202891. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek homo-, vagy kopolimerizálására alkalmas katalizátor előállítására

1 HU 202 891 B 2 állítására szolgáló eljárás során alkalmaztuk a dekan­­táló szűrőcsövet a folyadék dekantálása folyamán. A visszamaradó folyadék mennyisége széles hatá­rok között változtatható a kívánt eredményektől füg­gően, azonban előnyös, ha kb. l/4-ed-5/6-od térfo­gatrészét leöntjük a folyadéknak, még előnyösebben l/2-ed-3/4-ed térfogatrészét távolítjuk el. A folyadék egy részének eltávolításával a katalizátorral előállított polimerekben a titán mennyisége csökken. További előnyös eredmény az is, hogy aktívabb katalizátort ka­punk. A találmány szerinti eljárással előállított katalizáto­rok igen sokféle vegyület polimerizálására alkalma­sak. Példaként a találmány szerinti eljárással előállított katalizátorokkal homo- vagy kopolimerizálható olefi­nekre az alifás mono-1-olefineket említhetjük. Bár a találmány szerinti eljárással előállított katalizátorok bármely alifás mono-l-olefin esetén alkalmazhatók, a leggyakrabban a 2-18 szénatomos olefinek polimeri­zálására használátosak. A mono-l-olefineket a talál­mány szerint szilárd vagy folyadékfázisú reakcióban polimerizálhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított katalizáto­rok különösen előnyösek mono-1-olefinek, mint pél­dául etilén polimerizációjára, mert különlegesen nagy termelékenységet értünk el. Bár nem szükséges minden esetben társ-katalizátort alkalmazni, ha a találmány szerinti eljárással előállí­tott katalizátort használjuk, azonban akkor érhetők el a legjobb eredmények, ha társ-katalizátort is alkalma­zunk. A találmány szerinti eljárással előállíott katali­zátorhoz társ-katalizátorként olyan szerves fémvegyü­­leteket alkalmazhatunk, amelyek alkalmasak arra, hogy egy átmenetifém alapú polimerizációs katalizá­torral együtt használjuk őket. Ilyen szerves fémvegyü­­letekre példaként az olyan vegyületeket említhetjük, ahol a fém a periódusos rendszer I, II vagy III cso­portjába tartozik, például lítium-alkil vegyületeket, Grignard reagenseket, dialkil-magnézium-vegyülete­­ket, dialkil-cink-vegyületeket és szerves alumínium­­vegyületeket alkalmazhatunk. Társ-katalizátorként a szerves fémvegyületek közül előnyösek a szerves alumíniumvegyületek, példaként azokat említhetjük, amelyeket a katalizátor második komponenseként írtunk le. A legelőnyösebb társ-kata­lizátor a trietil-alumínium, mivel ez a vegyület kiváló kitermelést eredményezett a következőkben leírt kí­sérletek során. Apolimerizációseljárást,amelyneksoránafentiekben leírt katalizátort és társ-katalizátort alkalmazzuk, folya­matos vagy szakaszos üzemmódban is végrehajtjuk. Sza­kaszos üzemmód esetén például a keverővei felszerelt autoklávotelőször nitrogéngázzal öblítjük át, majd meg­felelő vegyülettel, például izobutánnal tisztítjuk. Amikor katalizátort és társ-katalizátort egyaránt alkalmazunk, akkor ezeket egyidejűleg vagy egymás után vezethetjük be a reaktorba izobután öblítés közben. Miután a bevezető nyílást lezártuk, amennyiben szükséges, hidrogént ve­zetünk be, majd hígítószert, például izobutánt engedünk a reaktorba. A reaktort a kívánt reakcióhőmérsékletre melegítjük, amennyiben etilént polimerizálunk, legelő­nyösebben 50-120 °C-ra, majd ezután adjuk hozzá az etilént, és ennek parciális nyomását legelőnyösebben 0,5- 5,0 MPa nyomás értéken tartjuk. A fenti időszak végén a polimerizációs reakció befejeződik, és az elre­­agálatlan olefint és izobutánt eltávolítjuk. A reaktort fel­nyitjuk, és a polimert, például polietilént szabadon folyó fehérszilárdanyagformájábankapjukmajdmegszárítjuk. Folyamatos eljárás esetén megfelelő reaktorba, pél­dául egy hurokreaktorba folyamatosan vezetjük be az oldószert vagy hígítószert, katalizátort, társ-katalizá­tort, polimerizálandó vegyületet, és szükség esetén megfelelő mennyiségű hidrogént bármilyen sorrend­ben. A reakcióterméket folyamatosan vezetjük el, és a polimert megfelelő módon, általában az oldószer (hí­gítószer) és a reagálatlan monomerek elválasztásával és a kapott polimer szárításával állítjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátor alkalmazásával kapott olefin-polimerek hagyományos technikákkal formázhatók, például fröccsöntéssel, ro­tációs öntéssel, filmextrudálással és hasonlókkal. A ta­lálmány szerinti eljárással előállított katalizátor alkal­mazásával kapott polietilén szűk molekulatömeg el­oszlású, amely különösen előnyös fröccsöntési eljárások esetén. Ezenkívül a fenti módon előállított polietilén kívánatosán nagy, mintegy 0,43 g/cm3 sűrű­séggel rendelkezik akkor, amikor elhagyja a polimeri­zációs zónát. Ezenkívül a fentiek szerint előállíott po­limer merevsége, azaz rugalmassági modulusa nagy, ami sok felhasználás szempontjából kívánatos. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal il­lusztráljuk anélkül, hogy a találmányt a példákra kor­látoznánk. 1. példa Katalizátor előállítása Egy 378 literes Pfaudler reaktorba, amely gyakro­­latilag nem tartalmazott vizet és oxigént, 216 1 n-he­­xánt, 2,9 kg lbs (29,4 mól) kb. 1% vizet tartalmazó magnézium-kloridot és 12,2 kg (53,7 mól) Ti(OEt)4-et tápláltunk be nitrogén atmoszférában. A kevert elegyet 1 órán keresztül 100 °C-on tartottuk és 30 °C-ra hű­­töttük. Ehhez két óra alatt 26,5 kg n-hexánban oldott 25,4 tömeg% EASC-t (26,8 mól EASC) adtunk, mi­alatt a hőmérsékletet kb. 30 °C-on tartottuk. A mól­­arányok a következők voltak: Ti(OEt)4:MgCl2 1,83:1 Ti(OEt)4:EASC 1,96:1 és MgCl2:EASC 1,08:1. A kevert szuszpenziót 90-100 °C hőmérsékleten tar­tottuk majdnem 2 órán keresztül (1,95 óráig), majd további 30 percig kevertük, mialatt a hőmérsékle­tet 30 'C-ra csökkentettük. Hagytuk, hogy a szilárd anyag leülepedjen, az anyalúgot dekantáltuk, 189 1 n­­hexánt adtunk hozzá, és hozzákevertük a szuszpenzi­óhoz. A szilárd anyagot hagytuk, hogy leülepedjen, a felül lévő folyadékot dekantáltuk, 151 1 n-hexánt ad­tunk hozzá, majd megismételtük az eljárást. Végül 151 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents