202955. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem földalatti üreg, elsősorban bányabeli térség biztosítására, és szerkezet a biztosító elemek összekapcsolására
7 HU 202955 B 8 hajlik az a alapsikhoz. Az a alapsík lényegében az 1. ábra kapcsán jelzett és értelmezett X-X tengellyel párhuzamos sik. Az Fni és Fn2 normál erőkkel a Fc* csavarerő tart egyensúlyt. Tekintettel arra, hogy a Fn2 normál erő a Y-Y szimmetriatengellyel nem párhuzamos, igy a Fcs csavarerő hatására a 4 szárvég kismértékben rugalmas alakváltozást képes szenvedni és igy a 4 szárvégek egymáshoz szorítása bár túnyomórészt kemény, fémes kapcsolatot jelent, mégis kismértékben rugalmasnak is tekinthető. Az egymáshoz kapcsolt biztositóelemek palást részeinél pedig létrejön az a kedvező ékhatás, ami a biztosítást nagymértékben javítja. A 3. ábrán a találmány szerinti összekapcsoló szerkezet példakénti kiviteli alakja látható. Az egymással összekapcsolt 1* külső biztositóelem és az 1” belső biztositóelem végszakaszait a 13 csavarokkal és 14 csavaranyákkal összeszoritott, bilincspároknak tekinthető szerkezeti részletek szorítják össze. A bilincspárokat a később részletesen is ismertetett 11 hevederek és 12 kengyelek képezik. Egy-egy összekapcsoló szerkezetben általában két bilincspárt szoktak alkalmazni, de előfordulhat olyan eset is, amikor több bilincspár alkalmazására kerül sor. A 3. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alaknál az ábrán baloldali bilincspár esetében a 11 heveder 15 orral rendelkezik amely orr az 1’ külső biztositóelem végfelűletéhez támaszkodik. Az ebben a bilincspárban szereplő kengyel nincsen orral ellátva. A 3. ábrán jobb oldali bilincspárban viszont a 11 hevedernek nincs orra, ezzel szemben a 12 kengyel van ellátva orral, amely az 1" belső biztositóelem végfelületének támaszkodik. A 4. ábrán részletesebben lehet látni a példakénti összekapcsoló szerkezetet az öszszekapcsolásban résztvevő biztositóelemek végszakaszaival együtt. A 4. ábra a 3. ábrán feltüntetett A nyíl felőli nézetet jelenti, részben metszettel. Ezen az ábrán látható az 1’ külső biztositóelem metszeti profilja az ehhez illeszkedő 1” belső biztositóelem metszeti profilja, valamint az 1' külső biztositóelem nyitott oldalát áthidaló 11 heveder a 15 orral, továbbá a 11 heveder ellendarabját képező 12 kengyel, és ezen az ábrán láthatók a félfejű 13 csavarok és az ezekhez tartozó 14 csavaranyák. Látható még a 11 hevederben kiképzett 9 nyilás, amelynél megállapítható, hogy beszerelt állapotban értelmezve a 13 csavar a középvonala irányában nem tolható ki, mert a csavar feje fölött 11 hevederhez tartozó fal e kitolást megakadályozza. Az 5. ábra a 3. ábrán jelzett B felőli nézetet mutatja, szintén részben metszetekkel. Ezen az ábrán is jól látható a 11 hevederben kiképzett 9 nyilás, valamint a 14 csavaranyával ellátott 13 csavar, és itt is megállapítható, hogy a 13 csavar tengelyirányú kitolása egyszerű módon nem biztosítható. Ezen az ábrán látható még, hogy az 1’ külső biztositóelem és az abba, vagy arra szoruló 1*’ belső biztositóelem miként csatlakozik egymáshoz, és hogy a 12 kengyelen lévő 16 orrok hogyan helyezkednek el és minként támaszkodnak az 1” belső biztositóelem végfelületéhez. Ezen az ábrán látható egyébként, hogy a 16 orrok találmány szerinti elhelyezéséből eredően valóban nem származik nyomaték a 13 csavarokra, vagy legalábbis igen minimális értékű ez a nyomaték. A 6. és 7. ábrán a 11 heveder egy példakénti kiviteli alakja látható. A találmányi kialakítás értelmében a 11 heveder 19 középrésze és a 11 hevederhez tartozó 20 oldalrészek között 22 görbületek vannak, amelyek a 11 heveder 19 középrészének a 21 talpaktól távolodó kihajlásait jelenti a 6. ábrán szemléltetett nézetben. Ez a kialakítás úgy érvényesül a gyakorlatban, mintha a 11 heveder egy kéttámaszú tartó lenne és a Fcs csavarerők hatására történne a tartó deformáció is. A 11 hevedernek, mint tartónak, az üzemszerű deformációját az úgynevezett semleges szál alakváltozásával lehet nyomon követni. A 6. ábrán a 17 vonal jelzi a terhelés nélküli 11 heveder semleges szálát, mig a 18 vonal a terhelés közben bekövetkező deformáció révén megváltozott helyzetű semleges szálat tünteti föl. A 7. ábra a 6. ábrának megfelelő bal oldali oldalnézet. Ezen az ábrán láthatók a 11 heveder 22 görbületeinek oldalán esetleg a 19 középrész oldalaira is kiterjedő 23 lemunkálások. A 23 lemunkálások lényegében egy-egy ferde felületet képeznek és a 11 hevedernek vágatirányú elmozdulása esetén van jelentőségük. A 23 lemunkálások ugyanis lehetővé teszik azt, hogy a vágatirányban elmozduló 11 hevederek ne merőlegesen ütközzenek a kőzetkihullás megakadályozását célzó borítólemezekbe. Ilyen lemunkálások alkalmazása mellett ezek a borítólemezek nem sérülnek meg, vagy csak kisebb mértékben görbülnek el, továbbá a szerelési munka is egyszerűbbé, könnyebbé válik. A 8. ábrán szemléltettük a 13 csavarok befőzési folyamatát és egyben ezen az ábrán lehet újból érzékelni, hogy a 13 csavar középvonala irányában nem tolható ki egyszerűen a 11 heveder 9 nyílásából. Ezen az ábrán látható, hogy a 13 csavar befűzése ferde helyzetből kiindulva és folyamatosan billentve történhet, mig végül a 13 csavar az eredeti helyére, illetve a célzott helyére kerül, ami azt jelenti, hogy a 13 csavar megmaradt félfeje a 21 talpra támaszkodik. Ilyen kialakítás mellett helyszíni szereléskor fej fölött kell az egymással átlapoltan illeszkedő biztositóelemeket összeszorítani és a behelyezett csavarok menetes végeire a csavaranyát rákapatni, illetve ráhajtani. Ha a 13 csavar kitolható lenne a 9 nyílásból, akkor ez a művelet sokkal problematikusabb volna. A 13 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
