202957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talaj-, vagy/és kőzethorgony előállítására
9 HU 202957 B 10 géz-levegő keveréket, amely az 1 nyilakkal jelólt irányban a szabadba áramlik. Végül a 22 utószilárduló anyag jelenik meg a 16 támfal külső felületére kitorkolló lyuk nyílásában. Ezt követően a 6 összekötóvezeték és a 2 tölLóeső közötti kapcsolat megszüntethető, a töltócső kihúzható, és a- horgony készítése - amelynek a horgonytestét a 6. ábrán egészében 30 hivatkozási számmal jelöltük - befejezést nyert. A 20 utószilárduló anyag (legalább részleges) megkötését követően az 1 horgonyrúd külső végéhez csatlakozó (nem ábrázolt) horgonyfej elkészíthető. Elsősorban anyagtakarékossági okokból célszerű az eljárást oly módon végrehajtani, hogy amikor a folyékony 20 utószilárduló anyag a 2 töltőcső külső végén megjelenik, az anyagutánpótlás is éppen megszűnjék. Ez a 7 töltótartály, illetve az abba táplált utószilárduló anyag térfogatával és/vagy a sűrített levegő nyomásával beállítható, illetve megvalósítható. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: az eljárásunk gyorsabb és hatékonyabb a jelenleg ismert robbantásos horgony-készitési módszereknél, mivel a robbantással nem csak az üreget hozzuk létre, tömöritjük az üreget körülvevő talajtömeget, hanem egyidejűleg a horgonytest kialakítását is biztosijuk, mégpedig oly módon, hogy a robbantás hatására utószilárduló folyadék áramlik az üregbe, préselődik az üreg környezetében levő talajhézagokba és -pórusokba is. A horgonyok kialakításához lényegében csak négy munkaműveletre van szükség: lyukfúrásra; a horgonytest-szerelvény és horgonyrúd elhelyezésére a robbanóanyaggal a lyukban; az utószilárduló habarcsnak a ráengedésére és üregkitöltésére. Költséges korrózióvédelemre nincs szükség. A gáztörvények figyelembevételével a nyomás-, a térfogat- és hőmérséklet-viszonyok kedvező módon szabályozhatók, így maximális habarcs-takarékosság biztosítható. Az eljárás eszközigénye viszonylag csekély, a berendezés egyszerű, a létrehozott horgonyok nagy teherbírásúak, készítésük nem igényel költséges kísérleteket, csupán - az egyébként is szükséges - próbahorgonyok elkészítésére van szükség; az eljárás tehát messzemenően gazdaságos. A találmány szerinti horgony nagy felületen érintkezik a mélyebben fekvő és jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkező talajokkal, illetve kőzetekkel. Az általában 100-500 kN teherbírású, találmány szerinti eljárással készült horgonyok különösen alkalmasak munkagödrök, támfalak, vízépítési és más műtárgyak és építmények állékonyságának a biztosítására. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett eljárási példára, illetve a berendezés ismertetett kiviteli alakjára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi koron belül sokféle módon megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás talaj- vagy/és kőzethorgony készítésére, amely eljárás során a talajban vagy/ós kőzetben hosszúkás lyukat készítünk, amelyben robbantással annak keresztmetszeti területét meghaladó keresztmetszeti területű üreget alakítunk ki, és az üregbe lineáris horgonyelemet és azt körülvevő utószilárduló anyagot juttatunk, azzal jellemezve, hogy az üreg (21) kirobbantásával egyidejűleg, vagy lényegében egyidejűleg juttatjuk az üregbe (21) az utószilárduló anyagot (20). 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az üreg (21) kirobbantásához előirányzott robbantóanyagot (14) fojtásként is funkcionáló utószilárduló anyagba (20) ágyazzuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lyukban (3)- célszerűen a lineáris horgonyelemmel, például horgony rúddal (1) együtt bevezetve - robbantóanyagot (14) helyezünk el, és a lyukba (3) töltöcsövet (2) vezetünk; a lyuk (3) és a töltócső (2) közötti résben tömítést (8) helyezünk el; a töltócsövön (2) át- amely folyékony utószilárduló anyagot (20) tartalmazó zárt térrel áll kapcsolatban - a robbantáshoz fojtásként funkcionáló utószilárduló anyagot (20) táplálunk a robbantóanyag (14) környezetébe, és abba a robbantóanyagot (14) beágyazzuk; a robbantást végrehajtjuk, és ezzel egyidejűleg, vagy lényegében egyidejűleg, vagy pedig még a robbantást megelőzően a töltócső (2) belső végét lezárjuk, mimellett a robbantással a töltócső (2) és lyuk (3) közé korábban beépített tömítést (8) és a fojtásként funkcionált utószilárduló anyag (20) egy részét is eltávolítjuk; a robbantást követően a töltócső (2) belső nyílását szabaddá tesszük, és a kirobbantott üreget (21) a töltócsövön (2) át utószilárduló anyaggal (20) töltjük ki (1. és 4-6. ábrák). 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a töltócső (2) elzárását egy, a lineáris horgonyelemen, célszerűen horgonyrúdon (1) annak hosszirányéban ide-oda elmozgatni képes záróelem, célszerűen záró-nyitó tárcsa (4) segítségével, és a robbanás erejének kihasználáséval hajtjuk végre, és a robbantást követően a töltőcső (2) nyílását a záróelemnek a robbanás által keltett vákuum és/vagy a töltöcsőben (2) levő, az atmoszferikust meghaladó nyomású utószilárduló anyag (20) nyomása révén előidézett elmozdításával tesszük szabaddá (5. és 6. ábra). 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kirobbantott üregbe (21) az ott a robbanás következtében fellépő vákuum kihasználásával, és a zárt térben az utószilárduló anyag (20) felett elhelyezkedő, atmoszferikust meghaladó nyomású gáz, célszerűen sűrített levegő (9) vá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
