202980. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére

1 HU 202980 A 2 A találmány tárgya berendezés folyadéktáro­lók, különösen víztornyok, szintjének (töl— töttségi fokának) ellenőrzésére, főleg távjel­zés és távvezérlés céljából. Folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére ismeretesek különféle berendezések. Ezek közül a legegyszerűbbek a közlekedőedények elve alapján működnek, és a folyadéktárolót a folyadékforrással (kúttal) összekötő főve­zetékre csatlakoztatott függőleges mérócsóvel rendelkeznek, amely legalább a mérési tarto­mány alsó és felső határa közötti szakaszon átlátszó anyagból (célszerűen üvegből) van. Hiányosságot jelent, hogy nagy víztárolók (magas víztornyok) esetén a méröcsónek igen hosszúnak kell lennie, ami egyrészt megne­hezíti a leolvasást, másrészt technikailag ne­hezen kivitelezhető. Hiányosság az is, hogy a távjelzés egyáltalán nem vagy csak igen kö­rülményesen oldható meg. Mód van ugyan arra, hogy a mérócső felső végét lezárják, és komprimált gáz nyomása alá helyezzék a ben­ne levő vizet, miáltal rövidebb mérőcső alkal­mazása válik lehetségessé, ekkor azonban a skála mér nem lineáris, hanem a felső vége felé haladva egyre erősebben nyomott. Ez egyrészt rontja a leolvasás pontosságát, másrészt megnehezíti a távvezérlést. Hiá­nyosság az is, hogy a géznyomás (elöfeszí­­tés) nem szabályozható, tehát a műszer csak gyárilag kalibrálható, helyszíni utánállításra nincs mód. Lényeges hiányosság az is, hogy nincs csillapítása a műszernek, ami szintén megnehezíti a pontos leolvasást, illetve a szintszabályozást. Ismert az a megoldás is, hogy a fővezetékkel párhuzamosan egy kis keresztmetszetű vezetéket visznek el az el­lenőrzési helyre, ez azonban sérülékeny, könnyen eldugul, illetve elfagy. A tapasztala­tok szerint ez a berendezés a gyakorlati igényeknek megfelelően nem valósítható meg. Ismeretesek olyan megoldások is, ame­lyeknél a folyadéktárolóban elrendezett kü­lönféle eszközök (merülötestek, membránok stb.) érzékelik a hidrosztatikus nyomást, amelynek értékét villamos jellé alakítják és vezetékrendszeren ét továbbítják az ellenőr­zési helyre. Ilyenek láthatók például dr. Helm: Szabályozástechnikai kézikönyvében (Műszaki Kk. Bp. 1970) a 180. és 364. oldalon. Az ilyen rendszerek költségesek, sok hiba­forrást jelentenek, karbantartást igényelnek, és meghibásodás esetén szükségessé válhat a folyadéktéroló teljes leürítése is. Olyan he­lyeken, ahol nincs kiépített villamos hálózat, egyedi villamos energiaellátásról kell gondos­kodni. A találmány célja a fenti ismert megol­dások emliteU hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány feladata olyan berendezés létrehozása folyadéktárolók szintjének ellen­őrzésére, amely villamos energia igénybevé­tele és vezetékrendszer kiépítése nélkül le­hetővé teszi a távjelzést, illetve az ellenőr­zési helyen az egyszerű vizuális leolvasást a kijelzés megfelelő csillapítása mellett. A találmány alapja az a felismerés,-hogy a közlekedőedények elvén működő szintjel­zést külön méróvezeték kiépítése nélkül is alkalmazhatjuk, ha a folyadéktárolót a folya­­dékforréssal összekötő fővezetékre nyomás­­közvetítő eszköz útján mérófolyadékot tartal­mazó, gáznyomás alá helyezett zárt mérő­­edényt csatlakoztatunk, amelynek átlátszó ol­dalfalát skálával látjuk el. Ily módon a mérő­­edényben alkalmazott géznyomás változtatá­sával a helyszínen kalibrálhatjuk a skálát, a nyomásközvetitö eszköz paramétereinek meg­felelő beállításával pedig alkalmas csillapítást érhetünk el. Ugyanakkor a nyomásközvetitö eszköz hermetikusan elválasztja a mérófolya­dékot a fővezetékben levő folyadéktól, ami egyrészt higiéniai szempontból előnyös, más­részt esetleges csőtörés alkalmával biztosítja, hogy a mérőrendszer feltöltött állapotban maradjon, tehát a hiba elhárítása után azon­nal üzemképes legyen. Ezen felismerés alapján a kitűzött fela­dat megoldása olyan berendezés folyadéktá­rolók szintjének ellenőrzésére, amelynek a folyadéktárolót folyadékforrással összekötő fővezetékre csatlakoztatott nyomásérzékeny egysége és ehhez kapcsolt kijelző egysége van, és amelynél a találmány értelmében a nyomásérzékeny egységnek - célszerűen ru­góval előfeszített - elválasztóelemmel legalább két térrészre osztott zárt tartálya van, amely a folyadéktároló alsó folyadékszintje alatt van elrendezve, az egyik térrész a fő­vezetékkel, a másik térrész pedig zárt, mé­rőfolyadékot tartalmazó méróedény aljával van összekötve, és a méróedény a mérőfolya­dék fölött gáztöltéssel van ellátva, továbbá legalább egy oldalfala átlátszó anyagból van kialakítva és skálával van ellátva. Előnyös, ha a tartály és a fővezeték kö­zé fojtószelep van iktatva. Előnyös továbbá, ha a méróedény skálá­val ellátott oldalfala függőleges. Előnyös az is, ha a mérőedény felfelé - célszerűen hiperbolikusán - szűkülő kialaki­­’tású. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a ta­lálmány szerinti berendezésnek a tartályt és a méróedényt összekötő vezetéke van, amely­re gázpalack és betöltő eszköz van csatla­koztatva. Előnyös az is, ha a méróedényben a mé­­röfolydékba merülő - előnyösen kapacitív - szintmérő szonda van elrendezve. Végül elő­nyös, ha a tartálynak a mérőedénnyel össze­kötött térrészéhez nyomáskapcsoló van csat­lakoztatva. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertet­jük. Az ábra a példa szerinti berendezés elvi vázlata. A bemutatott berendezésnek (nem ábrá­zolt) folyadéktárolót (például víztornyot) tőle 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents