203120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst-halogenid fényképészeti emulziók redukciós érzékenyítésére

1 HU 203 120 B 2 Jelzés Képlet S9 /QVnh-nh2 S10 Cl /q\_NH-NH2 © SÍI [OJOV-NH-NHÍ S12 iOJ^O ;C-NH-NH2 S13 S14 /CH2-CH2 CH2 CH2-NH-NH2 nCH2-CH2/ mellett az változatlan marad. 3. A zárványkomplex formájában adagolt redukáló­­szer lényegesen jobb érzékenyítő hatást fejt ki, mint a vizes, vagy alkoholos oldatban emulzióba vitt anyag, ennek ellenére kisebb fátyolt okoz. A találmány szerinti eljárást a következd kivitele­zési példák szemléltetik. 1. példa 100 ml vízben megduzzasztunk és feloldunk 10 g inert zselatint, majd hozzáadunk 0,035 mól kálium­­bromidot, 0,01 mól kadmium-kloridot és 0,06 pmól ródium-komplexet, majd 60 “C-on 60 ml 1,4 mólos ezüst-nitrát oldattal lecsapjuk az ezüst-halogenidet. 20 perc hókezelés után hozzáadunk 40 g inert zselatint, s a hőkezelést további 80 percig folytatjuk. A kapott emulziót 40 °C-ra lehűtjük, s hozzáadjuk az öntési adalékokat (1 mól ezüst-halogenidre számolva 50 ml 0,05 t%-os színezék-ü-oldat, 80 ml 50 t%-os glicerin­oldat, 40 ml 4 t%-os szaponin- oldat, 20 ml 5 t%-os formalin, 35 ml 1 t%-os FMT-oldat). Az emulziót ez­után 1,05±0,05 g/m2 ezüst-tartalommal papírhordozóra visszük. Az így kapott kontroll anyag fotográfiai jel­lemzőit az ISO 6846/1984 szabvány-ajánlás szerint ha­tározzuk meg. Előhívás 18 °C-on 2 percig a következő összetételű oldatban: 1 g N-metil-p-aminofenol-kénsa­­vas só, 20 g vízmentes nátrium-szulfit, 4 g hidrokinon, 10 g vízmentes nátrium-karbonát, 1 g kálium-bromid - 1 liter vízben. A zárványkomplexek oldatát a második zselatin hozzáadása után 15 perc elteltével vékony sugárban folyatjuk az emulzióba. Ugyanitt adagoljuk a hidrazin­­származék vizes, vagy alkoholos oldatát, ill. adott eset­ben az egyes kémiai érzékenyítőket, a megadott sor­rend szerint. A vizsgált anyagok: a ciklodextrin-monomereknek a zárványkomplexei. Jelölésük itt, s a későbbiekben is, a komponensek jeleivel. A kapott eredményeket a 4. táblázat mutatja be. 5 10 15 20 25 30 4. táblázat Komplex jele [CD] [S] Redukáló­szer ada­golás pmól/mól Átlag­gradiens Fotográfiai jellemzők Relatív Fátyol érzé- 18“ kenység 2’ 30“ 10’ Kontroll — _ 1,58 100 0,02 0,12 SÍ (vizes)-48 1,13 108 0,05 0,15 Ml/Sl 40 48 1,51 158 0,02 0,10 M2/S1 40 48 1,43 145 0,02 0,10 M3/S1 40 48 1,61 175 0,03 0,09 M4/S1 40 48 1,39 140 0,02 0,08 M5/S1 40 48 1,62 185 0,03 0,10 Az eredmények megmutatják, hogy a ciklodextrin monomerekkel zárványkomplexbe vitt fenilhidrazin 40-85%-os érzékenységnövekedést eredményez, fá­tyolnövekedés nélkül. A nem komplexált érzékenyítő kisebb gradációt és érzékenységet és nagyobb fátlyolt okozott. 2. példa Mindenben az 1. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a Pl polimernek különbö­ző hidrazin-származékokkal képzett zárványkomple­xeit adagoljuk az emulzióba, változó mennyiségben és mólaránnyal. Az eredményeket az 5. táblázat szemlél­teti. Az eredményekből kitűnik, hogy a zárványkomplex formájában adagolt hidrazin-származékok rendre na­gyobb érzékenységet adtak, mint vizes vagy alkoholos oldatban. 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents