202980. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére
1 HU 202980 A 2 A találmány tárgya berendezés folyadéktárolók, különösen víztornyok, szintjének (töl— töttségi fokának) ellenőrzésére, főleg távjelzés és távvezérlés céljából. Folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére ismeretesek különféle berendezések. Ezek közül a legegyszerűbbek a közlekedőedények elve alapján működnek, és a folyadéktárolót a folyadékforrással (kúttal) összekötő fővezetékre csatlakoztatott függőleges mérócsóvel rendelkeznek, amely legalább a mérési tartomány alsó és felső határa közötti szakaszon átlátszó anyagból (célszerűen üvegből) van. Hiányosságot jelent, hogy nagy víztárolók (magas víztornyok) esetén a méröcsónek igen hosszúnak kell lennie, ami egyrészt megnehezíti a leolvasást, másrészt technikailag nehezen kivitelezhető. Hiányosság az is, hogy a távjelzés egyáltalán nem vagy csak igen körülményesen oldható meg. Mód van ugyan arra, hogy a mérócső felső végét lezárják, és komprimált gáz nyomása alá helyezzék a benne levő vizet, miáltal rövidebb mérőcső alkalmazása válik lehetségessé, ekkor azonban a skála mér nem lineáris, hanem a felső vége felé haladva egyre erősebben nyomott. Ez egyrészt rontja a leolvasás pontosságát, másrészt megnehezíti a távvezérlést. Hiányosság az is, hogy a géznyomás (elöfeszítés) nem szabályozható, tehát a műszer csak gyárilag kalibrálható, helyszíni utánállításra nincs mód. Lényeges hiányosság az is, hogy nincs csillapítása a műszernek, ami szintén megnehezíti a pontos leolvasást, illetve a szintszabályozást. Ismert az a megoldás is, hogy a fővezetékkel párhuzamosan egy kis keresztmetszetű vezetéket visznek el az ellenőrzési helyre, ez azonban sérülékeny, könnyen eldugul, illetve elfagy. A tapasztalatok szerint ez a berendezés a gyakorlati igényeknek megfelelően nem valósítható meg. Ismeretesek olyan megoldások is, amelyeknél a folyadéktárolóban elrendezett különféle eszközök (merülötestek, membránok stb.) érzékelik a hidrosztatikus nyomást, amelynek értékét villamos jellé alakítják és vezetékrendszeren ét továbbítják az ellenőrzési helyre. Ilyenek láthatók például dr. Helm: Szabályozástechnikai kézikönyvében (Műszaki Kk. Bp. 1970) a 180. és 364. oldalon. Az ilyen rendszerek költségesek, sok hibaforrást jelentenek, karbantartást igényelnek, és meghibásodás esetén szükségessé válhat a folyadéktéroló teljes leürítése is. Olyan helyeken, ahol nincs kiépített villamos hálózat, egyedi villamos energiaellátásról kell gondoskodni. A találmány célja a fenti ismert megoldások emliteU hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány feladata olyan berendezés létrehozása folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére, amely villamos energia igénybevétele és vezetékrendszer kiépítése nélkül lehetővé teszi a távjelzést, illetve az ellenőrzési helyen az egyszerű vizuális leolvasást a kijelzés megfelelő csillapítása mellett. A találmány alapja az a felismerés,-hogy a közlekedőedények elvén működő szintjelzést külön méróvezeték kiépítése nélkül is alkalmazhatjuk, ha a folyadéktárolót a folyadékforréssal összekötő fővezetékre nyomásközvetítő eszköz útján mérófolyadékot tartalmazó, gáznyomás alá helyezett zárt mérőedényt csatlakoztatunk, amelynek átlátszó oldalfalát skálával látjuk el. Ily módon a mérőedényben alkalmazott géznyomás változtatásával a helyszínen kalibrálhatjuk a skálát, a nyomásközvetitö eszköz paramétereinek megfelelő beállításával pedig alkalmas csillapítást érhetünk el. Ugyanakkor a nyomásközvetitö eszköz hermetikusan elválasztja a mérófolyadékot a fővezetékben levő folyadéktól, ami egyrészt higiéniai szempontból előnyös, másrészt esetleges csőtörés alkalmával biztosítja, hogy a mérőrendszer feltöltött állapotban maradjon, tehát a hiba elhárítása után azonnal üzemképes legyen. Ezen felismerés alapján a kitűzött feladat megoldása olyan berendezés folyadéktárolók szintjének ellenőrzésére, amelynek a folyadéktárolót folyadékforrással összekötő fővezetékre csatlakoztatott nyomásérzékeny egysége és ehhez kapcsolt kijelző egysége van, és amelynél a találmány értelmében a nyomásérzékeny egységnek - célszerűen rugóval előfeszített - elválasztóelemmel legalább két térrészre osztott zárt tartálya van, amely a folyadéktároló alsó folyadékszintje alatt van elrendezve, az egyik térrész a fővezetékkel, a másik térrész pedig zárt, mérőfolyadékot tartalmazó méróedény aljával van összekötve, és a méróedény a mérőfolyadék fölött gáztöltéssel van ellátva, továbbá legalább egy oldalfala átlátszó anyagból van kialakítva és skálával van ellátva. Előnyös, ha a tartály és a fővezeték közé fojtószelep van iktatva. Előnyös továbbá, ha a méróedény skálával ellátott oldalfala függőleges. Előnyös az is, ha a mérőedény felfelé - célszerűen hiperbolikusán - szűkülő kialaki’tású. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a találmány szerinti berendezésnek a tartályt és a méróedényt összekötő vezetéke van, amelyre gázpalack és betöltő eszköz van csatlakoztatva. Előnyös az is, ha a méróedényben a méröfolydékba merülő - előnyösen kapacitív - szintmérő szonda van elrendezve. Végül előnyös, ha a tartálynak a mérőedénnyel összekötött térrészéhez nyomáskapcsoló van csatlakoztatva. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az ábra a példa szerinti berendezés elvi vázlata. A bemutatott berendezésnek (nem ábrázolt) folyadéktárolót (például víztornyot) tőle 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
