a szinusz alakú TE nyomvonal hibajel előre megadott P pontja között eltelik, mely P pont például még ezen nyomvonal MA maximuma előtt helyezkedik el. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy azt az időt mérjük, mely a B1 első fékimpulzustól számítva eltelik addig, amíg a TE nyomvonal hibajel egy előre megadható pillanatértéket elér. Hogy az optikai letapogatókészüléket a nyomvonal M2 középvonalában megállítsuk, egy második B2 fékimpulzust adunk ki, melynek amplitúdója és/vagy időtartama a mért T időtől függ. E körben zárhatjuk ismét a nyomvonalszabályozó-kört (3. ábra). Legkorábban akkor szabad zárnunk, amikor a következő adatnyomvonalat elérjük; akkor azonban már mindenképp zárva kell lennie, amikor a fénysugár az M2 nyomvonal középvonalán van. Amennyiben a bemutatott kiviteli példánál a mért T idő rövid, a B2 második fékimpulzus amplitúdóját és/vagy időtartamát nagyra kell választani, míg ezzel ellentétben: ha a mért T idő nagy, a B2 második fékimpulzus amplitúdóját és/vagy időtartamát kis értéken kell tartanunk. Ezen a módon gyorsan és pontosan lehet egy nyomvonalról a következőre ugrani. Különösen előnyös, ha az optimalizáláshoz a B2 második fékimpulzusnak mind az amplitúdóját, mind az időtartamát változtatjuk. Ez az ábrán a B2 második fékimpulzusnál a szaggatott vonallal van jelezve. Amennyiben több nyomvonalon kell keresztülugrani, az első igénypont szerinti eljárást nyomvonalról nyomvonalra megismételjük. Jóllehet, a találmány szerinti eljárásnál az optikai letapogató készüléket minden nyomvonalnál először megállítjuk és utána gyorsítjuk ismét, egy kívánt nyomvonal hozzáférési ideje alig növekszik meg az US-PS 4 495 608 számú szabadalmi leírásban szereplő elrendezéssel összehasonlítva, mivel a találmány szerinti eljárásnál utólagos korrekcióra egyáltalán nincsen szükség. A feladatnak egy második megoldásánál (4. ábra) először egy ugrásimpulzust adunk ki, hogy egy próbaugrást hozzunk létre egy vagy több nyomvonalon keresztül. Ehhez a nyomvonalszabályozó-kört is nyitni kell. A nyomvonalszabályozó-kört legkorábban az ugrásimpulzus kezdetekor szabad nyitni, az adat nyomvonal elhagyásakor azonban már mindenképpen nyitva kell lennie. A letapogatókészüléket egy próbafékimpulzus fékezi le. A nyomvonal hibajel berezgési viselkedéséből állapítjuk meg véglegesen a későbbi ugrásokhoz szükséges fékimpulzusok amplitúdóját és/vagy időtartamát, és azt egy tárolóban tároljuk. A későbbi ugrásoknál egy vagy több nyomvonalon keresztül a letapogatókészüléket egy olyan fékimpul5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
