202927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán monoklonális antitestek előállítására gram-negatív baktériumok szerotípusos lipopoliszacharid-determinánsai ellen
1 HU 202 927 B 2 vannak. A „belső” terület számos monoszacharidot tartalmaz olyan elrendezésben, amely viszonylag változatlan az egyik gram-negatív törzs és egy másik gramnegatív törzs között. Az A lipid terület tulajdonképpen azonos az összes gram-negatív baktériumban, és általában a „belső” területhez keto- dezoxioktonsav-iészen át kapcsolódik, és a lipopoliszacharid- molekula rögzítőpontjaként szolgál a külső membránhoz. A fajta-specifikus anti-LPS antitestek immunoterápiás alkalmazásának bevezetését a legkiterjedtebben a Pseudomonas aeruginosának (P. aeruginosa) tulajdonítható betegség kezelésében tanulmányozták ennek nagyfokú antibiotikum- reziszttenciája miatt. Az ilyen antitestekről, akár aktívan létrehozottak, akár passzívan átvittek, kimutatták, hogy védő hatást fejtenek ki a különböző állati fertőzési modellekben. Áttekintő irodalomként lásd: Pollack, M: Antibody-Mediated Immunity in Pseudomonas Disease and Its Clinical Application (Antitestek által közvetített immunitás Pseudomonas- betegségekben, és ennek klinikai alkalmazása). Immunoglobulins: Characteristics and Uses of Intravenous Preparations, szerkesztők: Alving, B.M. és Finlayson, J. S., 73-79 oldal, kiadó: U.S. Department of Health and Human Services (1979). Talán még nagyobb fontossággal bír, hogy ha a fertőző törzsek LPS molekuláinak fajta-specifikus részéhez tartozó antitest akut szérum-titere magas, akkor gyakoribb a P. aeroginosa bakterémiában szenvedő betegek túlélése [Pollack, M. és Younk, L.S.: Protective Activity of Antibodies to Exotoxin A and Lipopolysaccharide at the onset of Pseudomonas aeruginosa septicemia in Man (Exotoxin A-hoz és lipopoliszacharidhoz tartozó antitestek védőaktivitása Pseudomonas aeruginosa szeptikémia támadása ellen emberekben), J. Clin. Invest. (1979) 63, 276-286. Erről a megfigyelésről valójában úgy találták, hogy kiterjesztehető a különböző gram- negatív organizmusok által okozott bakterémiák többségére (Zinner, S.H. és McCabe, W.R.: Effect of IgM and IgG Antibody in Patients with Bacteremia Due to Gram-Negative Bacilli/ Az IgM és IgG antitestek hatásai a gram-negatív bacillusoknak tulajdonítható bakterémiában szenvedő betegekben), J. Infect. Dis. (1976), 133, 37-45; és Clumeck és munkatársai: Humorai Immunity and Circulating Immune Complexes in Gram-Negative Bacteremia and Septic Shock/ A testnedvek immunitása és keringő immunkomplexek gram-negatív bakterémiában és szeptikus sokkban), Bacterial Endotoxins and Host Response, 79-94 oldal, szerkesztő: Agarwal, M.K., kiadó: Elsevier (1980)]. Bár a pontos mód, amellyel az anti-LPS antitestek az ilyen védelmet kifejtik, nincs teljesen körvonalazva (főleg a gram- negatív baktériumok különböző nemzetségeire tekintettel), általában azt gondolják, hogy ezek úgy működnek, hogy megkönnyítik az LPS molekulák eltávolítását a véráramból a retikuloendoteliális rendszer által, vagy érzékennyé teszik az LPS-t tartalmazó baktériumokat a komlement által közvetített lízisre és/vagy fagocitőzisra (Morrison, D.C. és Ryan, J.L. „Bacterial Endotoxins and Host Immune Responses/Bakteriális endotoxinok és gazdaszervezet-immunválaszok), Adv. Immunol. (1979), 28, 293-450. Elképzelhető, hogy a fenti védelmi vázlatok bármelyike vagy azok kombinációi is működhetnek a súlyos gram- negatív baktériumos betegségekben. 1975-ben Kohler és Milstein számoltak be arról a felfedezésükről, hogy bizonyos egér-sejtvonalakat fuzionálni lehet egér- lépsejtekkel, így olyan hibridómákat hozva létre, amelyek tiszta „monoklonális” antitesteket választhatnak ki (Kohler, G., és Milstein, C, „Continuous Cultures of Fused Cells Secreting Antibody of Predefined Specificity” (Előre meghatározott fajlagosságú antitesteket kiválasztó fuzionált sejtek folyamatos tenyészetei), Nature, (1975), 256, 495-497. 1982-ben egy kivonat (253. számú), amelyet az Abstracts of the 1982 Interscience Conference on Antimicrobial Agents and Chemotherapy (szerkesztette: J. Sadoff és munkatársai) 110. oldalán tettek közzé, bemutatta hibridóma techikával az IgM osztály egér (rágcsáló) monoklonális antitestjeinek előállítását, amely antitestek védelmet nyújtottak az egereknek azonos (azaz homológ törzs-beli) P. aeruginosa baktériumok által okozott súlyos, halálos kimenetelű fertőzések ellen. A találmányunk új, emberi transzformált limfocitasejtvonalat és monoklonális antitesteket nyújt, ahol a sejtvonalak és az antitestek fajlagosan kötődnek a gram-negatív baktériumok külső sejt-membránja(i) lipopoliszacharidjain (LPS) levő bizonyos szerotípusos determinánsokhoz. A monoklonális antitesteket az emlősökben használhatjuk homológ gram-negatív baktériumok ellen és lehetővé tehetjük a gram-negatív baktérium-eredetű betegségek patofiziológiás hatásainak gyógyászati vagy megelőző kezelését. Az ábrák közül az 1. ábra a gram-negatív baktériumok membránjainak és belső falának rajzi megjelenítése, és a 2. ábra egy lipopoliszacharid molekula vázlatos rajzi megjelenítése. A találmány tehát olyan transzformált limfocita sejteket nyújt, amelyek fajlagos, védőhatású humán monoklonális antitesteket termelnek hozzáférhető lipopoliszacharid molekulák ellen. A „hozzáférhető” kifejezés azt jelenti, hogy a LPS molekulák fizikailag rendelkezésre állnak a monoklonális antitestekkel való közvetlen kölcsönhatáshoz. Eszerint a meghatározás szerint azok az LPS molekulák, amelyek a gram-negatív baktériumokoból kijutnak az Őket körülvevő környezetbe, szabadon, közvetlenül kölcsönhatásba léphetnek a fajlagos monoklonális antitestekkel és kiürülhetnek a retikuloendoteliális rendszer útján. Ebben az összefüggésben a monoklonális antitestektől az várható, hogy előnyösen közreműködnek a gram-negatív baktériumok széles választéka által okozott súlyos betegségek kezelésében. Ezenkívül azok az LPS molekulák, amelyek a gram-negatív baktériumok külső felületén találhatóak, szintén hozzáférhetők a fajlagos monoklonális molekulákkal való közvetlen érintkezéshez, így állítva be a baktériumok komplement által közvetített llziséhez és/vagy fagocitózisához szolágló állapotot. A baktériumokat, amelyekre ez a találmány vonatkozik, tovább lehet definiálni úgy, hogy ezeket a fagocita sejtek vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
