202558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás neuronotrófiás faktor kinyerésére és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására

HU 202558B tűk a tálankénti GABA- és DNS-felvétel meghatá­rozáskor is. A 7. ábra különösen jellegzetesen mutatja a tel­jes homogenizátum savas kicsapása és dialízise után nyert marhakivonat különböző hozzáadott kon­centrációinak hatását a BZT-érzékeny dopamin­­felvételre. A középagyi sejtek oltási sűrűsége 0,5.10° sejt/lcm3 tenyészközeg (24 mm-es tálban). A feltüntetett mennyiségű marhakivqnatot a kike­nés időpontjában adagoltuk be 50 mm3térfogatban. Szükség esetén a mintákat marha szérum­­albuminnal is kiegészítettük úgy, hogy a végső fe­hérjekoncentráció 40 p.g/cm3 legyen. A felvételi pa­ramétereket az in vitro tenyésztés negyedik napján értékeltük. A közölt adatok három minta középérté­kei ± standard deviációval. Mindezek az eredmé­nyek együttesen azt mutatják, hogy az aktív anyag növelni tudja különböző típusú neuronok in vitro túlélését és fejlődését, azokét mindenesetre, ame­lyek a használt tenyészetekben jelen voltak. Noha hasonló hatásokat akkor is kimutattunk, amikor a felülúszó kivonatok, a SephadexG-150 oszlopról el­­uálódó, 10 és 30 kilodalton között gyűjtött frakciók és a TSK-CM-3SW oszlopról mól/1 ammónium-ace­­tátnál eluálódó frakció-csoport trófiás aktivitását vizsgáltuk, de az ehhez a hatáshoz szükséges anyag­­mennyiség különböző volt. Konkrétan: míg a nyers felülúszó kivonat mintegy 6 p.g/cm3 koncentráció­ban mutatta a maximális biológiai hatás félértékét in vitro, a Sephadex G-150 ill. a TSK-CM-3SW osz­lopokról nyert frakciókkal up'anezt a félértéket 0,3 p.g/cnr ill. 10 ng/cm3 szinten lehetett elérni (lásd 1. táblázat). Más típusú idegsejtek, elsősorban egér fötális striatumából származó, disszociált idegsejtek bio­lógiai aktivitásának in vitro vizsgálata azt mutatta, hogy az aktív molekula hatásosan növeli az ideg­­rendszer, különösképpen a központi idegrendszer különböző területein jelenlevő, különféle típusú ne­uronok túlélését és fejlődését. Sőt az aktív anyag ha­tásosan növelte 12-napos csirkeembriók dorzális gyökér ganglion neuron jainak in vitro neurit-növe­­kedését, de a 8-napos embrióét nem. Ez az effektus is azt mutatta, hogy ez a neuronotrófiás faktor kü­lönbözik az egér nyálmirigyekből nyert béta-NGF- től.- Az egér nyálmirigyekből származó béta-NGF különböző koncentrációinak (1 ng/cm-től 300ng/cm-ig) hozzáadása valóban nem befolyá­solta a tenyészetben a szokásosan használt, egérből származó, dosszociált, középagyi sejtek túlélését. A találmány másik tárgya az emlős agyvelőből származó neuronotrófiás faktor (SDNF) in vivo al­kalmazása, vagyis ezt a faktort tartalmazó gyógy­szerkészítmények előállítása. Amint az előzőekben tárgyaltuk, ismeretes, hogy a neuronotrófiás fakto­rok nemcsak az idegrendszer fejlődése során szabá­lyozzák az idegsejtek túlélését és a neuronok alkal­mazkodóképességét (amelyet az idegsejt azon ké­pességével definiálnak, morfológiai-funkcionális módosulást szenved a mikrokörnyezet megváltozá­sának hatására), hanem feltehetőleg felnőtt állapot­ban is. Valóban gyűlnek a bizonyítékok, amelyek ar­ra utalnak, hogy a neuronotrófiás faktorok aligha­nem szabályozzák a felnőtt neuronokat is a követke­ző funkciókban: 13 I. A normális sejtek fennmaradásában, funkcio­nális teljesítőképességében és öregedésében (S. Va­ron: Discussions in Neuroscience, Vol. n, No. 3, 1985), vagyis a neuronotrófiás faktoroknak kellő mennyiségben kell rendelkezésre állniok és használ­hatóknak lenniük a trófiás szükségletek normális kielégítésére, következésképpen a felnőtt neuronok rendellenes in vivo működése a trófiás anyag nem kielégítő előfordulását tükrözheti. II. A kémiaüag vagy mechanikusan károsodott sejtek megjavulásában és regenerálódási folyama­taiban (s. Varon: ugyanott), különösen az idegnyúl­­vány-károsodások vezetnek az idegsejtek hiányos neuronotrófiás faktor-ellátásához, és ismeretes az idegsejtek pusztulása sérülése vagy kóros károsodá­sok következtében, de lehetségesek az öregedési fo­lyamatok során is. ül. Elfajulásban és elpusztulásban bizonyos pa­tológiás körülmények között (S. Varon: ugyanott), vagyis különböző kóros esetek kapcsolatban lehet­nek károsodási helyzetekkel, és okozói vagy követ­kezményei lehetnek olyan trófiás hiányoknak, ame­lyek vagy egy hatásos trófiás anyag csökkent mennyiségéből, vagy a trófiás szükséglet megnöve­kedéséből, esetleg mindkettőből adódnak. A fentiek figyelembe vételével a találmány az SDNF-nek nevezett neuronotrófiás faktor alábbi al­kalmazásaira is vonatkozik, nevezetesen az SDNF molekula parenterális alkalmazására (beleértve, de nem kizárólag peridurális, intracisztemális, intra­­ventrikuláris, intratekális, intravénás, intramusz­­kuláris, szubkután, gingivális, szublingvális, rektális és nazális bevitelt) akár önmagában, akár gangliozi­­dokkal egybekapcsolva (különösen marha agyvelő gangliozidjainak keverékeivel, marha agyvelőből származó egyedi gangliozid fajtákkal, célszeren GMi-gyel, félig szintetikus gangliozid-származé­­kokkal, célszerűen gangliozid belső észterek szrá­­mazékaival) vagy foszfolipidekkel együtt (különö­sen marha agyvelő foszfolipidjeinek keverékeivel, egyedi marha agyvelő foszfolipidekkel, célszerűen foszfatidil-szerinnel és félig szintetikus foszfolipid származékokkal) az alábbi eredetű neuropatológiás körülmények között: I. Az idegrendszer heveny, félheveny vagy króni­kus károsodása, beleértve a sérüléses károsodást, a kémiai károsodásokat, a vazális károsodásokat vagy hiányokat (pl. hűdés), a fertőzéses/gyulladásos és daganat-keltette károsodásokat is. II. Az idegrendszer elöregedése, ideértve az Alz­­heimer-kórt is. ül. Az idegrendszer krónikus ideg-elfajulásos betegségei. IV. Idegrendszeri vagy az idegrendszert befolyá­soló, krónikus immunológiai betegségek. Az SDNF molekula felhasználásának kapcsoló­dását a gangiliozidokkal és a foszfolipidekkel bizo­nyítékok támasztják alá. Ezek arra mutatnak, hogy mint ismeretes, a marha agyvelő gangliozidjai és foszfolipidjei erősítik a neuronotrófiás faktorok sejteken jelentkező hatását in vitro és nagy valószí­nűséggel ín vívó is. A 2. táblázat a GMi és a szarvasmarha striatum kivonatának hatását ismerteti a középagyi sejtek te­nyészetére. 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents