202546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidoglükán monomer N-acil-származékainak és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására

HU 202546B 5 6 I. táblázat folytatása PGM-N-acil-származékok immunológiai aktivitása N Lép tömege t/p Lép limfo- t/p citák száma PFC t/p PFC/ml t/p limfocita 9. példa kontroü 16 117,4 + 18,71 45,9 ±10,47 69,2 ±23,72 139,1 ±50,43 % 100 100 100 100 PGM 18 121,6 + 14,54 46,7 + 7,99 72,8 ±22,20 141,4 ±40,57 % 104 102 105 102 1700 18 125,5 + 19,44 42,9 ±9,82 76,4 ±24,94 163,8 ±52,95 % 107 94 110 118 1637: N-sztearil-PGm nátriumsója 15 1645: N-kapriloil-PGM nátriumsója 1647: N-lauroil-PGM nátriumsója 1665: N -oleoü-PGM nátriumsója 1700: N-pivaloü-PGM nátriumsója 1640: N-benzoü-PGM nátriumsója 20 1646: N-kaprinoil-PGM nátriumsója 1648: N-palmitoil-PGM nátriumsója 1668: N-acetil-PGM nátriumsója Statisztikusan szignifikáns növekedést a lép tö­megében N-sztearoil-PGM nátriumsója és N-oleo- 25 ü-PGM nátriumsója adagolásakor találtunk (13%, illetve 21% a kontroll értékre vonatkoztatva). Rela­tív növekedést találtunk a lép tömegében N-benzoil- PGM, N-lauroil-PGM és N-pivaloil-PGM nátrium­sójának adagolásakor, bár a kontroll érétkre vonat- 30 koztatott különbség nem volt szignifikáns, azonban világosan kifejezhető tendencia mutatkozott az em­lített származékok aktivitásának javulásában. A lép limfociták számának változása (abszolút szám 1 mi­ben) származékonként változó volt. Abban az egér- 35 csoportban, amelyek N-lauroil-PGM nátriumsóját kapták, a kontrollértékre vonatkoztatott 20% szig­nifikáns csökkenés volt megfigyelhető. AzN-kapro­­il-PGM nátriumsójával kezelt egereknél a lép lim­fociták számában 19% statisztikusan szignifikáns 40 emelkedés volt megfigyelhető. 4-6% csökkenés volt megfigyelhető a lép limf ociták számában azoknál az egereknél, amelyek pivaloil- és acetilszármazékot kaptak, míg 3-9% emelkedés volt megfigyelhető azokban az egerekben, amelyek oleoil-, kaprinoil- és 45 palmitoil-származékot kaptak. Bizonyos tendencia volt megfigyelhető a változásokban, ez azonban nem volt statisztikusan szignifikáns. Sztearoü- és benzoü-származékok nátriumsójának adagolása esetén lép limfociták számára gyakorolt hatás nem 50 volt megfigyelhető. Gyakorlatilag mindegyik szár­mazék emelkedést okozott a PFC számban, amely 10 és 66% között mozgott a kontroll értékre számít­va. Statisztikusan szignifikáns különbség azonban csak a benzoü-, lauroü- és palmitoil-származék nát- 55 riumsójánál volt megfigyelhető. Mindegyik szár­mazék fokozta a PFC-aktivitást, amint ez látható a lép limfociták számából, és amely 9 és 75% között változott a kontroll egércsoport értékeire vonatkoz­tatva. Statisztikusan szignifikáns különbség a lauro- 60 il-származék eseté volt megfigyelhető. VUágosan ki­fejezhető fokozó hatás volt megfigyelhető a benzo­­il- és acctü-származék esetén, a különbség a kont­roll értékekre vonatkoztatva gyakorlatilag elérte a statisztikusan szignifikáns értéket (0,5 0,1). 65 A kapott eredményekből látható, hogy a pepti­­doglükán monomer összes vizsgált N-acü-szárma­­zéka immunstimuláló aktivitással rendelkezik, az egyes származékok azonban hatékonyságukban el­térőek. A limfociták számában és a lép tömegének emelkedésében kapott eltérő eredmények egyik magyarázata a PGM és a találmány szerinti eljárás­sal előállított N-acü-származékok celluláris im­munrendszerre gyakorolt különböző hatásmecha­nizmusa lehet. A másik ok lehet az, hogy a hatásme­chanizmusuk hasonló, eltérő azonban a valóságos aktivitásuk. A humorális immunitásra gyakorolt hatás nyüvánvaló a PFC aktivitásban bekövetkezett változásból, és bizonyos fokig eltér a lép limfociták számára gyakorolt hatástól. Az általános PFC akti­vitásra kifejtett szignifikáns hatás volt megfigyel­hető a benzoil-, lauroil- és palmitoü-származékok esetén, amelyek nem okoztak jelentős változást vagy csökkenést a limfociták számában 1 mg lép­­szövetben. A PGM molekula szerkezeti módosítása új és meglepő biológiai aktivitást eredményezett, ame­lyet kétféleképpen igazoltunk: a PGM lauroü- és kaprüoü-származéka szignifikáns hatást gyakorolt a celluláris immmunválaszra, másrészt a PGM ben­zoü-, lauroü- és palmitoü-származéka szignifikán­san hat a humorális immunitásra. Az eredmények a PGM lauroil származékának jelentős aktivitását igazolják, amely a celluláris és humorális immuni­tásra kifejtett hatás következménye, emellett jelen­tős aktivitásnövekedést mutatott az eredeti PGM- re vonakoztatva, ugyanolyan koncentrációban ada­golva. A találmány szerinti eljárást a következő példák­kal szemléltetjük a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa N-acetil-PGM nátriumsójának előáüítása 500 mg (0,495 mmól) PGM 7 ml vízzel készült ol­datához hozzáadunk 2,75 ml telített nátrium-hid­­rogén-karbonát-oldatot, és az elegyet jégfürdőn 5 °C-ra hűtjük. A lehűtött oldathoz cseppenként hozzáadunk 2,75 ml (29 mmól) ecetsavanhidridet, és az elegyet 20 *C-on 24 óra hosszat keverjük. Ez­után az elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, így 0,95 g olajos terméket kapunk, amelyet 2,5 ml vízben feloldunk, és 150 ml Sephadex G-25 oszlo­pon vízzel eluálva elválasztunk. A terméket tartal­mazó frakciókat egyesítjük, és liofüizáljuk. Kiter­melés: 490 mg (92%). O.p.: 186-188 “C,UVmax(H20) (nm):202, 4

Next

/
Thumbnails
Contents