203085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrazolilcsoportot tartalmazó szulfonamid-származékok és azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 203 085 B 4 során ismét (XIII) általános képletű vegytiletek kelet­keznek, amelyeket hidrálni és redukálni kell. Lehetséges az is, hogy egy (XIV) képletű nitrosztirolt egy (IX) általános képletű vegyülettel reagáltassunk és ezt követően a kapott terméket hidráljuk és redukáljuk. Abban az esetben, ha 7? benzilcsoport, akkor ezt is eltávolítjuk. A kiindulási anyag a (III) általános képletű vegyUle­­tek előállításához egy (XV) általános képletű hidroxi­­-benzilcianid is lehet Ezt a vegyületet egy (X) képletű halogénkaibonsawal, utána pedig lH-5-aminotetrazol­­lal reagáltatjuk és így (XVI) általános képletű vegyüle­­teket kapunk (Z* = H); (IX) általános képletű vegyület­tel kondenzálva olyan (XVI) általános képletű vegyüle­­tekhez jutunk, amelyek a nitrogénatomon egy 7? védő­csoportot hordanak. Ezt követően történik a nitrilcsoport redukálása és adott esetben a Z3 védőcsoport lehasítása. A (VII) általános képletnek megfelelő vegytiletek szintén újak. Abban az esetben, ha X = O, akkor ezeket a vegyületeket úgy kapjuk, hogy valamely (XVII) álta­lános képletű vegyületet egy (II) általános képletű szul­­fonsawal reagál tatunk. Azokat a (XVII) képletű vegyületeket, amelyekben n értéke 2, többféle módon állíthatjuk elő: Valamely (XIV) képletű hidroxi-nitrosztirolt klór­­-malonsav-észterrel kondenzálunk egy egyenértéknyi alkáli jelenlétében, amelynek eredményeként (XVIII) általános képletű vegyület keletkezik, amely hidrogéne­­zés útján a (XVII) képletű vegyület diészterévé alakít­ható. Két egyenértéknyi alkáli jelenlétében a (XIX) képletű O-szubsztituált nitrosztirol keletkezik, amely termé­szetesen úgy is előállítható, hogy a hidroxi-benzaldehi­­det klór-malonsavdiészterekkel reagáltatjuk (XX) kép­letű vegyületté és ezt követően nitromctánnal történik a kondenzálás. A (XIX) általános képletű nitrosztirolt ez­után hidráljuk és redukáljuk. Korlátozások nélkül az n szám tekintetében a (XVII) általános képletű vegyIlletek számára kiindulási anyag­ként valamely (XXI) általános képletű N-védett amino­­alkil-fenol szolgálhat. Ezt a vegyületet halogén-malo­­nésztérrel kondenzáljuk és ezt követően a védőcsoport­tól megszabadítjuk. Előnyös védett Z'Z2!'}- aminocso­­portokként itt a benziloxi-karbonilamino-, a benzilami­­no-, a dibenzilamino- és az acetilaminocsoportokat ne­vezzük meg. Azoknál a vegyieteknél, amelyekben A = vegyér­tékkötés, a b, eljárás szerint a megfelelő nitrilekből indulunk ld és ezeket nitrogénhidrogénsawal reagáltat­juk és így tetrazollá alakítjuk. Abban az esetben, ha X = vegyértékkötés, A = ^.CO csoport és B = J2: NH csoport, akkor az irodalomból ismert, megfelelő fenil-alkil-karbonsavakból indulunk ki, amelyeket 5-aminotetrazollal kondenzálunk. Abban az esetben, ha A = vegyértékkötés és B = NH, akkor a (XXII) általános képletű, megfelelő N-ciano-aralkila­­minokat, e képletben n, m és X jelentése az előzőekben megadott és Z védőcsoportot képvisel, nitro­­génhidrogénsawal történő reakcióban megfelelő ami­­notetrazd-származékokká alakítjuk. Az N-cianamino­­vegyületet a megfelelő am innak BrCN-nel való reagál­­tatása útján kapjuk. A (II) általános képletű vegyül eteknek (ül) általános képletű vegyietekkel való reakcióját célszerűen oldó­szerben vagy oldószerelegyben, így diklór-metánban, éterben, tetrahidrofuránban, dioxánban vagy benzolban, adott esetben savmegkötő szer, így nátrium-karbonát, trietil-amin vagy piridin jelenlétében, mimellétt a két utóbbi egyidejieg oldószerként is szolgálhat, valamely a savat aktiváló vagy vízelvonó szer, így tionilklorid, illetve foszforpentaklorid, felhasználása mellett vitelez­­zük ki. A reakcióhoz előnyösen a (II) általános képletű vegyiét valamely reakcióképes származékát, így an­­hidridjét vagy halogenidjét használjuk. A reakciót elő­nyösen 0 *C és 100 *C közötti hőmérsékleten, példái szobahőmérséklet és 50 *C között, hajtjuk végre. A mtrogénhidrogénsav sói, amelyeket a találmány szerinti b, eljárásnál a (TV) általános képletű nitrilekkel való reakcióban használunk fel, példái alkálifémsók, így lítiumazid, nátriumazid, valamint káliumazid, alká­­liföldfémsók, így magnéziumazid, kiciumazid és stron­­ciumazid, vagy más fémsók, így alumíniumazid, ónazid, cinkazid és titánazid, szerves bázisokkal alkotott sók, így ammóniumazid és anilinazid, vagy más sók lehet­nie. Egyes esetekben célszerűen nem a tiszta azidokal alkalmazzuk, hanem elegyekben, példái ammónium­­-kloriddal vagy ikil-ammónium-kloriddi, elegyítve, de felhasználhatjuk ezeket a sókat Lewis-savakkal, így alumínium-kloriddi, ón-kloriddal, cink-kloriddal vagy ti tán-tetrakloriddal kombinációban és így reagáltatjuk azokat Ebben az esetben a mtrogénhidrogénsav alkálisói ammónium kloriddal, alkil-ammónium-kloriddal vagy Lewis-savval reagáltuk a megfelelő sóvá, így ammó­­niumaziddá, alkil-ammóniumaziddá, alumíniumaziddá, ónaziddá, cinkaziddá vagy titánaziddá, amely a (TV) általános képlei nitrillel reagál. Az alkálifémazidoknak ammónium-kloriddal, alkil­­ammónium-kloriddi vagy Lewis-savakki való kom­binációja különösen jó kihazaliokat biztosít A nitrogénhidrogénsavat vagy sóit, valamint a Lewis savat vagy az ammónium-kloridot, illetve az alkil-ammó­­nium-kkridot amelyeket az alkáliazidokki kombináció­ban használunk, 1-10-szeres mólfeleslegben alkalmazzuk a (TV) általános képletű mailekre vonatkoztatva. A reakciót célszerűen szövés oldószerekben, példái szénhidrogénekben, így példái benzolban, toluolban és petroléterben, éterekben, így példái tetrahidrofurán­ban, dioxánban és dietil-éterben, vagy protonmentes poláros oldószerekben, így példái dimetil-formamid­­ban, dimetil-szulfoxidban vagy 1 -metil-2-pirrolidonban hajtjuk végre. A reakciókörülményeket, így a hőmérsékletet, nyo­mást és a reakcióidőt semmiféle különös korlátozás nem terheli, szokásosan azonban a reakciót szobahőmérsék­let és 180 ‘C közötti hőmérsékleten, normálnyomás és 160 bar közötti nyomáson, valamint 30 perc és 48 óra közötti reakcióidőben hajtjuk végre. Abban az esetben, ha a mtrogénhidrogénsav sóját alkalmazzuk, akkor a tennék a tetrazolilcsoport hidro­génatomjának a savassága miatt megfelelő sóként csa­pódik ki és mint ilyet különíthetjük el. Valamely ásványi savval, így sósavvi vagy kénsavval vió kezeléssel olyan (I) általános képletnek megfelelő vegyietet ka­ptáik, amely szabad tetrazdilcsoporttal rendelkezik. A termékeket önmagában ismert módon különíthet­jük el és tisztíthatjuk, például frakckínálással a tetrazo­­li le söpört hidrogénatomja disszociációjának megfele­lően, kromatográfiásan vagy átkristályosítással. Az előnyös módszer a c, eljárásra, azaz a (VI) képletű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents