203103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4,5-dihidro- és 4,5,6,7-tetrahidropirazolo-[1,5-a]-pirimidin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 203 103 B 4 nítése után a szerves fázisból elkülönítjük az így kapott (la) képletű vegyületet, amelyet valamilyen oldószer­ből, például izopropanolból vagy acetonitrilből vagy valamilyen oldószerkeverékből, például éter-hexán-, kloroform-metanol-, vagy dimetil-formamid-acetonit­­ril-ke verőkből átkristályosítunk; az (Ib) általános képletű vegyületeket például úgy állítjuk elő, hogy egy (la) általános képletű dihidro­­származékot trifluor-ecetsavban 60 *C hőmérsékleten 1-24 órán át trietil-szilánnal redukálunk Lanzilotti és munkatársai módszerével [J. Org. Qiem. 44, 4809 (1979)], azután a reakcióelegyet környezeti hőmérsék­leten 9-es pH-értékig enyhén bázisosra állítjuk vizes kálilúgoldattal, az így kapott (Ib) képletű vegyületet elkülönítjük, és kristályosítással vagy kromatográfiásan tisztítjuk; a megfelelő (la) vagy (Ib) képletű vegyületeket, ame­lyekben R« alkilcsoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelő (la) általános képletű dihidrovegyületet vagy (Ib) általános képletű tetrahidrovegyületet valami­lyen oldószerben - például dimetil-formamidban - ol­dunk, és nátrium-hidrid hozzáadása után valamilyen alkilczőszerrel, például metil-jodiddal vagy dimetil­­szulfáttal reagál tatunk. A (ül) általános képletű pirazolof 1,5-a]pirimidin­­származékokat ismertetik a 4 178 449, 4 236 005 és 4 281 000 számú egyesült államokbeli szabadalmi le­írások, továbbá az 1984. május 24-én benyújtott 612,812 alapszámú egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés. E vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy 3- amino-pirazol- vagy szubsztituált 3-amino-pirazol-szár­­mazékokat 1,3-dikarbonil-vegy öletekkel reagál tatunk [lásd: J. Med. Chem. 18 645 (1974); ugyanott 19,460 (1975); ugyanott 20,386 (1977); Synthesis, 1982,673; valamint az ezen közleményekben idézett irodalmi ada­tok]. Azokat a 7-aril- és 7-heteroaril-pirazolo[l,5-a]piri­­midin-származékokat, amelyek 3-as helyzetben aroil­­csoportot tartalmaznak, úgy állítjuk elő, hogy a megfe­lelő 3-amino-4-aroil-pirazol-származékot a megfelelő 1-aril vagy 1 -heteroaril-1,3 -dikarbonil-vegyÖletekkel reagál tatjuk. Azt találtuk, hogy olyan pirazolo[l,5-a]pirimidin­­-származékok, amelyek funkciós csoportokként halogéneket, nitríl-, amid-, észter-, karboxil- vagy aríl­­keton-csoportokat tartalmaznak, nátrium-[ciano-trihid­­rido-borát]-tal ecetsavban egyszerűen és regioszelektív módon redukálhatók anélkül, hogy a fenti funkciós csoportok redukálódnának, és így a megfelelő vég­termékek jobb hozammal kaphatók, mint más redukáló­szerek alkalmazásával. Ismert ugyanis, hogy a fenti funkciós csoportok más redukálószerekkcl szemben érzékenyek, s ennek következtében olyan termékké­­verékek keletkeznek, amelyek a kívánt tennék elkülöní­tése céljából időrabló elválasztási eljárásokat igényel­nek. Némely esetben a pirazolo[l,5-a]pirimidin-szárma­­zékok ecetsavban nátrium - [ciano-trihidrido-borát] -tál végzett redukciója a megfelelő tetrahidro-vegyülethez vezet; legtöbb esetben azonban e redukció eredménye­ként a megfelelő dihidrovegyületet kapjuk. A (III) általános képletű vegyületek redukciója céljá­ból úgy is eljárhatunk, hogy nátrium-[tetrahidrido-bo­­rát]-ot alkalmazunk jégecetben, ez a módszer azonban nem