203142. lajstromszámú szabadalom • Növelt állékonyságú oszlop
1 HU 203 142 A 2 6. ábra az oszlopok zsaluzata agregát technológia esetén, a 7, ábra az oszlopok zsaluzata sztend jellegű feszítőágyas, hosszúpados gyártástechnológia esetén. Az 1. ábrán a találmány szerinti oszlop nézetét ábrázoltuk a fő teherviselés irányából, míg a 2. ábrán a fő teherviselés irányára merőleges irányból szemléltettük a talaj alatti részek feltüntetésével. Az 1 oszlop az oszlopcsúcs felé előnyösen sudarasodik. Az 1 oszlop az le teherviselés fő irányában lévő oldala oldalfelületeire merőlegesen a 2 lyukáttörésekkel van ellátva. Az 1 oszlopnak a 11 talajban lévő lb részében jelen példánkban egy darab lefelé szűkülő ék alakú 3 lehorgonyzó nyílás van. A 3 lehorgonyzó nyílások 3b hossztengelye az 1 oszlop teherviselésének le fő irányára merőleges. A 3 lehorgonyzó nyílásba a 7 lehorgonyzó idom van betolva, amely az 1 oszlop mindkét oldalán konzolosan túlnyúlik. A 7 lehorgonyzó idom a 3 lehorgonyzó nyílással affin alakú, példánkban trapéz keresztmetszetű lemez. A 7 lehorgonyzó idom a 3 lehorgonyzó nyílásban az 5 szorító ékek útján van elmozdulásmentesen rögzítve. Az 1 oszlopnak a 11 talaj feletti la oldalfelűletein nyíróerő átadására alkalmas 9 erőátadó elemet befogadó 6 bemélyedések helyezkednek el. Az ábrázolt kiviteli alaknál a 6 bemélyedések a 2 lyukáttőrésekkel azonos magasságban azokkal megegyező keresztmetszetben vannak kialakítva. A 3. ábrán az 1 oszlop hosszmetszetének részletét, a 4. ábrán pedig a keresztmetszetét tüntettük fel. Mint az ábrákon látható, a 6 bemélyedések trapéz keresztmetszetűek, a 6a alapjuk az 1 oszlop la oldalfelületével van azonos síkban. A 6 bemélyedések 6b oldalfelülete a 6a alappal előnyösen hegyesszöget, példákban 45"-os szöget zár be, a 6c fedőlapja pedig a 6a alappal párhuzamos síkú. Az 5. ábra két darab 1 oszlop összekapcsolását mutatja. A két darab 1 oszlop la oldalfelületeivel van egymáshoz támasztva. Az egymással szemközti 6 bemélyedésekbe a 6 bemélyedések alakjához igazodó 9 erőátadó elem, jelen példánkban betontömb, van elhelyezve. Az 1 oszlopok az la oldalfelületükön és a 9 erőátadó elemen áthaladó 8 feszítő kapcsoló elemek, példánkban csavarok segítségével vannak egymáshoz feszítve. Kis csúcshúzás terhelés esetén az 1 oszlopok felállításakor a földmunkák elvégzése után az 1 oszlopok 3 lehorgonyzó nyílásába behelyezzük a 7 lehorgonyzó idomot. A mérekülönbségek miatt a 7 lehorgonyzó idom és a 3 lehorgonyzó nyílás között óhatatlanul a 4 hézag keletkezik, amelyekbe célszerűen az 5 szorító ékeket kell beverni, miáltal a 7 lehorgonyzó idomot a tér minden irányába elmozdulásmentesen rögzíteni lehet. Ha az 1 oszlop lb talajban lévő részén a 3 lehorgonyzó nyílást, benne pedig a 7 lehorgonyzó idomot helyezzük el, akkor a befogásnál fellépő nyomaték a 3 lehorgonyzó nyílás távolsága által meghatározott erőkarral erőpárrá bomlik, és így a 7 lehorgonyzó idom felületén az erők a 11 talajba átadódnak. Nagy csúcshúzású terheléskor az 1 oszlopokat ismert módon monolit vagy előregyártott vasbeton alapozással látjuk el. Két vagy több darab 1 oszlop összekapcsolásakor a 6 bemélyedésekbe a 6 bemélyedések 6b oldalfelületeit követő teherbíró 9 erőátadó elemet kell elhelyezni. A két darab tagolt külső felületű 1 oszlopot egymás felé eső la főirányú oldalfelületével egymás felé billentve és a 9 erőátadó elemet mindkét 1 oszlop megfelelő 6 bemélyedésére helyezve, majd a két darab 1 oszlopot ebben a magasságban a 8 feszítő kapcsolóelemekkel egymáshoz feszítve a két darab 1 oszlop között nyíróerő átadására alkalmas kapcsolat jön létre, és a két darab 1 oszlop a továbbiakban egy egységes oszlopként viselkedik. A találmány szerinti 1 oszlopok aggregát technológiával történő gyártásához szükséges 12 zsaluzatot mutatja a 6. ábra. Az eljárás során a 12 zsaluzatban egyidejűleg jelen példánkban két darab 1 oszlopot hozunk létre. Az 1 oszlopokat az la oldalfelületek 6 bemélyedéseinek a képzésére alkalmas 12b zsalulappal választjuk el. Ezek után a 12 zsaluzatban elhelyezzük a 10 feszítő betéteket, és a 12 zsaluzatot képlékeny betonnal töltjük ki. A 10 feszítő betéteket megfeszítjük, a betont pedig gőzöljük. Mivel a 12 zsaluzat feszítés-irányú teherbírási középpontja nem esik egybe az 1 oszlop 10 feszítő huzaljaiban a feszítés után ébredő eredő erővel, az ebből származó nyomaték a 12 zsaluzatot meggörbíti. Az 1 oszlopok megszilárdulása után a 12 zsaluzat két szélső, az 1 oszlopok további la oldalfelületeit képező 12a zsalulapját lenyitjuk, és a 10 feszítő betétek feszítését fokozatosan szüntetjük meg. Ekkor az 1 oszlop 6 bemélyedéseinek rézsútos 6b oldalsó felületei az őket kiképző 12b középső zsalulap felületein elcsúsznak, miközben a rézsútos mozgás az 1 oszlopot a 12b középső zsalulaptól kifelé kényszeríti. Az excentrikusán feszített 12 zsaluzat „kirúgó” hatása és a rézsútos felületek egymáson való kényszermozgása együtt, egy időben zajlik le, önkizsaluzó mozgáskombinációt valósítva meg. A találmány szerinti 1 oszlopok sztend jellegű feszítőágyas, hosszúpados technológiával történő gyártásához szükséges 12 zsaluzatot szemlélteti a 7. ábra. A 12 zsaluzat 12a szélső zsalulapjait az 1 oszlopok tervezett sudarasodása szerint alakítjuk ki a méretsor meghatározta méretlépcsőnként bontható kivitelben. Ezt a kialakítást az teszi lehetővé, hogy az 1 oszlopok la oldalfelületei a különböző magasságok esetén is azonos nagyságú ld szöget zárnak be egymással. A 13 feszítő betéteket a 12 zsaluzat végeinél átfúrt 14 véglemezeken a 12 zsaluzat 12c hossztengelyével hegyesszöget bezáróan vezetjük meg, majd a 12 zsaluzatot képlékeny betonnal töltjük ki. Ezután a 13 feszítő betéteket megfeszítjük, és a betont gőzöljük. Az 1 oszlop részleges megszilárdulása után a feszítő erő ráengedéskori szilárdságának tört részénél, de már az 1 oszlop kellően szilárd állapotában az 1 oszlopot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
