202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B 35 36 Táblázat Izocianát Amidin (g) Viszkozitás 5 perc (mPa.s/25 °C) 10 perc Szilárdulási idő/perc 3.4,4’-diizocianáto-7 perc után -difenilmetán térhálósodás 4.4,4’-Diizocianáto-0,1 3 perc után -difenilmetán térhálósodás 5. TDI-karbamidfolyamatos viszkozi--diizocianát tásnövekedés néhány órai térhálósodás után 6. TDI-karbamid-diizocianát 0,1 Duzzadási hőmérséklet 70 °C Szobahőmérsékleten 7. TDI-karbamid-diizocianát 0,2 80 °C stabü 8. TDI-karbamiddiizocianát 0,3 95 °C Az irodalom szerinti adatoknak megfelelően a TDI és az MDI amidinekhez történő adagolásakor jelentős katalitikus hatás figyelhető meg az NCO/NH2 reakciókban (reakció- és térhálósodásgyorsítás). Teljesen más kép adódik az amino-polié- 25 terek és a szilárd poliizocianát (TDIH) reakciójakor. Itt elég, ha egészen csekély mennyiségű amidint alkalmazunk, hogy a kiindulási reakcióelegyet szobahőmérsékleten stabilan tartsuk és így az NCO/NH2 reakciót szobahőmérsékleten gyakorla- 30 tilag teljesen megakadályozzuk. Nagyobb mennyiségű amidin adagolása — a szokásos katalitikus hatással szemben — a poliizocianátok további stabilizálásához vezet, ami a duzzadási hőmérséklet emelkedéséből látható. 35 11. példa Poliuretán-elasztomer, TDI-karbamid-diizocianát 500 g, az 1. példában ismertetett amino-poliéter- 40 hez hozzákeverünk 1,5 g l-metü-2-ciklohexil-tetrahidro-pirimidint, majd 90 g finomra őrölt (részecskeméret 10-30 pm) 4,4’-dimetil-3,3’-diizocianáto-difenil-karbamidot (TDIH) adunk hozzá. így szobahőmérsékleten stabil, stabilizált poliizocia- 45 nát-szuszpenziót kapunk (duzzadási hőmérséklet 75 °C). Az elegy 120 “C-on végzett kihevítése (30- 60 perc) és a formatestek 1 órai utánmelegítése után a következő tulajdonságokkal rendelkező terméket kapjuk: 50 húzószilárdság (MPa) 15,2 Törési hajlás (%) 380,0 szaki tószilárdság (N/cm) 415,0 rugalmasság (%) 40,0 keménység (Shore A) 80,0 55 150-170 °C-on végezve a hevítést, a formatestek nagyon rövid szilárdulási idő után eltávolíthatók a szerszámból. 1-1,5 cm rétegvastagság esetén 2- 3 perc után eltávolíthatók. 60 12. példa Polipropilén-glikol-éter, trifunkcionális/DETA 100 g trifunkciós polioxi-propilén-polioxi-etilén-tetrapoliol (oxipropilén és oxietüén részek aránya 80:20, OH-szám 28, móltömeg 6000) és 25 g 65 3,5-dietil-2,4-diamino-toluol oldatához 0,5 g 1,2- dimetü-tetrahidro-pirimidint adunk. Ezután hozzáadunk 30 g finomra őrölt dimer TDI-t. A reakcióelegy szobahőmérsékleten stabü, és duzzadási hőmérséklete 70 ’C. 120 °C-on 30-60 percig hevítve kemény nyúlós-elasztikus formatesteket kapunk, melyeknek tulajdonságai a táblázat I. oszlopában vannak összefoglalva. Ha a fenti elegyhez 0,1 g dibutil-ón(IV)-dilaurátot adunk, akkor a kikeményített formatestek tulajdonságai javulnak, különösen a törési hajlás, és kis mértékben a húzószilárdság (1. a táblázat n. oszlopának adatait). I n húzószüárdság (MPa) 12,5 15,5 törési hajlás (%) 320,0 425,0 Szakítószilárdság (N/cm) 420,0 410,0 rugalmasság (%) 40,0 40,0 keménység (Shore D) 47,0 48,0 13. példa Stabüizálás amidinsóval a) 11,2 g 1,2-dimetil-tetrahidro-pirimidin 60 ml dietiléterrel készült oldatához hozzácsepegtetjük 6 g ecetsav és 20 g dietiléter elegyét. Az ecetsavas amidinsó szüárd, finomkristályos csapadék formájában kiválik, éterrel mosva o.p.: 55-60 °C. b) 0,15 g fenti amidinsót elegyítünk 100 g, az 1. példában ismertetett amino-poliéterrel, majd 16 g TDI-t keverünk hozzá. Az elegy szobahőmérsékleten stabil, duzzadási hőmérséklete 75-80 °C. 120 *C-on rövid ideig tartó hevítés után elasztikus poliuretánt kapunk, melynek keménysége 90 (Shore A). c) Ha 0,15 g amidinsót adunk 100 g lineáris 2000 móltömegű polipropilén-éter-diol és 8,9 g 3,5- dietil-2,6-diamino-toluol oldatához, akkor 34,8 g dimer TDI adagolása után olyan reakcióelegyet kapunk, amely 40-50 °C duzzadási hőmérséklettel rendelkezik, Ez az elegy szobahőmérsékleten nem korlátlanul stabil. Lassú viszkozitásnövekedés közben pasztává sűrűsödik. 120 °C-on végzett térhálósítással törékeny poliuretán terméket kapunk, és 19
