203042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-klór-N-[2-morfolino-etil]-benzamidot tartalmazó, a kognitív funkciókat javító gyógyászati készítmények előállítására
HU 203042B ra, minthogy tudják, hogy ezért büntetésből áramütést kapnak. Közvetlenül ezután a patkányokat legalább 15 állatból álló csoportokra osztjuk be. Az első csoport 1 mg/kg scopolamin-hidrobromid injekciót (s.c.) és orális dózisban hordozó anyagot kap, míg a többi csoport állatait 1 mg/kg scopolamin-hidrobromid injekcióval (s.c.) és különböző orális dózisokban Moclobemiddel kezeljük. Minden patkányt 2 óra múlva egyszer a Skinner - doboz emelvényére helyezünk. A készítménynek rövid ideig tartó emlékezetre a teszt során kifejtett hatása kritériumaként azt tekintjük, hogy az állat kb. 30 mp-ig az emelvényen marad-e vagy sem. Az eredmény minden állatnál csak „igen” vagy „nem” lehet. Az első csoport és a többi csoportok eredményei közötti különbség statisztikus szignifikanciáját a „Chi-Quadrat”-teszt segítségével határozzuk meg. A Moclobemid valamely dózisát akkor tekintjük aktívnak, ha a pozitív eredmények ("igen”) száma a scopolamin-hidrobromiddal (1 mg/kg s.c.) és csak placeboval (p.c.) kezelt kontroll állatok megfelelő értékeitől szignifikánsan eltér. A fenti teszt során 0,1,0,3 és 1 mg/kg orális Moclobemid dózis hatására a pozitív eredmények a scopolamid-hidrobromiddal és csak placeboval kezelt kontroll állatokhoz viszonyítva szignifikáns mértékben emelkednek, B) A hatóanyagnak a hosszú időn át tartó emlékezetre való hatását a fenti kísérleti modellben két változtatással határozzuk meg. Az első változtatás, hogy a kísérleti állatoknak 1 mg/kg scopolamin-hidrobromid helyett 3 mg/kg (s.c.) cikloheximid dózist adunk be, míg a második változtatás, hogy a készítmény hatását csak 48 óra eltel tével határozzuk meg. Ennél a tesztnél a Moclobemid 1 mg/kg orális dózisban szignifikáns aktivitást mutat. A fenti állatkísérlet során kapott eredményeket az alábbiakban ismertetésre kerülő, a helsinki nyilatkozat velencei szövegével összhangban végzett humán kísérletekkel igazoltuk. A vizsgálatot 29 egészséges fiatal normális férfi kísérleti személy fejezte be, akik a kísérlet előtt írásbeli beleegyezésüket adták a vizsgálatokhoz. A kísérleti személyek egészsége kockáztatásának elkerülése céljából az egyéneket rendkívül szigorú kritériumok alapján választottuk ki és a kísérlet alatt alapos orvosi vizsgálatnak (beleértve a hematológiai értékek meghatározását, a vér és vizelet biokémiai elemzését és az EKG-t) vetettük alá. Minthogy a teszt-vegyület MAO-gátló anyag, minden kísérleti személyt a vizsgálat összes napján, valamint az azt megelőző és követő napokon erős diétán tartottunk. Minden kísérleti személlyel a vizsgálatot egyhetes időközökben különböző teszt-vegyületekkel végeztük el. A kísérleti személyeket a vizsgálat befejezése után ismét alapos orvosi vizsgálatnak vetettük alá. A kognitív teljesítőképesség scopolamin beadagolás után történő befolyásolásának és a teszt-vegyület ezutáni beadása utáni lehetséges javulásának meghatározása céljából lényegében az alábbi altesztekből álló pszichometrikus teszt-rendszert állítottunk össze (valamennyi felhasznált módszer scopolaminra érzékenynek bizonyult). 1) „Buschke-Fuld Selective Reminding Task” 5 [Buschke und Fuld, Neurology, 24, 1019-1025. (1974)]. E módszer segítségével érzékenyen mérjük az Alzheimer betegek kognitív hiányosságait és a módszer e hiányosságokat visszatükrözi [Ober és tsakBrain and Cognition 4,90-103., (1985)]. 2) „Szám összekapcsoló teszt” (Trail Making Task) [Reitan, Perceptual und Motor Skills 8, 71- 76. (1958); Oswald und Reischmann, Nürnberger - Altersinventar (1986)]. E módszer a vizuomotorikus koordinációs képesség és a figyelem meghatározására specifikus. Ez a teszt különösen szerves folyamatokkal összefüggő agykárosodásokban szenvedő betegeknél igen érzékenyen alkalmas a teljesítménybefolyásolás mérésére. 3) „Választási-reakcióidő (Choice Reaction Time)”. Ezt a módszert hosszú évek óta elterjedten használják a pszichomotorikus teljesítmények gyógyszeres kezeléssel való befolyásolásának vizsgálatához [pl. Hindmarch, Brit. J. Clin. Pharmac. 8, 43-46. (1979)]. A módszer általános kognitív teljesítőképesség mérésére kitűnően alkalmas. 4) „Sternberg Memory Scanning” [Sternberg, Q. J. of. Exp. Psychol., 27,1-32. (1975)]. Ez a módszer ugyancsak gyógyszerezésre érzékeny módszer a rövid ideig működő emlékezet teljesítőképességének meghatározására [Subhan és Hindmarch: Neuropsychobiology 12,244-248. (1984)]. 5) „Rapid Visual Information Processing Task" [pl. Wesnes és Warburton, Psychopharmacology, 82, 147-150. (1984)]. Ez a gyógyszerezésre érzékeny eljárás a hosszú ideig működő koncentrálóképesség mérésére szolgál. A kísérleti személyek a vizsgálat megkezdése előtt a kongitív teljesítmény elsajátítása céljából a teszt-rendszeren tanulhattak. A kísérleti személyek legalább három alkalommal megfeleltek a követelményeknek. A kísérleti személyek felszólításunkra minden vizsgálati nap előtt 12 órától az adatfelvétel befejezéséig nem dohányozhattak és koffein-tartalmú italokat sem fogyaszthattak. A vizsgálatot oly módon kezdtük meg, hogy a kísérleti személyeknek a teszt-rendszert előbb mindennemű anyag beadása nélkül meg kellett oldaniuk, az alapértékek megszerzése céljából. Az alapértékeket ezután a scopolamin beadása után 60 perccel kapott értékekkel hasonlítottuk össze a scopolaminnak az emlékezetet befolyásoló hatásának megállapítása céljából. Feltételnek azt tekintettük, hogy a Buschke-Fuld teszt során a scopolamin beadása után 60 perccel a hosszú időn át működő emlékezet legalább 30% legyen. Az alapértékek meghatározása után minden kísérleti személybe 0,7 mg scopolamin-hidrokloridot fecskendeztünk szubkutáns úton. A kísérleti személyeknek 60 perc múlva ismét meg kellett oldaniuk a teszt-rendszert, a scopolamin-által előidézett befolyásolás meghatározása céljából. A scopolamin injekció beadása után 95 perccel a kísérleti személyeknek a teszt vegvületet 400 ml narancslében orálisan beadtuk. Teszt-vegyületként 150 mg Aniracetamot, 750 mg, 1500 mg, illetve 3000 mg 3-hidroxianiracemátot, 400 mg moclobemidet illetbe placebot alkalmaztunk. A kísérleti személyeknek 120 perccel a scopolamin injekció beadása után ismét meg kellett oldaniuk a teszt-rendszert. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
