202805. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként alkén-vegyületeket tartalmazó inszekticid és akaricid kompozíciók és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 HU 202 805 B 4 A további hatóanyagok esetenként fokozhatják az (I) általános képlett! vegyületek aktivitását, vagy kedvező­en módosíthatják az (I) általános képletű vegyületek hatását (például gyorsíthatják a hatás beálltát, javíthat­ják a taglózó hatást, vagy visszaszoríthatják a kártevők repellenciáját a hatóanyaggal szemben). A több ható­anyagot tartalmazó készítmények egyes esetekben csökkenthetik vagy kiküszöbölhetik az egyes hatóanya­gokkal szembeni rezisztencia kialakulását a kezelt szer­vezetekben. A további hatóanyag(ok)ként használható inszekti­­cid, herbicid vagy fungicid anyagokat a felhasználás céljától és az elérni kívánt kiegészítő hatástól függően választjuk meg. A további inszekticid hatóanyagok például a követ­kezése lehetnek: (a) Piretroidok, így permethrin, fenvalerát, delta­­methrin, cyhalothrin, bifenthrin, fenpropathrin, cyfluth­­rín, tefluthrin, halakkal szemben ártalmatlan piretroidok (így ethofenprox), természetes piretrin, tetramethrin, S-bioallelhrin, fenfluthrin, prallethrin és 5-benzil-3-(fu­­ril-metil)-(E)-(lR, 3S)-2,2-dimetil-3-(2-oxo-tiolan-3- -ilidén-metil)-ciklopropán-karboxilát; (b) szerves foszfátok, így profenophos, sulprophos, metil-paration, azinphos-metil, demeton-s-metil, hepte­­nophos, tiometon, fenamiphos, monokrotophos, profe­­nophos, triazophos, metamidophos, dimetoát, foszfami­­don, maiadon, klórpiriphos, phosalon, fenszulfodon, fonophos, forát, foxün, pirimiphos-metíl, fenitrotion és diazinon; (c) karbamátok, köztük aril-karbamátok, így pirimi­­karb, kloetokarb, karbofurán, edofenkarb, aldikarb, tio­­furox, karboszulfán, bendiokarb, fenobukarb, propoxur ésoxamil; (d) benzoil-kaibamidok, így triflumuron és klórflua­­zuron; (e) szerves ónvegyületek, így cihexatin, fenbutatin­­-oxid és azociklotin; (0 makrolidok, így avermektinek és milbeminek, például abamektin, avermekdn és milbemicin; (g) hormonok, így juvenilhormon, juvabion és ekdi­­zonok; (h) feiomonok; (i) szerves klórvegyületek, így benzol-hcxaklorid, DDT, klórdán és dieldrin. A korábban felsorolt inszekticid hatóanyagokon kí­vül a találmány szerinti kompozíciók a kívánt felhasz­nálási célnak megfelelő egyéb, specifikus hatású in­szekticid anyagokat is tartalmazhatnak. így például a kompozíciókhoz az adott haszonnövény kártevőit spe­cifikusan irtó inszekticid hatóanyagokat (például rizs­­földek kezelésekor a rizs-fúróbogarat szelektíven irtó inszekticid anyagot, így kartapot vagy buprofezint) is adhatunk. A kompozíciók meghatározott rovarfajtákra vagy fejlődési állapotra specifikusan ható inszekticid hatóanyagokat, így ovolarvicid anyagokat (például klo­­fentazint, flubenzimint, hexitiazoxot és tetradifont), motilicid anyagokat (például dikofolt és propargitot), akaricid anyagokat (így brómpropilátot, klórbenzilátot) és a rovarok növekedését szabályozó anyagokat (így hidrametilont, kiromazint, metoprént, klórfluazuront és dilfubenzuront) is tartalmazhatnak. Az inszekticid hatást fokozó anyagok közül példa­ként a piperonil-butoxidot, szezamexet és dodecil-imi­­dazolt említjük meg. A kompozíciókban felhasználható herbicid, fungicid és növényi növekedést szabályozó hatóanyagokat