szolgáltat a nátrium-[ciano-trihidrido-borát]-tal végzett redukcióval összemérhető hozamokat. E kü­lönbség azon ténynek tulajdonítható, hogy a nátrium­­-[cinao-trihidrido-borát] jégecetben sokkal stabilisabb, mint a nátrium-[tetrahidrido-borát]. Megfigyeltük to­vábbá, hogy ha olyan pirazolo[l,5-a]pirimidin-szánna­­zékokat, mint amilyen például a 7-(4-klór-fenil)-5-me­­til-pirazolo[l,5-a]pirimidin-3-karbonitril vagy a 7-(3- -klór-fenil)-5-metil-pirazolo[ 1,5-a]pirimidin-3-karbo­­nitril, nátrium-[tetrahidrido-borát]-tál reagál tatunk tet­­rahidro-furán és metanol 1: 1 arányú elegyében szoba­­hőmérsékleten 24 órán át, majd 55 'C hőmérsékleten 6 órán át keverés közben, akkor a megfelelő tetrahidro­­-származékok keletkeznek. A pirazolo[l,5-a]pirimidin-származékokat és a4,5- -dihidro-pirazolo[l,5-a]pirimidin-származékokat to­vábbá katalitikus hidrogénezéssel is redukálhatjuk úgy, hogy a kiinduló anyagot például egy Parr-féle készü­lékben, valamilyen oldószerben - például etil-acetát­­ban vagy dimetü-formamidban - katalizátor, például 10%-os csontszenes palládiumkatalizátor jelenlété­ben 34-210 kPa kezdeti hidrogénnyomással hidrogénezzük, amíg a hidrogénfelvétel befejeződik, majd az így kapott terméket a szokásos módon elkülö­nítjük és tisztítjuk. Egyes új találmány szerinti 4,5-dihidro- és 4,5,6,7- tetrahidropirazolo[l,5-a]pirimidin-származékok nem toxikus adagokban központi idegrendszeri hatással ren­delkeznek, s így szorongásoldó (anxiolitikus) szerek­ként alkalmazhatók. Laboratóriumi állatokon standard vizsgálati módszerekkel - amelyek jó korrelációban vannak a szorongásoldó hatással - megfelelő biológiai választ váltanak ki. Farmakológiai vizsgálatok során azt találtuk, hogy ezeknek a vegyül eteknek anxiolitikus ha­tású adagjai és toxikus tüneteket kiváltó adagjai között a kívánt, megfelelő terápiás szélesség fennáll. A találmány szerinti vegyületek szorongásoldó saját­ságait olyan vizsgálati módszerrel mutattuk ki, amely­nek során a szorongásoldó hatást pentiléntetrazollal ki­váltott görcsökkel szemben mutatott védőhatással iga­zoltuk. A vizsgálati vegyületeket egy vagy több dó­zisszinten, orálisan vagy intraperitoneálisan adagoltuk legalább 4 patkányból álló állatcsoportoknak 2%-os ke­ményítőoldatban, amely 0,5 térf./térf.% poliedlénglikolt és 1 csepp polysorbate 80-at tartalmazott; vagy desztil­lált vizes oldatban, amely 1 csepp polysorbate 80-at tartalmazott. Ezután 30 vagy 60 perccel a patkányokat 23 mg/testsúly-kg (a következőkben röviden: mg/kg) pentiléntetrazollal intravénásán kezeltük. Ez a pentilén­­tetrazol-adag a nem védett patkányok 99%-ában kloni­­kus görcsöket idéz elő. A vizsgálati vegyületeket akkor tekintettük aktívnak, ha a patkányoknak legalább 50%­­át a klonikus görcsök kifejlődésével szemben megvéd­­ték. Közölték [R. T. Hill és D. H. Tedeschi: „Animal Testing and Screening Procedures in Evaluating Psychotropic Drugs" a következő helyen: „An Introduc­tion to Psychopharmacology" 237-288. old., kiadók: R. R. Rech és K. E. Moore, Raven Press, New York, 1971], hogy nagyfokú korreláció áll fenn a patkányokon elői­dézett pentiléntetrazol-görcs antagonizálása és a szoron­gásoldó hatás között a fejlettebb melegvérű állatokon. Az alábbi I. táblázatban mutatjuk be ezeknek az in vivo vizsgálatainknak találmány szerinti reprezentatív ve­­gyületekkel kapott eredményeit 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents