202688. lajstromszámú szabadalom • Teljesítményerősítő kapcsolási elrendezés
1 HU 202688 B 2 tozza az áramot az RIO ellenálláson és így lehetővé tegye a T6 tranzisztornak, hogy vezérelje a TI tranzisztort. A V* tápfeszültség úgy van megválasztva, hogy a D6 diódán áthaladó áram hatására a T6 tranzisztor kapcsain fellépő feszültség elég kicsi legyen ahhoz, hogy reteszelje a TI tranzisztort (például 0,2 V alatti). A T2 tranzisztor tehát vezet, a kollektorán lévő feszültség, amely a D2 Zener-diódán keresztül rá van kapcsolva a T3 tranzisztor kapuelektródjára, nem elegendő ahhoz, hogy reteszelje az utóbbit, mely így vezető állapotban az R9 ellenállásnál jóval kisebb ellenállást képvisel. A vezérelt áram nagyobb részét a T4 és T5 tranzisztor erősíti, és az SÍ és S2 kimeneti kapcsok között kis maradékfeszültség lép fel. Amikor viszont a To tranzisztor reteszelve van a C bemeneti kapcson lévő föld-feszültség következtében, a D7 dióda nem kap fotonokat és nem szolgáltat semmilyen áramot, így a T6 tranzisztor reteszelve van, a TI tranzisztor bázis-emitter átmenete 0,6 V-on tartja a T6 tranzisztor kollektor-emitter feszültségét, bármilyen legyen is a vezérelt feszültség. A TI tranzisztor tehát vezet, a T2 tranzisztor pedig lezár. A feszültség a T2 tranzisztor kapcsain gyorsan növekszik, ezzel együtt a feszültség a D2 Zener-dióda kapcsain. Amikor ez utóbbi, növekedve a küszöbfeszültség (5,1 V) felé, meghaladja a T3 tranzisztor zárási fezsültségét, a T3 tranzisztor lezár, és így a feszültség a kapcsain megnő, és hozzáadódik a T2 tranzisztor kapcsain lévő feszültséghez. A D5 Zenerdióda 80 V-ra határolja a teljes feszültséget a maximális potenciálú 5 vezeték és a minimális potenciálú 6 vezeték között. A sorbakapcsolt R6 ellenállás, D2 Zener-dióda, R5 ellenállás és D3 dióda arra szolgál, hogy a T2 tranzisztor kollektorának potenciálját az SÍ és S2 kimeneti kapcsok közötti teljes feszültség körülbelül fele értékén tartsa, aminek következtében mindkét T2 és T3 tranzisztor kapcsain alatta marad a feszültség a megengedhető maximális feszültségnek, így tehát a találmány szerinti teljesítményerősítő kapcsolási elrendezés lehetőséget ad arra, hogy kockázat nélkül kapcsoljunk áramot jóval nagyobb feszültség mellett, mint amilyen a T2 és T3 tranzisztorok bármelyikére megengedett maximális feszültség. Megjegyezzük, hogy a D2 Zener-dióda kapcsain a feszültség együtt változik a T2 tranzisztor kapcsain lévő feszültséggel. így a T3 tranzisztor lezárása, amely akkor következik be, amikor a feszültség a D2 Zener-dióda kapcsain meghaladja a T3 tranzisztor lezárási küszöbértékét, tehát a T2 tranzisztor kapcsain lévő feszültség egy küszöbértéke felett indul meg. ATI tranzisztor inverter funkciót biztosít. Jelenléte azért szükséges, hogy nagy (pozitív) biztonsággal lehessen valamilyen külső áramkört vezérelni, amely áramkör az SÍ és S2 kimenő kapcsokhoz van csatlakoztatva. A C bemeneti kapcson fellépő vezérlő áram jelenlétében - és csak ekkor - az 1 reléáramkör lehetővé teszi az SÍ és S2 kimenő kapcsokon külső áram áthaladását. A TI tranzisztor kompenzálja az első inverziót, amelyet a választott 4 csatolókör hoz létre, és csupán egy kis értékű (1,1 V) maximális feszültségnek van kitéve a T2 tranzisztornak és D3 diódának köszönhetően. A T2, T4 és T5 tranzisztorok, amelyek kaszkádba vannak kötve a T3 tranzisztoron keresztül, biztosítják a vezérelt áram kapcsolását. A D5 Zener-dióda kiküszöböli azokat a túlfeszültségeket, amelyek külső induktív terhelésen átfolyó áram megszakításakor jöhetnek létre. A D4 dióda negatív feszültségek ellen védi az áramkört. Megjegyezzük, hogy a példaképpeni 6N139 típusszámú integrált áramkörben lévő T7 tranzisztor az 1. ábra szerinti áramkörben kihasználatlan. Ahhoz, hogy a T6 tranzisztor vezető állapotában a TI tranzisztor bázisán csak kis értékű vezérlő feszültséget kapjunk, a T7 tranzisztor nem szükséges. A 2. ábra olyan elektronikus reléáramkört szemléltet, amely alkalmas arra, hogy az SÍ és S2 kimeneti kapcsok között váltakozó feszültségű terhelő áramkört vezéreljen. A 2. ábrán a megfelelő elemeket ugyanazokkal a hivatkozási jelekkel jelöljük, mint az 1. ábrán. Az 1. ábra D7 dióda - T6 tranzisztor együttesének a 2. ábrán egyetlen T8 fototranzisztor felel meg. Ez a váltakozó feszültségű reléáramkör két, az 1. ábrához igen hasonló 1 és 1’ reléáramkört foglal magában, amelyek alkalmasak arra, hogy átengedjék vagy lezárják a pozitív, illetve a negatív áramváltakozásokat az SÍ és S2 kimenő kapcsokon. Az 1’ reléáramkör elemeit vesszős hivatkozási jelekkel láttuk el. A két 1 és 1’ reléáramkör kimeneti 3 és 3’ teljesítmény áramkörei egymáshoz képest ellentétes polaritással csatlakoznak az SÍ és S2 kimeneti kapcsokhoz. Annak érdekében, hogy ez a 2. ábrán jól látható legyen, a 3, illetve 3’ teljesítmény áramkör részét képező D4, illetve D4’ diódát az ábrán külön tüntettük fel. Az 1 és 1’ reléáramkömek a földhöz képest C, illetve C’ bemeneti kapcsa van. A C és C bemeneti kapcsok csatlakoztatva vannak egy olyan 11 logiakai áramkörhöz, amely beíró D bemenettel, órajel h bemenettel és két komplementer Q és Q kimenettel rendelkezik. A C bemeneti kapocs a Q kimenetre, a C’ bemeneti kapocs pedig egy 7 kapcsolóra csatlakozik. A 7 kapcsoló (kommutátor) lehetővé teszi, hogy előnyösen módosítsuk az 1 és 1’ reléáramkörök közül az egyik, adott esetben az 1’ reléáramkör kapcsolási módját. A 7 kapcsolónak három lehetséges helyezete van. Az első helyzetben a C’ bemeneti kapocs az a kapocsra csatlakozik, amely földelve van, ami az 1’ reláramkör semlegesítését jelenti. A második helyzetben a C’ bemeneti kapocs a fc kapocshoz csatlakozik, amely a Q kimenettel van összekötve, ekkor az 1 és T reléáramköröket komplementer logiakai jelek vezérlik és csupán az egyik működik egy adott pillanatban. A harmadik helyzetben a C’ bemeneti kapocs a £ kapocshoz csatlakozik, amely a Q kimenettel van összekötve, ekkor az 1 és 1’ reléáramköröket ugyanaz a logikai jel vezérli és így egyszerre működnek, illetve nem működnek. Nyilvánvaló, hogy a megelőző leírás csupán nem korlátozó jellegű példaként szolgál, és tárgyban járatos szakember számos változatot javasolhat anélkül, hogy túllépne a találmány keretein. így, többek között, a 9 áramerősítő áramkör és a 8 védőáramkör felépítése az 1. ábra szerintinél bonyolultabb is lehet, továbbá amikor a 9 áramerősítő áramkörre és a 8 védőáramkörre megengedett maximális feszültségek nem egyenlőek, úgy célszerű módosítani a 10 indító és feszültségosztó áramkör elemeit, hogy a közös 14 pont potenciálját a teljes feszültséghez viszonyítva olyan értéken tartsák, amely közel van az említett megen5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
