203143. lajstromszámú szabadalom • Összekötőhüvely
1 HU 203 143 B 2 A találmány összeköti? hüvely rögzítőcsavar felvételére szolgáló csavarcsatomával, a rögzítőcsavar becsavarozásakor szétfeszíthető feszítőtartománnyal, valamint a szárban kiképzett, a kötőanyag számára szolgáló kilépőnyílásokkal. Ismeretesek rögzítőelemek falakban képzett furatokhoz, amelyek kötőanyag befecskendezésével kerülnek a falban rögzítésre. Ilyen horgonyzási módot ismertet a DE OS 2 830 073 sz. közrebocsátási irat. A rögzítőelem horgonyzásához először egy felbővíthető hüvelyt kell alkalmazni, amely szövetből készül, és a furatba kerül behelyezésre. Ezután habosodó műanyagot juttatnak a szövetbe, amely azt felbővíti. A tulajdonképpeni rögzítőelem ezután kerül behelyezésre. Rögzítőelemnek kötőanyaggal vagy hasonlóval történő horgonyzása különösen porózus vagy törékeny anyagú falaknál szükséges, megfelelő tartóerő biztosítása céljából. Az eddig ismert horgonyzási módok azonban időigényesek és nem tesznek lehetővé ún. teljesen áthatoló szerelést, pl. lapok vagy keretek rögzítésére. A találmány feladata összekötő hüvely létesítése, amely egyszerűen felhasználható, és a kötőanyag megkötése előtt előfeszítést tesz lehetővé. A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal érjük el, hogy a csavarcsatomában a kilépőnyílások felé vezetőén kiképzett és a csavarcsatomát egy elülső és hátsó tartományra osztó vezetőfelületek vannak, és hogy a kilépőnyílások az elülső tartományban az összekötő hüvely külsején futó hosszvályúkba átmenőén vannak kialakítva. A.z összekötő hüvelynek elülső tartománya a csavarcsatoma többi részével szemben a vezető felületekkel le van zárva, és így az összekötő hüvelybe befecskendezett kötőanyag nem tud a vezető felületek mögötti csavarcsatomába behatolni. A kötőanyag befecskendezése után a vezetőfelületek eltávolításra kerülnek, vagy azt a behelyezett rögzítőcsavar átszúrja. A rögzítőcsavar ezután behatol a hátsó csavarcsatornába, ahol nincsenek zavaró kötőanyag-maradványok. Amennyiben a hátsó hüvelytartományon hosszhézagok vannak kialakítva, akkor a kis mennyiségű kötőanyag a hosszhézag tartományában a rögzítőcsavar becsavarásakor minden további nélkül kinyomható. A csavarcsatomának elülső tartományában, a hátsó tartománnyal szemben előnyösen bővített átmérője van, amelybe egy kivehető dugó helyezhető. A dugó üreges testként van kialakítva. A dugó helytelen behelyezésének elkerülésére ezen és a hüvelyszáron központosító elemek lehetnek kialakítva. Dugó alkalmazása helyett héjként kialakított vezetőfelületek lehetnek, a csavarcsatoma elülső és hátsó tartománya között, amelyet a rögzítőcsavar becsavarásakor átszúrunk. Ebben az esetben a hüvelyszár egy darabos műanyag részként van kialakítva. A hosszvályúk, amelyek a kötőanyag számára csatornaként szolgálnak és a hüvely kilépő nyílásaitól hosszirányba futnak, előnyösen V-keresztmetszetűek. A hosszvályú alja nagyon vékony falú lehet, úgy hogy a rögzítőcsavar behajtásakor az annak a fenekét felszakíthatja, és így a hüvelyszár akadálytalan szétfeszítése lehetséges. A hosszvályú úgyis kialakítható, hogy a vályú fenéktartományában egy keskeny hosszhézag van, amely a hüvelyszáron teljesen áthatol. Amennyiben ez a hosszhézag megfelelően keskeny, nem tud kötőanyag az alatta futó csavarcsatomába hatolni. A találmány előnyös kivitele szerint a hüvelyszár tágulásra képes sűrű szövésű szövettel van körülvéve, amely a hüvelyszár két végéhez össze van rögzítve. A kötőanyag befecskendezésekor a szövet kifelé duzzad, miközben a sűrű szövés miatt a kötőanyag a szövet és az összekötő hüvely szára között marad. Amennyiben az összekötő hüvely üreges téglába vagy kitöredezésekkel rendelkező furatokba kerül behelyezésre a szövet a befecskendezett kötőanyaggal megfelelő kidudorodásokat alkot, amely a kötőanyag megkötése után formazáró kapcsolatot biztosít az összekötő hüvely és a fal között. Előnyösen a hüvelyszár köpenyfelülete gyűrűs hornyokkal vagy fedurvított felületekkel alakítható ki. Az ilyen felület jó kapcsolatot biztosít a kötőanyag és a hüvelyszár között. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra egy üreges téglába helyezett összekötő hüvelyt szemléltet, dugóval, 2. ábra az 1. ábra szerinti dugó hosszmetszete. Az 1. ábrán látható összekötő hüvely 1 hüvelyszárból és őt körülvevő 2 szövetből áll, amelyet a rajzon szaggatott vonallal jelöltünk. Az 1 hüvelyszárban végigfutó csavarcsatoma elülső nagyobb átmérőjű 4 tartományra és kisebb átmérőjű 5 tartományra van felosztva. Az elülső 4 tartományban két egymással szemben elhelyezkedő 6 kilépőnyílás van, melyek 8 dugó 7 nyílásaival esnek egy vonalba. A 8 dugó üreges testként van kialakítva, mint ahogy az a 2. ábrán látható, amely a dugót az 1. ábra szerinti AB-vonal mentén vett metszetben szemlélteti. A 8 dugó és a hüvely központosítására rajtuk központosító elemek vannak. A kiviteli példánál a 20 és 21 központosító elemeket a 8 dugón kialakított bütyök, és az 1 hüvelyszáron kialakított horony alkotja. A 8 dugóban ékalakúan elrendezett 9 vezető felületek vannak kialakítva, amelyek a 7 nyílás felé irányulnak. Amennyiben a behelyezett 8 dugó 11 torkolatára 10 befecskendező berendezést helyezünk, akkor a 12 befecskendező fúvókán keresztül a kötőanyag a 8 dugó üreges terébe és onnan a 7 nyílásokon keresztül a velük egy vonalba eső 6 kilépő nyílásokba jut. Eközben a 2 szövet az ábrázolt módon szakaszosan kihasasodik. A befecskendezési folyamat befejezésekor a 8 dugót kivesszük, és a 3 csavarcsatomába azonnal becsavarhatunk egy rögzítőcsavart. Eközben a hüvely hátsó tartománya szétfeszül, és az összekötő hüvely a 13 falszakaszba befeszül. Ily módon előrögzítés is lehetséges. Mihelyt a szaggatott vonal alatti területen lévő 14 kötőanyag kikeményedik, az formazáró kapcsolatot biztosít a 13, ill. 15 falszakaszok és az 1 hüvelyszár között. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
