202625. lajstromszámú szabadalom • Eljárás geológiai képződmények megerősítésére
3 HU 202625 B 4 hidroxiszámokkal rendelkezhetnek, amelyek kívül esnek az adott tartományon. Alkalmas poliéter-poliolok például a 2-8 funkciós csoportot tartalmazó kiindulási molekulájú propoxilezett termékek, így a víz, az 1,2-dihidroxi-propán, a trimetilol-propán, a pentaeritritol, a glicerol, a szorbitol, az elilén-diamin és adott esetben a nádcukor. Az 1) komponens átlagosan körülbelül 2,0- 5,0, előnyösen körülbelül 2,0-3,0, hidroxifunkcióval rendelkezik. Elegyeket például úgy kaphatunk, hogy a kiindulási molekulák elegyeit propoxilezzük vagy más változatban különböző polihidroxi-étereket készítünk külön-külön és ezeket utána összekeveijük a találmány szerinti eljárásnál alkalmazható 1) komponens előállítása érdekében. A 2) komponens olyan dihidroxi-alkoholokon alapszik, amelyek molekulasúlya körülbelül 60-150, de alapulhat az ilyen alkoholoknak az elegyén is. Alkalmas dihidroxi-alkoholok különösen a mono-, di- és a tri-etilén-glikolok és az ilyen glikolok elegyei. Más diolok, amelyek a fent említett molekulasúly-tartományba esnek, általában szintén alkalmazhatók. Ilyen diolok az 1,3-dihidroxi-propán, az 1,4-dihidroxi-bután vagy az 1,6-dihidroxi-hexán. A b) komponens a 2) dihidroxi-alkoholt körülbelül 0,01-20 tömeg%, előnyösen körülbelül 0,1-5 tömeg% mennyiségben tartalmazza a b) komponens össztömegére vonatkoztatva. A következőkben megadjuk azokat a segédanyagokat, amelyek adott esetben használhatók. A) víz, amelyet egészen körülbelül 5 tömeg% mennyiségig, előnyösen körülbelül 4 tömeg% mennyiségig alkalmazhatunk a b) komponens össztömegére vonatkoztatva; B) katalizátorok az izocianát addíciós reakciókhoz, különösen a szerves ónvegyületek, így az ón(II)oktoát vagy a dibutil-ón-dilaurát, vagy a tercier-ami nők, így az N,N-dimetil-benzil-amin vagy a trietilén-diamin, legfeljebb 2 tömeg%, előnyösen körülbelül 0,3-1 tömeg% mennyiségben a b) komponens össztömegére számítva; C) szerves fuvató anyagok, így a triklór-monofluor-metán, a diklór-difluor-metán vagy a metilén-klorid; D) habszabályozó anyagok, például a poliéter-polisziloxánok ismertek erre a célra. Más számításba jöhető segédanyagok a gyulladásgátló szerek, például a foszforsav-származékok, valamint a szerves és szervetlen töltőanyagok, például a karbamid, a kalcium-karbonát, a csillám és a talkum. A találmány szerinti eljárásnál használható reakcióelegyek olyan mennyiségben tartalmaznak egyedi alkotókat, amelyek körülbelül 90-150, előnyösen körülbelül 120-140 „izocianát index”-nek felelnek meg. Az „izocianát index” megjelölés a reakcióelegyben lévő izocianát reaktív csoportok számának a hányadosa 100-zal szorozva, mimcllett a víz difunkciós vegyületnek számít A találmány szerinti eljárás során alkalmazásra kerülő segédanyagokat és adalékanyagokat általában először a b) poliol-komponensekkel kombináljuk, mielőtt a két komponens felhasználásával a reakciót végrehajtjuk. Ez azt jelenti, hogy a reakcióelegyek előállítása céljából az a) poliizocianát-komponenst erőteljesen keverjük a b) poliol-komponenssel, valamint a segédanyagokkal együtt. Erre a célra hagyományos keverő készülékek használhatók. A találmány szerinti eljárást a szakterületen ismert módszerekkel vitelezzük ki, így körülbelül 2-6 méter mély és körülbelül 20-60 mm átmérőjű lyukakat fúrunk a megerősítendő képződményekbe és ezekbe bevisszük a találmány szerinti keverékeket. A fúrólyukakat általában olyan - járattal ellátott - fúrólyuk-zárószerkezettcl zárjuk le, amelyen keresztül egy pipa segítségével be tudjuk nyomni a reakcióelegyet, és egy visszafolyásgátló szelep gondoskodik a járatban annak megakadályozásáról, hogy a reakcióelegy visszajöjjön a fúrólyukból a beadagolás befejezése után. A bevitelt 100 bar vagy ennél nagyobb nyomáson végezhetjük, de túlságosan nagy nyomás a szén vagy a kőzet összeomlását okozhatja. A találmány szerinti eljárást a 3 698 196. számú US szabadalmi leírásban ismertetett módon is végezhetjük. Ennek során egyrészt a) poliizocianát-komponenst, másrészt b) poliol-komponenst töltünk be egy kétkamrás adagoló patron elkülönített rekeszeibe olyan arányban, amely megfelel a fent említett izocianát indexnek, és a patront ezután bejuttatjuk az előzőleg elkészíted fúrólyukba, ahol azt mechanikusan szétroncsoljuk úgy, hogy a két komponens keveredjék egymással. A patron szétroncsolása után a fúrólyukat lezárjuk. Ez a módszer azonban - nézetünk szerint - nem olyan előnyös, mint az elsőként ismerteted eljárás. Abban az esetben, ha a fúrólyukakat lezártuk és a folyékony gyantát bevittük, az elegy kikeményedik és előnyösen habzik, ahogy benyomult a képződménybe, amelyet meg kell erősíteni, a habképződés folytán keletkező nyomás segítségével és ugyanakkor teljesen kitölti a fúrólyukakat. A keletkező poliuretángyanták, különösen a poliuretánhabok, tartósan megerősítik a képződményeket kiváló tulajdonságaik eredményeként és főként azzal, hogy kitűnően tapadnak a szénhez vagy a kőzetekhez. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példákon is bemutatjuk, de a találmány köre nem korlátozódik csupán a példákkal leírt megoldásokra. A részeket és a százalékokat a példákban is tömegrészekben és tömegszázalékokban adjuk meg, ha másként nem jelezzük. Példák Poliol 1 Szukrózon és propilén-glikolon alapuló poliéter-poliol, amelyekben a hidroxi-egyenértékarány 45; 55 és a propilén-oxid OH-száma 380, a viszkozitás pedig 505 mPa 25 *C-on (szokásos állapot). Poliol 2 Glicerinen és propilén-oxidon alapuló poliéter-poliol, amelyben a propilén-oxid OH-száma 380 és a viszkozitás 25 ‘C-on 450 mPa. Poliol 3 Polipropilén-glikol, amelynek az OH-száma 265 és viszkozitás 71 mPa 25 *C-on. Ricinusolaj Első sajtolás, jódszám 87,2 OH-szám 158, víztartalom 0,14 tömeg% és viszkozitás 678 mPa 25 *C-on. Elilén-glikol (EG) OH-szám 1810 és a viszkozitás 18 mPa 25 *C-on. Dietilén-glikol (DEG) OH-szám 1002 és a viszkozitás 30 mPa 25 *C-on. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
