202943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti lineáris vezeték, különösen beton csatornavezetékek kitakarás nélküli felújítására, valamint bekötővezetékeknek kitakarás nélküli felújítására és fővezetékhez való csatlakoztatására
1 HU 202 943 A 2 A találmány térszín alatti lineáris vezetékek, különösen beton csatornavezetékek kitakarás nélküli felújítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A találmány tárgyát képezi egy olyan eljárás is, amely bekötővezetékek kitakarás nélküli felújítására és fővezetékhez való csatlakoztatására szolgál. Közismert, hogy a térszín alatti létesítmények, különösen folyadéktovábbító vezetékek elöregedése és tönkremenetele, valamint e létesítmények újjáépítése a települések sűrű felszíni beépítettsége és más tényezők miatt súlyos gondokat okoz. Közismert továbbá, hogy az ilyen létesítmények meghibásodása miatt bekövetkező károk mind üzemi, mind környezetvédelmi vonatkozásban súlyos problémát jelentenek. Az is köztudott, hogy az urbanizáció és a kemizálódás fokozódásával a tönkremenetel üteme olyan mértékig felgyorsult, hogy azt ma már a hagyományos feltárásos technológiákkal követni nem lehet. A fent felsorolt problémákat kiküszöbölendő az elmúlt évek során számos olyan vezetékfelújítási technológia született, amelyek a vezetékek feltárása - más szóval: kitakarása - nélkül teszik lehetővé azon exés/vagy infiltrációjának a csökkentését, vagy megszüntetését, sőt, egyes megoldások már szerkezeti rekonstrukciót is biztosítanak. Az egyik legrégebben alkalmazott felújítási megoldást vízzárást fokozó anyagoknak az elöregedett csatorna- vagy más műtárgy- falazatokra való felhordása jelenti. Elsősorban a cementhabarcs- bevonatok, valamint a belső betonozással történő javítási módszerek terjedtek el. A műanyagbázisú bevonatok - elsősorban az alkalmazási körülményekből adódó problémák miatt - a gyakorlatban nemigen váltak be. Az ilyen jellegű megoldások közős hátránya, hogy nem képesek megoldani a felújított vezetékek korrózióvédelmét, és nem biztosítják a teherviselő képesség fokozását, illetve helyreállítását. Ismeretesek olyan - fent részletezett típusú - megoldások is, amelyeknél a szerkezeti szilárdságot a bevonat anyagába kevert szálvagdalékkal, vagy más szilárdságnövelő adalékkal igyekeznek biztosítani. Más eljárások szerint erősítőháló-betéttel és lőttbetonnal kívánnak teherviselő szerkezetet kialakítani. Az ilyen eljárások fő hibája, hogy kivitelezési nehézségek miatt csak nagy átmérőjű vezetékeknél alkalmazhatók, ahol viszont már olyan nagy szerkezeti vastagság szükséges, ami hidraulikai szempontból általában már nem engedhető meg. A legfőbb hátrány azonban az, hogy az alkalmazott anyagok a belső vagy/és külső oldalon ható agresszív vizek hatásaival szemben nem ellenállóak. Ismeretesek olyan kitakarás nélküli csőjavítási technológiák is, amelyeknél a felújítandó vezetékeket több komponensű, az atmoszférikust meghaladó nyomású tömítő vegyianyagokkal szakaszonként feltöltik. A túlnyomás alatti vegyianyag a vezeték repedéseibe hatol, és azokat tömíti. Az ilyen jellegű eljárások is nehézkesen kivitelezhetők, és alkalmazásuk környezetvédelmi szempontból is problémát jelent. Egy másik ismert eljárás szerint vízzel való feltöltés útján rétegelt tömlőt építenek be a felújítandó vezetékbe. E tömlő belső rétegét vízzáró fólia, a külső rétegét pedig műgyantával átitatott filcréteg alkotja. A bélést alkotó tömlő műgyanta kötőanyagának a megszilárdítását hőkatalizálással - például a víz felfűtésével - biztosítják. E módszerrel megoldható ugyan az adott vezeték belső korrózióvédelme, és meggátolható az exfiltráció, esetleg kisebb mértékben az infiltráció is, hátránya azonban, hogy csak statikailag még állékony, és a speciális berendezések szabta korlátok miatt általában csak kis átmérőjű vezetékeknél alkalmazhatók. További problémát jelent a beépített bélés sérülékenysége; a sérülési veszélyt például mechanikai tisztítóeszközök üzemeltetése, vagy a szállított folyadékban levő durva és kemény koptató hatása jelenti. A feltárás nélküli javítási technológiák között alkalmazásra kerültek olyanok is, amelyeket lokális hibahelyek javítására dolgoztak ki. Hátrányuk éppen az, hogy teljes csatornák, illetve csatornaszakaszok felújítására nem alkalmasak. A teljes vezeték felújítására irányuló megoldások közül a leginkább azok terjedtek el, amelyeknél a meghibásodott vezetékbe belső csövet építenek be. Ilyen béléscsövekként főleg kemény PVC, polietilén vagy üvegszálerősítésű poliészter-csöveket alkalmaznak, amelyek anyagukban korrózióállóak, és kis súrlódási tényezőjük miatt a keresztmetszet-csökkenés ellenére a felújított vezeték vízszállító képessége általában az eredeti vezetékével egyenértékű marad. A PVC és polietilén csövek alkalmazhatóságának azonban határt szab a gyártási okok miatt korlátozott keresztmetszet-méret és -alak, továbbá a kisebb szilárdsági és rugalmassági modulus. A PVC-csöveknél további hátránynak tekintendő, hogy kis nyomószilárdságuk miatt a javítandó csatornába betolható csőszakasz (csővonat) hossza csekély, így az indítóaknák darabszáma nagy. Polietién csöveknél hasonló jellegű hátrányt jelent, hogy a csőcsonkok összehegesztéséhez vagy behajlításához szükséges indítógödömek meglehetősen hosszúnak kell lennie, ami a felszíni létesítmények működésének lényeges zavarásához vezet, és nagy a földmunkaigénye. A korszerű technológiákban hőre keményedő poliészter-csöveket, esetenként pedig epoxi-műgyantából készült, üvegszálerősítésű csöveket alkalmaznak. Ilyen megoldások ismerhetők meg a 156 762. és a 176 391. számú magyar szabadalmi leírásokból, amelyek szerint a belső műanyagcső beépítéséhez általában indítógödröt nyitnak, és abban csatlakoztatják a csődarabokat tokos vagy bandázsolt kapcsolatokkal, majd innen tolják be a műanyagcsövet a felújítandó csatornaszakaszba. A béléscső és a meglevő régi vezetékfal közötti üreget (hézagot) cementhabarccsal töltik ki, A 156 762. lajstromszámú magyar szabadalom szerinti eljárás legfőbb hátrányának az tekinthető, hogy a béléssel az eredeti csővezeték szilárdságát is figyelembe vevő, azzal együtt dolgozó rugalmas szerkezet jön létre, így nem alkalmas elöregedett, statikai szilárdságát vesztett vezetékek felújítására. További hátrányt jelent, hogy a bélelést elsősorban aknákból végzik, amiből következően csak igen rövid csődarabok beépítése 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
