203132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyezett, alkálikus volfram és/vagy molibdén fémsó oldatokból tiszta volfram és/vagy molibdén izopolisavak, illetve sóik előállítására

1 HU 203 132 A 2 A találmány tárgya eljárás W- és/vagy Mo-tartalmú anyagok lúgos feltárása, illetve oldása során képződött ionokkal (főleg szilícium, foszfor, arzén, ón, antimon, vanádium, tantál stb.) szennyezett alkáli-, illetve am­­mónium-volfrámát és/vagy molibdát oldatoknak tisz­títására volfrám- és/vagy molibdénizopolisav ill. sók előállítására és a lúgtartalom kationcserés elektrodia­­lízissel történő visszanyerésére, melynél a kiinduló- ol­dat savanyítását a dialízis vég- vagy köztitermékét ké­pező volfrám-, illetve molibdénizopolisawal, illetve izopolisavaknak sóival végezzük. Ismeretes, hogy a volfrám- és/vagy molibdéntartal­­mú anyagok lúgos feltárása során keletkező alkáli (fő­leg nátrium-) vagy ammónium-volfrámát, illetve -mo­libdát oldat különféle hidrolizáló ionokkal (szilícium, foszfor, arzén stb.) szennyezett. Az oldatot a tovább­­feldolgozás előtt tisztítani kell. Az ismert tisztítási el­járás szerint a lúgos (pH>13) pl. Na2W04 oldatot va­lamilyen savval (pl. H2SO4; HC1) savanyítjuk olyan pH-ra, amelynél az adott tisztítandó oldatban lévő szennyezések és a tisztításnál felhasznált segédanya­gok (ionok) kicsapódása maximális, (pl. pH-9-re). Ez­után alumínium- és/vagy magnéziumiont adunk hozzá, s a keletkező csapadék leköti az oldatban lévő szeny­­nyezőket. A csapadék szűréssel eltávolítható. Ilyen tisztítási műveletet imák le pl. az US 3 054 654 sz. szabadalmi leírásban és az US 3 256 058 valamint a Brit 1 013 364 sz. szabadalmi leírásokban. Gyakran előfordul, hogy egyeten tisztítási művelet nem elegen­dő a szennyezések eltávolítására. Például molibdáén szennyezést is tartalmazó nátrium-volfrámát oldat csak egy újabb 2-3 pH között végzett további tisztító mű­velettel tisztítható, amelynek során nátriumszulfid és kénsav vagy sósav adagolásával a molibdénszennye­­zést szulfidcsapadék formájában leválasztják. Ilyen tisztítási műveletet írnak le pl. az US 3 173 754, US 3 969 484 vagy a 75 124 814 sz. Japán szabadalmi leírások. Használnak Fe-sókat is tisztításhoz mint pl. a Japán 72-35 680 sz. szabadalmi leírásban. A tisztítás után nyert oldatból azután valamely el­járással iparilag továbbfeldolgozható volfrámvegyüle­­tet állítanak elő. A tisztított alkáli- vagy ammónium­­volfrámát oldatból előnyösen kationcserés elektrodia­­lízissel lehet volfrámsavat előállítani mikor is a feltáró lúg visszanyerhető. Az ásványi savakat alkalmazó tisztító eljárások több hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek egyrészt gazdaságiak, hiszen a savanyításhoz valamely tiszta sav kell, ami drágítja az eljárást, másrészt újabb szennyeződésforrást jelent, hiszen szulfát-, illetve klo­ridionok kerülnek az oldatba. Ha pedig szennyezett al­káli- vagy ammónium-volfrámát oldatokat dializálunk vagy a tisztító műveleteket ásványi sav hozzáadása nél­kül az elektrodialízises lúgvisszanyerés során kívánjuk végezni, lényeges problémát jelent, hogy a hidrolizáló szennyezések az elektrodialízises NaOH visszanyerés folyamán kicsapódnak és eltömik a membrán pórusait. Találmányunkkal egy olcsóbb és tiszta eljárást kí­vánunk létrehozni, amely a fent felsorolt hiányossá­goktól mentes. Találmányunk létrehozásához az a felismerés veze­tett, hogy az alkáli-, illetve ammónmium-volfrámát vagy -molibdát oldat savanyítása ásványi savak helyett elektrodialízis során előállított volfrám-, illetve molib­dénizopolisav sóival is elvégezhető. Találmányunk tehát, eljárás szennyezett alkálikus volfrám és/vagy molibdén fémsó oldatokból tiszta volfrám-, és/vagy molibdén izopolisavak, illetve sóik előállítására, amely során a szennyezett oldatot 2-12 pH-ra savanyítjuk, majd a savanyítás hatására kelet­kezett szennyezéseket tartalmazó csapadékot kiszűrjük és az így tisztított oldatból kationcserés elektrodialí­­zissel volfrám- és/vagy molibdénizopolisavat és/vagy ezek alkálisóit állítunk elő. A találmány lényege az, hogy a szennyezett oldat 2-12 pH-ra történő savanyí­tásához megtisztított volfrám- és/vagy molibdénizopo­lisavat, illetve ezek alkálisóit használjuk oly módon, hogy az elektrodialízissel előállított volfrám- és/vagy molibdénizopolisavat, illetve ezek alkálisóinak egy ré­szét a savanyításra használjuk fel. A találmány szerinti eljárást úgy is alkalmazhatjuk, hogy a savanyítás előtt a szennyezett oldathoz alumí­nium- és/vagy magnézium- és/vagy ferrisókat, előnyö­sen szulfát- és/vagy nitrát- sók formájában adagolunk. A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges alkalmazásával a savanyítást követően az oldatot ke­verés mellett 80-90 °C-ra melegítjük, majd ezen hő­mérsékleten 20-60 percig keveijük. A találmány sze­rinti eljárásnál célszerűen úgy járunk el, hogy a tisz­títandó és a savanyításra használt tisztított oldat izopolisav és/vagy alkálisó térfogataránya nem haladja meg az 1:10 értéket. A találmány szerint úgy is alkalmazhatjuk az eljá­rást, hogy a savanyítás előtt a szennyezett oldathoz nátriumszulfidot vagy nátrium-hidrogén-szulfidot ada­golunk. Találmányunk szerinti eljárás az alábbi általános és tipikus lépéseket tartalmazza: Ismeretes, hogy a volfrám- vagy molíbdéntartalmú anyag feltárását általában nátronlúggal vagy nátrium­karbonáttal végzik s ennek kapcsán szennyezett nátri­um-volfrámát (Na2W04) vagy nátrium-molibdát (Na2MoC>4) oldatot állítanak elő. Az ilyen oldatok pH- ja rendszerint 13-14. A tipikus szennyezők szilícium­­(Si) és foszfor- (P), arzén- (As) és nátrium-volfrámát oldatokban rendszerint nemkívánatos molibdén szennyezés is előfordul. A találmányunk szerinti tisztítási eljárás első lépé­seként ezen oldatokat a szükséges pH-értékre savanyít­juk, tisztított volfrám-, illetve molibdénizopolisavak ill. ezek alkálisóinak előnyösen nátrium-metavolfrá­­mát vagy -metamolibdát hozzáadásával. A szennyezett oldathoz a nátrium-metavolfrámátot vagy metamolib­­dátot olyan arányban kell adagolni - a szennyező io­noktól függően -, hogy a keletkező oldat pH-ja az el­­távolítandó ion maximális kicsapódását (hidrolízisét) idézze elő. Ezek a volfrám-, és bolibdénizopolisavak és sóik tégőta ismertek az irodalomban. Ilyen anyagok állíthatók elő alkáli-volframátok vagy -molibdátok ás­ványi savakkal történő savanyításával, amennyiben a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents