202620. lajstromszámú szabadalom • Mágneses hengerzárbetét
3 HU 202 620 B 4 különböző szögáUású rotorokkal elérhető, ezzel szemben az egyszerűség mellett hátrányok is jelentkeznek: A kulcsmágnes azonos mágnesezésü rétegének rendkívül vékonynak kell lenni, mert a kulcsvastagság növelésével az idegen eszközzel elérhető csavarónyomaték is növelhető. Emiatt a mágnesek közötti kritikus falvastagságot is arányosan meg kellene növelni. A falvastagság növelése viszont mágnesek kölcsönhatását csökkenti, ami a rotorok pontatlan beállását s a henger bizonytalan működését vonja maga után. A kétrétegű „ U" alakú mágnesezéssel fajlagosan nem lehet olyan mágneses telítést elérni, mint az ún. egyrétegű párhuzamos mágnesezéssel, ami ugyancsak a mágnesek egymásrahatásának csökkenésével jár. A kulcs kihúzása során biztosíthatók elsősorban a mágnesek közötti olyan kölcsönhatások, melyek a rotormágneseket kimozdítják a korábbi nyitó helyzetből. A kulcs kihúzása után már csak a rotormágnesek között meglévő lényegesen kisebb mágneses kölcsönhatás az, amely biztosítja, hogy a rotorok rendezetlen helyzetbe álljanak be, ezzel megakadályozva a henger idegen eszközzel történő elfordítását. A nagy falvastagság és a széles kulcscsatoma miatt ezek a mágneses kölcsönhatások legyengülnek, és ennek eredményeként - pl. a rotorok kisebb elszennyeződése miatt - a rendezetlen helyzet nem alakulhat ki a rotorok beállásánál, s ez veszélyezteti a zárás biztonságát Az ismert mágneses hengerzárbetéteknél két egymástól független mágneses kör van, mely a 28a ábrán szaggatott vonallal van jelölve. Az ábrán látható, hogy a rotorok a kétrétegű mágnes és a mágnesek között lévő széles kritikus falvastagság miatt, egymástól viszonylag nagy távolságra vannak. A találmánynak az a célja, hogy a hagyományos mágneses zárbetéteknél a csúszósúrlódást lehetőség szerint megszüntesse, és gördülő ellenállással helyettesítse, továbbá, hogy a kulcscsatorna vastagságát csökkentse, a vékonyabb kulcsban egyrétegű párhuzamos mágnesezésü kulcsmágneseket alkalmazzon, ezáltal a hagyományos mágneses hengerzárbetéteknél az ezirányú hiányosságokat kiküszöbölje. Célkitűzés még, hogy a reteszléceknek a zárófedélbe való illesztése minél formazáróbb legyen, hogy ezáltal kevesebb szennyeződés juthasson be a rotorokhoz. További célkitűzés, hogy a zárházon lévő reteszcsatoma minél keskenyebb legyen, hogy ezáltal a hengerrel átvitt csavarónyomatékból kevesebb erő terhelje a kulcs és a rotormágnes között lévő kritikus falvastagságot. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy azonos anyagokat feltételezve azonos megmunkálási felülettel, a gördülő ellenállás legyőzéséhez felhasznált, - a gördülő test kerületén ható - erő cca. harmincszor kevesebb mint ami a csúszósúrlódásnál szükséges. Ez azt jelenti, hogy ha a csúszóreteszeket gördő mozgást végző reteszelő elemekkel helyettesítjük, a súrlódó felületekről való leváló anyagrészecskék mennyisége is jelentősen csökken. A gördülő reteszelemek vagy reteszek pontosabban illeszthetők a fedél nyílásába, s mivel a gördülő súrlódás miatt a kopás mértéke is csekély, továbbá a nyílások formazárása is javul, ezáltal lényegesen kevesebb - gyakorlatilag elhanyagolható - mennyiségű szennyeződés juthat be a rotorokhoz, s így a működési problémák megszüntethettük. A gördülő reteszelemek felhasználása lehetővé teszi a keskeny reteszcsatorna alkalmazását, mivel a csekély gördülő ellenállás miatt a reteszelemeknél kiékelődés nem következik be. Ezáltal a henger csavarónyomatékának csak csekély hányada alakul át olyan irányú erőkomponensé, mely a kulcs és rotormágnes közötti kritikus falvastagságot terhelné. További felismerés, hogy a kulcscsatorna vastagsága lényegesen csökkenthető azáltal, ha egyrétegű de párhuzamos mágnesezésü - ezáltal nagyobb telítettségű - kulcsmágnesek kerülnek alkalmazásra. A kulcscsatoma csökkentett vastagsága vékonyabb méretű idegen eszköz felhasználását teszi lehetővé, és a henger erőszakos átfordításánál kisebb csavarónyomaték érhető el, ami a kulcs és a rotoimágnes közötti válaszfalra ható fajlagos terhelés csökkenését vonja maga után, s ez a hengerzár biztonsági értékét növeli. A falvastagság csökkenésével négyzetes arányban nő a kulcs és rotormágnesek közötti forgatónyomaték, ezáltal nő a rotorok beállásának pontossága és a hengerzár megbízhatósága javul. A találmány egyrészt egy mágneses hengerzárbetét, legalább egy, zárházban rögzített és elforgathatóan elhelyezett hengerrel, és a hozzá csatlakozó tolókavivővel, mely a hengerzárbetéthez erősíthető zárkonstrukcióval működtető kapcsolatban áll, ahol a henger egy kulcscsatomát tartalmaz, melyben ún. saját kulcs van, a kulcstollban elhelyezett kulcsmágnesekkel, és a kulcscsatorna két oldalán, fallal elválasztva, legalább egy-egy üreg van, melynek úgy a kulcs felőli válaszfalában, mint az üreget lezáró zárófedél anyagában furat van, melyek az üregben elhelyezett rotor forgástengelyének csapágyai, minden rotorban egy rotormágnes van rögzítve, mely a kulcsmágnessel szemben, de a mágneses kölcsönhatás miatt, ellenkező polaritással helyezkedik el, továbbá a rotor hátoldalán egy lépcső vagy árok van, mely a kulcsmágnes hatására, a záró elemet befogadó, nyitó helyzetben van elfordulva, ezáltal több rotor esetén egy összefüggő lépcsős mélyedés vagy árok képződik, az üreg zárófedelén a rotorlépcsőket vagy rotorárkokat átfedő nyílás van, melynek tengelyvonala a henger nyitó-záró alaphelyzetében egy vonalban van a ház palástján kialakított reteszhorony tengelyvonalával, a ház egyik furatában golyós csappantyú van, mely meghatározza és rögzíti a henger alaphelyzetét, továbbá minden más hengerállásnál a kulcsot a kulcscsatornában megtartja, és amelynek lényege, hogy a zárófedél nyílásába és a rotor lépcsős mélyedésébe vagy árkába egyaránt illeszkedő rugóterhelésű reteszelő szerelvény van, mely összetevődik a rugóterhelésű nyomólécből és a vele érintkező, egy vagy több reteszelő elemből, mely a hengerrel párhuzamos tengelyű forgástest, és amely a zárófedél nyílásába legalább egy keresztmetszetben formazáióan illeszkedik, továbbá a henger alaphelyzetében a reteszhorony falához egy érintési ponton vagy vonalon támaszkodik. Célszerű, ha reteszelő elemként alkalmazott forgástestek: golyók, hordógörgők, hengergörgők, tűgörgők. Előnyös, ha a reteszelő elem vagy elemek, a nyomólécen kialakított, egy vagy több fészekbe illeszkednek be, és/vagy a reteszelő elemre és/vagy a nyomólécre, keresztirányban hornyok vannak és a zárófedél nyílásában, a hornyokkal lazán illeszkedő bordák vannak kialakítva. A találmány másrészt egy további mágneses hengerzárbetét, legalább egy zárházban rögzített és elforgatha5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
