202726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készítmény gyomnövények fotoszintézist gátló herbicid-rezisztenciájának leküzdésére
HU 202726B dazinon (4,62), 2-(3-trifluor-metü-fenü)-4-klór-5-(dimetü-amino)-piridazinon (3,21), 2-(3-trifluor-metoxi-fenü)-4-klór-5-(dimetüamino)-piridazinon (2,62), 2-(3-metülü-oxi-fenü)-4-klór-5-(dimetil-amino)-piridazinon (1,97), 2-(3-metü-szulfonü-fenü)-4-klór-5-(dimetüamino)-piridazinon (1,03). A találmány szerint úgy járunk el, hogy a növényeket a vetésterületen az előzőekben felsorolt adjuvánsok valamelyikével vagy az adjuvánsok valamelyikét tartalmazó készítménnyel kezeljük. A kezelés lényege, hogy az adjuváns az azzal egyidőben vagy utólag alkalmazandó herbicid hatóanyaghoz viszonyítva lényegesen kisebb dózisban, célszerűen 10~1—10-1 tömegrész mennyiségben kell alkalmazni. Ez az ad juváns-mennyiség elegendő ahhoz, hogy az illető herbicidre kialakult gyomnövény-rezisztenciát megszüntesse. A találmány szerinti kombinált, azaz adjuvánt és hatóanyagot tartalmazó gyomirtó készítményekben is hasonló a hatóanyag és adjuváns tömegaránya. Természetesen ettől az aránytól felfelé és lefelé egyaránt el lehet térni. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű adjuvánst és adott esetben herbicid hatóanyagot és egy vagy több, szüárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó szert önmagukban ismert módon állíthatjuk elő, például a hatóanyag hordozóanyagokkal, például oldószerekkel, szüárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív szerekkel (tenzidekkel) való alapos elkeverésével. Alkalmas oldószerek például az aromás szénhidrogének, különösen a 8-12 szénatomszámú szénhidrogének, például xüol-elegyek vagy szubsztituált naftalinok, ftálsav-észterek, például a dibutü- vagy dioktü-ftalát, alifás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraffinek, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például az etanol, etilénglikol, etüénglikol-monometü- vagy -etü-éter, ketonok, például a ciklohexanon, erpsen poláros oldószerek, például azN-metü-2-pirrolidon, dimetüszulfoxid vagy dimetü-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj és víz. Szüárd hordozóanyagok, például szóróporok vagy diszpergálható porok előáüítására általában a természetes kőzetlisztek, például a kalcid, talkum, kaolin, montmoriüonit, vagy attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszperzitású kovasavat vagy nagydiszperzitású nedvszívó polimerizátumokat is adagolhatunk. Adszorptív granulátumhordozók például a porózus típusok, például a habkő, téglapor, szepiolit vagy bentonit, nem szerptív hordozóanyag, például a kalcit vagy homok. Ezenkívül alkalmazható még számos szervetlen vagy szerves természetű, előre granulált anyag, például főleg a dolomit vagy őrölt növényi részek is. Felületaktív szerként a formálandó (I) általános képletű hatóanyag természetétől függően a nemionos kation és/vagy anionaktív tenzidek jönnek számításba, melyek jó emmulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidek elegyei is értendők. Alklamas anionos tenzidek például az úgyneve5 zett vízoldható szappanok vagy vízoldható, szintetikus, felületaktív vegyületek. Szappanok a hosszabbláncú zsírsavak (10-22 szénatomszámú) alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy természetes zsírsav-elegyek, például a kókuszvagy faggyúolaj megfelelő sói. Idetartoznak a zsírsav-metü-taurin-sók is. Az általánosabban alkalmazottak azonban az úgynevezett tenzidek, főleg a zsírszulfonátok, zsírszulfátok, szulfonát-benzimidazol-származékok vagy alkü-arü-szulfonátok. Azsírszulfonátokvagy -szulfátokáltalában alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammónium-sóként állnak, és 8-22 szénatomos alkücsoportot tartalmaznak, ahol az alldlcsoport egy acilgyök alkilrészét is jelentheti, ilyen például a ligninszulfonsav nátrium- vagy kalciumsója, a dodecü-kénsav-észter nátrium-vagy kalciumsója, vagy valamely természetes zsírsavakból előáüított zsíralkohol-szulfát-elegy megfelelő sói. Idetartoznak a zsíralkohol-etüén-oxid-adduktok, kénsav- és szulfonsav-észtereinek sói is. A szulfonát-benzimidazol-szérmazkok előnyösen kettős szulfonsav-csoportokat és egy 8-22 szénatomos zsírsav-gyököt tartalmaznak. Alkü-aril-szulfonátok például a dodecü-benzolszulfonsav, a dibutü-naftalinszulfonsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kalcium- vagy trietanol-amin-sói. Alkalmasak ezenkívül bizonyos foszfátok, péládul egy p-nonü-fenol-(4-14 etüén-oxid)-addukt, foszforsav-észter-sói is. Nemionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkü-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3-30 glikol-éter-csoportot és 8-20 szénatomot tartalmaznak az alifás részben és 6-18 szénatomot az alkü-fenolok alkilrészben. További, megfelelő nemionos tenzidek a vízoldható, 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10-100 propüénglikol-éter-csoportot tartalmazó poli(propüén-glikol)-, etüén-diamino-poli(propüén-glikol)- és alkü-poli(propüén-glikol)-poli(etilén-oxid)-adduktok, melyek az alküláncban 1-10 szénatomot tartalmaznak. Ezen vegyületek általában 1-propilénglikol- egységre számítva 1-5 etüénglikol egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonü-fenol-polietoxid-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éter, polipropilén-poli(etüén-oxid)-adduktok, tributü-fenoxipolietanol-poli(etüén-glikol) és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. Alkalmasak ezenkívül a poli(oxi-etüén)-szorbitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi-etüén)-szorbitán-trioleát is. Kationos tenzidek mindenekelőtt a kvatemer ammóniumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8-11 szénatomos alkücsoportot tartalmaznak, további szubsztituensként pedig rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkü-, benzüvagy rövidszénláncú hidroxi-alkü-gyökökkel rendelkeznek. A sók előnyösen a halogenidek, metilszulfátok vagy etü-szulfátok, például a sztearil-tri-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
