202956. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szerkezet bányabeli vágat biztosításához, és biztosító berendezés bányabeli vágat és ehhez képest keresztirányú frontfejtés találkozásánál lévő sarokrész és az ide csatlakozó vágatrész biztosítására
1 HU 202956 A 2 A találmány tárgya biztositószerkezet bányabeli vágat biztosításához, elsősorban vágat átmeneti biztosításához. Találmány tárgya még olyan biztosítóberendezés is, amely bányabeli vágat, és ehhez képest keresztirányú frontfejtés találkozásánál lévő sarokrész és az idecsatlakozó vágatrész biztosítására szolgál, és amelyhez önjáró biztosítóegység, az ennek talpeleméhez kapcsolt, a fronti szállitószerkezet meghajtómüvét és a vágati szállítószerkezetnek legalább a forditóművét hordozó zsámoly tartozik. A találmány szerinti biztositószerkezet önállóan alkalmazható, főleg olyan esetben, amikor egy vágatot felhagynak és omlasztás előtt a korábban beépített biztositószerkezetet kirabolják. Ilyenkor tehát csak átmenetileg biztosítja a vágatot a találmány szerinti biztositószerkezet. Az ugyancsak találmány tárgyát képező biztosítóberendezés nagyobb komplexumot alkot és ebben mint egyik részlet vehet részt az előbb emlitett biztositószerkezet. Ez a biztosítóberendezés együtt halad a frontfejtéshez alkalmazott önjáró biztositóegységekből álló sorral és védelmet nyújt a fronti szállitószerkezet és a vágati szállitószerkezet meghajtómüveinek, anyagátadó szerkezetének. Ismertek már biztosítószerkezetek a fejtést kísérő vágatokban, amelyek lényegében a frontfejtésnél használt biztosítással együtthaladó önjáró biztosítóegységek, és ezek a vágat rövidebb-hosszabb szakaszán pótolják a frontfejtés közelében kiszerelt vágatbiztositó elemeket. A vágat felhagyása esetén az eredetileg beépített vágatbiztositó elemek kirablását általában távolról irányított rabló vitlával, vagy például betonidomok kirablásakor különleges padozat alkalmazásával végzik. Az önjáró biztosítóegységek tekintetében számos szerkezeti kialakítás vált ismertté. Ezek az ismert önjáró biztositóegységek alkalmazkodnak a vágat különféle nagyságához és alakjához. Az ismert biztositómegoldások egy-egy jellegzetes példája ismerhető meg a 179 502 számú és a 185 039 számú HU PS-ből, valamint az 1 564 964 számú, az 1 567 206 számú, a 2 005 754 számú és a 2 006 864 számú GB PS-ből. Az ismert megoldások közös hátránya, hogy a vágat palástjának túlnyomó részét nem biztosítják, és nem tudják követni a vágatszelvény torzulásét, holott ez szükségszerűen be szokott következni. Ez a körülmény mér azért is hátrányos, mert a vágat oldala nincs biztosítva a bedölés ellen, csak ha az eredeti vágatbiztositést nem szerelik ki. Az eredeti végatbiztosítés benthagyása viszont további nehézségeket okoz az önjáró biztositóegység és az eredeti vágatbiztosító elemek találkozásakor. Ezeket a nehézségeket különösen jól érzékelteti a mór említett 1 567 206 számú és a 2 006 864 számú GB PS. További hátránya az ismert megoldásoknak, hogy előrelépéskor az egymás mellett lévő, egymással párhuzamos helyzetű önjáró biztositóegységek közül az egyiket teljes egészében fel kell lazítani, igy a biztosítási ellenállás az eredetinek a felére csökken. A vágatbiztosításnál alkalmazott biztositószerkezetek kímélése, ezzel együtt a nagyobb teherviselés érdekében a vágatszelvényeket újabban ívesre alakítják ki. Különösen akkor van erre szükség, ha a korszerű, acélból készített vágatbiztositést alkalmazzák, ezek elemei ugyanis iv alakúak (TH elemek). Az ismert önjáró biztositóegységek vágatbiztositásra azért is hátrányosak, mert íves vágatszelvények esetén közvetlenül nem alkalmazhatók. Ezért az Íves szelvényű vágatokat négyszög szelvényűekre kell átépíteni, az önjáró vágatbiztosító egység odaérkezése előtt. További hátránya az ismert vágatbiztositó szerkezeteknek, hogy hazafelé haladó frontfejtés esetén a ki nem váltott vágatbiztosító elemeket az omlásban kell hagyni. Az igy visszahagyott biztositóelemek - különösen az ismételten felhasználható biztosítóelemek - tekintélyes anyagi veszteségek jelentenek. Jelentős hátránya még a vágat- és frontfejtés kereszteződésében alkalmazott biztosítóberendezéseknek, hogy a fronti szál- Utószerkezet meghajtóműve és az ehhez tartozó forgózsámoly szorosan kapcsolódik az önjáró biztosítóegységekhez, és emiatt nehezen lehet követni a front hosszirányú vándorlását. Ilyen helyzet áll elő például a 179 502 számú és a 185 039 számú HU PS ismertette biztosítóberendezéseknél. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy az ismert megoldások hibáit, hiányosságait kiküszöbölje. A vágat biztosítására szolgáló szerkezet elé kitűzött közelebbi cél az volt, hogy képes legyen követni a vágat esetleg változó szelvényét, továbbá hogy a vágat oldalainak biztosítását is ellássa, azonkívül tegye lehetővé a korábban beépített vágatbiztositás elemeinek kirablását, bármilyen irányban haladó frontfejtés mellett. A vágat és a frontfejtés kereszteződésében a biztosítóberendezés célja volt még, hogy az önjáró biztositóegység előrelépése idején se hagyjon nyitott vágatfelületet, ahol omlás következhet be, továbbá hogy az előrelépéskor se csökkenjen a berendezés biztosítási ellenállása a teljes biztosítási ellenállásának 75%-a alá. Célja volt még a találmány szerinti biztosítóberendezésnek, hogy az önjáró biztosítóegység és a fronti szállítószerkezethez csatlakozó forgózsámoly között olyan kapcsolat legyen, ami lehetővé teszi a frontfejtés hosszirányú vándorlásának követését, vagy éppen kiegyenlítését, amellett, hogy egyben 5 10 15 20 25 30 3'. 40 45 50 55 60 65 3
