203022. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rodenticid, talaj - inszekticid, molluszkicid, vagy hangyariasztó hatású csalétkek előállítására viasztartalmú pelletek formájában
HU203022B számnak, amely ennek következtében felmelegíti a viaszt és arra készteti, hogy az elegyített száraz keverékbe jusson megolvadva az extrúziós járatokon keresztül, és bevonatot képezzen a porított alkotórészeken. Az extrudált keveréket a hagyományos módon daraboljuk pelletekké két — a szerszám alatt elhelyezett — álló késsel. Amint a pelletek gyorsan lehűlnek, a viasz szüárd közeggé dermed és a pelleteket szállítószalagon el lehet szállítani, át lehet rostálni és lehet csomagolni — hagyományos pelletizáló felszerelésekkel. A találmányunk szerinti eljárás nagyon sokoldalúan alkalmazható, bizonyos tényezők kölcsönhatása révén. így a szerszám vastagsága, a száraz elegyített keverék összetétele és textúrája, a viasz olvadáspontja és a szerszámra kifejtett görgőnyomás együttesen lehetőséget ad arra, hogy pótlólagos energia nélkül állítsuk elő a kívánt pelletizált végterméket, és egyet vagy kettőt változtatva ezek közül a tényezők közül lehetővé válik különböző, viasztartalmú pelletek előállítása, kívánságtól függően. A szerszám vastagságának — és ennélfogva az extrúziós járatoknak—jelentős szerepük van a pelletek kialakításában, mert a járatokban való tartózkodási időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a viasz megolvadjon és bevonja a porított alkotórészeket. Minél vastagabb a szerszám — és ennek következtében minél hosszabbak az extrúziós járatok —, annál nagyobb mennyiségű energia átadása szükséges ahhoz, hogy elérjük a viasz megolvasztásához szükséges hőmérsékletet, bár — minthogy a szerszám vastagabb — a keverék hosszabb időt tölt a járatokban és ezért hosszabb időn keresztül van kitéve a szerszám révén bekövetkező hőhatásnak. A keverék összetételétől is függ, hogy milyen hőmérsékletet kell elérni a szerszámmal. A kompozíció textrúrája, vagyis az érdessége és a keménysége lényeges a létrehozott súrlódás szempontjából. Minél nagyobb az érdessége és/vagy a keménysége a száraz, porított keveréknek, annál nagyobb a súrlódás és annál nagyobb mennyiségű hőenergia fejlődik a szerszámban. Abban az esetben, ha csökkenteni akarjuk a súrlódási energiát — és ennélfogva a szerszámban fejlődő hőmennyiséget — a poralakú alkotórészeket finomabbra őrölhetjük vagy valamilyen kenőanyagot adhatunk a keverékhez, például grafitot vagy magnézium-sztearátot. A viasz olvadáspontjától függ, hogy milyen vastag szerszámot kell alkalmazni, vagyis az, hogy milyen hőmérsékletet kell elérni a szerszámmal. így abban az esetben, ha alacsony a viasz olvadáspontja, vékonyabb szerszámot lehet alkalmazni, mint akkor, ha magasabb a viasz olvadáspontja; bár az a hőmérséklet, amelyet a szerszámmal az eljárás során elérünk megközelítőle ugyanaz lehet. A szerszámmal elért hőmérsékletnek elég nagynak kell lennia ahhoz, hogy a viasz megolvadjon és bevonja a poralakú alkotórészeket, de elég kicsinek kell lennie ahhoz, hogy a szerszámból való kijutás után az extrudált keverék gyorsan le tudjon hűlni, így célszerű, ha a szerszámmal elért hőmérséklet 5- 10 ”C-kal haladja meg a viasz olvadáspontját. Az az ideális eset, ha a pelletek elegendő mértékben lehűlnek a környező levegő által, de abban az esetben, ha szükséges, lehet külön hűtést is alkalmazni, például 3 levegőárammal. Az, hogy milyen nyomást gyakorolnak a görgők a szerszám felületén lévő porkeverékre, befolyásolja a fellépő súrlódás nagyságát és ennek következtében annak az energiának a nagyságát, amely átadódik a szerszám felmelegítésére. így minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb az energiaátadás. Eljárásunkkal biztosítani lehet ezek között a tényezők között az egyensúlyt és ennek eredményeként a kívánt összetételt a méretet a pelleteknél. A fentiekben ismertettük, hogy müyen összefüggés áll fenn különböző tényezők között, ez azonban nem jelenti azt, hogy eljárásunkat a leírt kombinációkra korlátoznánk. A valóságban olyan sokrétű az eljárásunk, hogy nagyon sok kombinációt lehet vizsgálat tárgyává tenni. Például elő lehet állítani kis pelleteket vastag szerszámmal, amivel általában hosszabb tartózkodási idő jár együtt, kis pelletek esetében azonban lehetővé válik a termelékenység növelése, mert a keveréket gyorsabban lehet extrudálni. Az eljárás megkezdésekor a szerszámot fel kell melegíteni. A felmelegítés úgy történik, hogy a porított alkotórészeket átbocsátjuk a szerszámon és mindaddig recirkuláltatjuk őket, amíg el nem érjük a kívánt hőmérsékletet. A pelleteket az eljárás során alakítjuk ki, célszerűen hengeres formára. A pelleteknek a méretét a szerszám alatt elhelyezett álló késeknek a távolsága határozza meg: általában 1-30 mm hosszúak a pelletek; vagyis 1-10 mm hosszúak a kis pelletek és 5- 30 mm hosszúak a nagy pelletek. A pelleteknek az átmérőjét a szerszámban levő extrúziós járatoknak az átmérője szabja meg: általában 1-20 mm átmérőjüek a pelletek; vagyis 1-5 mm átmérőjűek a kis pelletek és 5-20 mm átmérőjűek a nagy pelletek. Az optimális átmérő kis pelletek esetében 2,5 mm, nagy pelletek esetében pedig 14 mm. Annak érdekében, hogy az extrúdálás alatt egyenletes legyen a viaszolvadék, nagy pelletek esetében a szerszámnak vastagabbnak kell lennie — például 10,2-12,7 cm-esnek (4-5 hüvelykesnek) — mint kis pelletek esetében, amelyekhez elegendő a 7,6-10,2 cm-es (3-4 hüvelykes) szerszámvastagság. Az extrúziós járat mélységének a növelésével nő a szerszámbeli tartózkodási idő, és ez lehetővé teszi a hőenergia számára, hogy behatoljon a pellet közepéig és egyenletesen megolvassza a viaszt. A másik megoldás szerint lassú ütemben extrudálunk a henger sebességének a csökkentésével: így a keverék hosszabb időt tölt a szerszámban. A viasz aránya a pelle tben 10-401% lehet a teljes mennyiségre vonatkoztatva, célszeren 15-351%, előnyösen 20-301%. Az, hogy müyen mennyiségű viaszt alkalmazunk egy adott pelletben az összetevők teljes tömegére vonatkoztatva, a pellet méretétől függ. így egy 2,5 mm átmérőjű pellet célszerűen mintegy 201%, egy 14 mm átmérőjű pellet pedig célszerűen körülbelül 301% viaszt tartalmaz. Ez a szerszámtól a pellet átmérőjének irányába átadott hőmennyiséggel van összefüggésben. Abban az esetben, ha 30 t% viaszt tennénk egy 2,5 mm átmérőjű kis pelletre, az időjárásállósága túl nagy lenne ahhoz, hogy lebomoljék a felhasználási helyén abban az esetben, ha a csalétek nem került elfogyasztásra. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