a ke­zelendő területtől és az elérni kívánt hatástól függően választjuk meg. Rizsföldek kezelésekor szelektív hatású herbicid hatóanyagként például propanilt, gyapotföldek kezelésekor növényi növekedést szabályozó hatóanyag­ként például „Pix”-et, míg rizsföldek kezelésekor fungi­cid hatóanyagokként például blaszticideket, így blaszti­­cidin-S-t használhatunk. A felhasználandó további ható­anyagot az elérni kívánt összhatás ismeretében szakem­ber rendszerint egyszerűen kiválaszthatja a rendelkezé­sére álló ismert hatóanyagokra vonatkozó általános is­meretei alapján. A több hatóanyagot tartalmazó készítményekben az (I) általános képletű vegyületek és a további ható­anyagok) egymáshoz viszonyított aránya több tényező­től, köztük az irtandó rovarkártevő fajtájától és az elérni kívánt hatástól függően változik. A több hatóanyagot tartalmazó készítmények azonban a további hatóanya­­go(ka)t rendszerint ugyanolyan mennyiségben tartal­mazzák, mint az adott további hatóanyagot egyedüli biológiailag aktív komponensként tartalmazó kompozí­ciók. A találmány szerinti kompozíciók például beporzó­szerek lehetnek, amelyek a hatóanyagon kívül szilárd hígító- vagy hordozóanyagot, így kaolint, bentonitot, szilikagélt vagy talkumot tartalmaznak. A kompozíciók granulátumok is lehetnek, amelyek a hatóanyagot szem­csés porózus hordozóanyagon, például horzsakövön ad­­szorbeált állapotban tartalmazzák. A találmány szerinti kompozíciók elárasztásra vagy permetezésre felhasználható folyékony készítmények is lehetnek. A folyékony készítmények rendszerint a ható­anyagok vizes diszperziói vagy emulziói, amelyek a hatóanyagon és a hordozóanyagon kívül egy vagy több ismert felületaktív anyagot, így nedvesítőszert, diszper­­gálószert és/vagy emulgeálószert is tartalmaznak. A nedvesítőszerek, diszpergálószerek és emulgeáló­­szerek kationos, anionos és nemionos anyagok egyaránt lehetnek. A kationos felületaktív anyagok közül pél­daként a kvatemer ammónium-vegyületeket, így a cetil­- trim éti 1 -am món i um -bronri időt említjük meg. Az anio­nos felületaktív anyagok például szappanok, alifás kén­­sav-monoészter-sók (így nátrium-lauril-szulfát) vagy szulfonált aromás vegyületek sói (így nátrium-dodecil­­-benzol-szulfonát, nátrium-, kalcium- vagy ammónium­- lignin-szulfonát vagy -butil-naftalin-szulfonát, továbbá di- és tri-izopropil-naftalin-szulfonsav nátriumsóinak keveréke) lehetnek. A nemionos felületaktív anyagok közül példaként a következőket soroljuk fel: etilén-oxid zsíralkoholokkal (így oleil-alkohollal vagy cetil-al­­kohoUal) vagy alkil-fenolokkal (így oktil-fenollal, no­­nil-fenollal vagy oktil-krezollal) képezett kondenzációs termékei, hosszú szénláncú zsírsavakból és hexit-anhid­­ridekből képezett részleges észterek, az utóbbi részleges észterek etilén-oxiddal képezett kondenzációs termékei és a lecitinek. A folyékony kompozíciókat például úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot megfelelő oldószerben, így keton-típusú oldószerben (például diaceton-alkohol­­ban) vagy aromás oldószerben (például trimetil-benzol­­ban) oldjuk, és az oldatot vízhez adjuk. A felhasznált víz adott esetben egy vagy több ismert nedvesítő-, diszper­­gáló- és/vagy emulgeálószert tartalmazhat. A folyékony kompozíciók előállításához egyéb szer­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents