202901. lajstromszámú szabadalom • Öntapadó fóliaszerkezet és eljárás ennek előállítására
1 HU 202 901 B 2 A találmány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módját a 3. példa kapcsán szemléltetjük. 3. példa Vízzel szemben ellenálló műanyagból, a példakénti esetben 0,15 mm vastag polietilénből készült, 1000 mm szélességű alapfólia esetén az alapfóliát vízszintes asztalon 500 m/óra egyenletes sebességgel mozgattunk. Az alapfólia felületét lengőkés alkalmazásával 60 mikrométer vastagságú, az 1. példában használt ragasztóból készült réteggel vontuk be. Az alapfólia útját mikrohullámú kemence terén vezettük keresztül, és a kemencében 18 kW teljesítményű mikrohullámú teret létesítettünk. Az alagút hossza 1,5 m volt. A kemencét elhagyó alapfólia alatt az asztalt hűtöttük, majd az 1. példában ismertetett módon a szabad felületet fedőfóliával lefedtük és a kész szerkezetet feltekercseltük. Miután a mikrohullámú energia a térben egyenletesen hat, a szárítás közben a felületen a belső nedvesség (gőz) eltávozását gátló réteg nem alakul ki. A hőmérsékleti viszonyok olyanok voltak, hogy a legmagasabb hőmérsékleti zóna belül, az alapfólia és a ragasztóréteg közelében alakult ki, hiszen a külső tényezők hűtő hatása itt volt a legkisebb. A ragasztóréteg keresztmetszete mentén a nedvességtartalom tehát az alapfólia felületétől a felszín felé haladva növekedett, és ez az 1. példában említett előnyökkel járt. Az 1-3. példák szerinti eljárások mindegyikére igaz az az előny, amely akkor jelentkezik, amikor a fóliaszerkezet készítéséhez olyan alapfóliából indulunk ki, amelynek színoldalán előzőleg nyomtatással a felhasználási igénynek megfelelő mintázatot alakítottunk ki. Ekkor ugyanis a végtermék önköltsége alacsonyabb lesz, mintha a nyomtatást a megszokott technológia szerint áz utolsó lépésben a kész fóliaszerkezeten alakítanánk ki. Ez azzal magyarázható, hogy a nyomtatásnál elkerülhetetlenül keletkező selejt a még feldolgozatlan, tehát sokkal olcsóbb termékben jelentkezik. Az öntapadó szerkezet kialakítását megelőző mintanyomásra a találmány szerinti eljárás azáltal teremt lehetőséget, hogy az alapfólia hátoldalát a ragasztó vizes oldószere csak nagyon rövid ideig (esetleg egyáltalán nem) áztatja. A találmány szerinti eljárás negyedik foganatosítási módjánál a 4. példában ismertetett módon jártunk el. 4. példa Lágy polivinilklorid fóliából készült szigetelőszalag gyártásánál 1000 mm szélességű és 0,15 mm vastagságú alapfóliából indultunk ki. Az alapfóliát 380 m/óra egyenletes sebességgel egy ívelt bevezető szakasszal rendelkező fűtött pályán vezettük végig. A pálya felületi hőmérsékletét 95-100 °C hőmérsékleten tartottuk, az alapfóliának a színoldala ezen a pályán siklott. A pálya kezdeti ívelt szakaszán az alapfólia szabad felső (tehát a színoldallal átellenes) felületére lengőkéses terítéssel az 1. példában alkalmazott ragasztóanyagot 0,02-0,03 mm-es rétegvastagságban felvittük. A ragasztóréteg nedvességtartalma 501% volt. A fűtött pályán az említett sebességgel való végighaladás során a ragasztórétegből a nedvességtartalom eltávozott. Miután a hőközlés az alapfólián keresztül, alulról történt, a nedvességtartalom gradiense is alulról felfelé irányul, a legkisebb a nedvesség az alapfólia felső felületén és a legnagyobb értéket a szabad külső felületen éri el. A fűtött szakasz végére érve legbelül a nedvességtartalom teljesen eltávozott, a felületi zónánál mértéke 3-8 t% között változott. A fűtött szakasz után a bevont alapfóliát vízzel hűtött felületű asztal mentén vezettük végig, amelyet elhagyva hőmérséklete szobahőmérsékletre csökkent. A lehűlt alapfóliát ekkor feltekercseltük, a tekercselés iránya olyan volt, hogy a tekercs külső palástját mindenkor az alapfólia színoldala képezte. A feltekercselés miatt az alapfólia színoldala az alatta lévő menet ragasztórétege szempontjából fedőfóliaként hat. Az lm szélességű tekercsből a tengelyre merőleges vágással a felhasználási igényeknek megfelelő szélességű szigetelőszalag tekercseket készítettünk. A szigetelőszalag tekercseket a vonatkozó szabványban előírt vizsgálatoknak vetettük alá. A vizsgálatok alapján a szigetelőszalag megfelelt az igen szigorú szabványelőírásoknak. A ragasztóréteg mindkét felülete tulajdonképpen ugyanolyan polivinilklorid fóliával kapcsolódik, a biztos leválás, illetve tapadás annak köszönhető, hogy a ragasztórétegben a nedvességtartalom gradienssel rendelkezik, és a tapadás a színoldallal átellenes felülethez tökéletes, ezzel szemben a másik felülethez való tapadás lényegesen csökkent mértékű. A bemutatott példák alapján beláthatjuk, hogy a találmány szerinti eljárással készített öntapadó szendvics szerkezetek felhasználási területe és felhelyezési módja lényegében megegyezik a hagyományos, ismert oldószeres ragasztókkal készített szendvics szerkezetek felhasználási területével és használatával, legnagyobb előnye pedig a lényegesen egyszerűbb, kimondottan környezetbarát technológia. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Öntapadó fóliaszerkezet, amelynek alapfóliája, az alapfólia egyik felületére egyenletes vastagságban felvitt és ahhoz tapadással kapcsolódó, vizes bázisú diszperciós ragasztót tartalmazó ragasztó rétege és a ragasztórétegnek az alapfóliával ellentétes felületét takaró fedőfóliája van, ahol a fedőfólia és a ragasztóréteg között az említett tapadásnál kisebb mértékű kötés van, azzal jellemezve, hogy egyetlen, homogén anyagú ragasztórétege van, és ennek a felületre merőleges irányban az alapfóliától a fedőfólia irányában növekvő nedvességtartalma van. (Elsőbbsége: 1987. 10. 22.) 2. Az 1. igénypont szerinti öntapadó fóliaszerkezet, azzal jellemezve, hogy a fedőfóliát nyomott mintázattal csökkentett felületű műanyag fólia, előnyösen polietilén fólia képezi. (Elsőbbsége: 1987. 10. 22.) 3. Az 1. igénypont szerinti öntapadó fóliaszerkezet, azzal jellemezve, hogy tekercselt alakban van kiképez5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
