202556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikoaguláns hatású peptidalkohol-származékok előállítására
HU 202556B (3) ketén-iminek; (4) izoxazólium-sók (pl. az N-etü-5-fenil-izoxazólium-3 ’-szulfonát); (5) egygyűrűs, nitrogént tartalmazó aromás jellegű heterociklusos amidok, amelyek a gyűrűben 1-4 nitrogént tartalmaznak, pl. az imidazolidok, pirazolidok és az 1,2,4-triazolidok. Specifikus heterociklusos amidként ugyancsak alkalmazható az N,N- karbonil-diimidazol és az N,N-karbonil-di-l,2,4- triazol; (6) alkoxilezett acetilén (pl. etoxi-acetilén); (7) olyan reagensek, amelyek vegyes anhidridet képeznek az aminosav karboxil-csoportjával (ilyen pl. a klórhangyasav-etilészter és a klórhangyasavizobutilészter) vagy a kapcsolni kívánt aminosav szimmetrikus anhidridjei (pl. Boc-Ala-O-Ala-Boc) és (8) nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, amelyek a gyűrű egy nitrogénatomján egy hidroxilcsoportot hordoznak (ilyen pl. az N-hidroxi-ftálimid, N-hidroxi-szukcinimid és az 1-hidroxi-benzotriazol). Más aktiváló reagenseket és ezeknek a peptidkapcsolásban való felhasználását írja le Kapoor /JJPharm.Sci. 59, 1-27. (1970)/. Kapcsoló reagensként kintüntetjük a szimmetrikus anhidridek alkalmazását. Mindegyik védett aminosavat vagy aminosavszekvenciát kb. négyszeres feleslegben visszük be a szilárdfázisú reaktorba és a kapcsolást 1:1 dimetilformamid:metilénklorid elegyben, dimetilformamidban vagy előnyösen metilénkloridban hajtjuk végre. Abban az esetben, ha nem teljes kapcsolás következik be, a kapcsolási eljárást megismételjük az alfa-amino-védőcsoport eltávolítása előtt, azaz mielőtt a következő aminosavat kapcsolnánk a szilárdfázisú reaktorban. A kapcsolási reakció eredményességét a szintézis egyes fázisaiban minhidrin reakcióval követjük, az E.Kaiser et al. /Anal.Biochem. 34, (1970/ által leírt eljárás szerint. Miután kialakítottuk a keresett aminosav-szekvenciát, a pepiidet eltávolítjuk a gyantáról. Ez történhet hidrolízissel, amikor is a gyantához kötött polipeptidet - amely a szén-terminális aminoalkohol-maradékot tartalmazza - ecetsavval és diklórmetánnal (DMC) kezeljük. Mint ez a szilárdfázisú peptid-szintézis területén ismert, számos aminosav olyan funkciós csoportokat hordoz, amelyek a lánc előállítása során védelemre szorulnak. A megfelelő védőcsoport kiválasztása és felhasználása a szakember tudásához tartozik és függ attól, hogy milyen aminosavat kívánunk megvédeni, valamint attól, hogy vannak-e jelen a peptiden más védett aminosav-maradékok. Egy ilyen oldallánc-védőcsoport kiválasztása kritikus momentum: ez ugyanis olyan kell, hogy legyen, amely nem távolítható el az alfa-amino-maradék védőcsoportjának lehasítása során a hasítási reakció által. A lizin esetében pl. megfelelő oldallánc-védőcsoportok a következők:- benziloxi-karbonil-csoport és- helyettesített benziloxi-karbonil-csoport, amelyben a helyettesítő halogénatom (pl. klór-, bróm- vagy fluoratom), nitro-csoport, azaz pl. a 2- klór-benziloxi-karbonil-, p-nitro-benziloxi-karbo-5 nil- és 3,4-diklór-benziloxi-karbonil-csoport;- tozü-csoport, - terc-butiloxi-karbonil-, terc-amüoxi-karbonil- és diizopropil-metoxi-karbonil-csoport. A treonin és a szerin alkoholos hidroxü-csoportja acetil-, benzoil-, terc-butil-, tritil-, benzil-, 2,6- diklór-benzil- vagy benzüoxi-karbonil-csoporttal védhető meg. Kitüntetett védőcsoport a benzil-csoport. Ezek a csoportok a szakember számára jól ismert eljárásokkal távolíthatók el. Jellegzetes esetben a védőcsoportot a peptidlánc szintézisének befejezése után távolítjuk el, de a védőcsoportok bármilyen más megfelelő időpontban el távolíthatók. A találmány szerinti peptid-alkohol származékok antikoaguláns dózisa 0,2 mg/kg - 250 mg/kg testtömeg/nap, a beteg állapotának, a kezelendő trombotikus betegség súlyosságának és a kiválasztott peptid-származék minőségének függvényében. Egy adott beteg esetében a megfelelő dózis könnyen meghatározható. Előnyösen 1 -4 napi dózist viszünk be, amelyek jellegzetes esetben 5-100 mg/dózis aktív vegyületet tartalmaznak. A szakember könnyen meghatározhatja a találmány szerinti peptid-alkoholnak azt a mennyiségét, amely ahhoz szükséges, hogy megakadályozza vagy megelőzze a vér koagulációját valamely testen kívüli közegben, amilyen a tárolt teljes vér. Az antikoaguláns terápia javallt számos trombotikus állapot, különösen az artéria coronaria és az agyi-érrendszeri betegségek kezelésére és megelőzésére. A szakember számára könnyen felismerhetők azok a körülmények, amelyek antikoaguláns terápia alkalmazását igénylik. A „beteg” kifejezést itt olyan értelemben használjuk, hogy az emlősöket, közelebbről főemlősöket jelent, ideértve az embert, valamint olyan emlősöket, mint a juh, ló, szarvasmarha, sertés, kutya, macska, patkány és egér. Avér koagulációjának gátlása nemcsak azoknak az embereknek az esetében hasznos, akik trombotikus betegségekben szenvednek, hanem minden olyan esetben is, amikor a vér koagulációjának gátlására van szükség (pl. a teljes vér koagulációjának megelőzésére tárolás közben, és a koaguláció megakadályozására más, vizsgálat vagy tárolás céljából levett biológiai mintákban). Bár egyes peptid-származékok elkerülhetők a bomlást az orális bevitelt követően a bélrendszeren való áthaladás során, előnyben részesítjük a nemorális, hanem pl. a következő úton történő bevitelt: szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intraperitoneális, bevitel depó-injekcióval, beültethető készítménnyel vagy a nyálkahártya (pl. az orrban, torokban vagy légcsőben) való rávitel, pl. aeroszol készítmény alakjában, amely egy, a találmány szerinti peptid-származékot tartalmaz spray vagy száraz por alakjában. Parenterális bevitelhez a vegyületek injektálható dózisok alakjában készíthetők ki. Ezek a vegyület oldatai vagy szuszpenziói egy fiziológiai szempontból elfogadható hígítóban, egy gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal, mint vízzel és olajokkal, felületaktív anyag és más, gyógyászati szempontból elfogadható hatásfokozók adott esetben való hozzáadásával. Az ilyen készítményekben 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
