202521. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként triazol-oligoéter-származékot tartalmazó fungidid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására
HU 202521 B A talkálmány új triazol-oligoéter-származékot vagy ennek és egy további ismert fungicid hatóanyagnak a kombinációját tartalmazó fungicid készítményekre és az új triazol-oligoéter-származék előállítására vonatkozik. A találmány szerinti készítmények elsősorban fungicid hatásúak, azaz parazita gombák ellen hasznosíthatók. Számos, triazolilcsoportot tartalmazó - elsősorban fungicid hatású - vegyület ismeretes már a szakirodalomból, közelebbről a 151 084 számú európai publikált szabadalmi bejelentésből. Célul tűztük ki megnövelt aktivitású és/vagy szelektivitású készítmények kidolgozását, amelyek nemcsak gabonaféléknél használhatókgombafertőzés ellen, hanem szőlőnél, kertészeti termékeknél és különösen gyümölcsfaültetvényeknél is, továbbá felhasználhatók gabonaféléknél üszöggombák okozta fertőzések ellen. További célunk volt olyan készítmények kidolgozása, amelyek felhasználása az ismert termékekhez képest csökkent toxikológiai veszéllyel jár. Felismertük, hogy a fenti céloknak megfelelő készítményekhez juthatunk, ha hatóanyagként az (I) képletű új vegyületet használjuk. Az (I) képletű vegyület kétféle diasztereoizomer formában lehet. így természetes a találmány oltalmi körébe tartozóknak tekintjük mind a két diasztereoizomer forma elegyét, mind a szeparált diasztereoizomereket. A diasztereoizomerek szeparálását önmagukban ismert módszerekkel hajthatjuk végre. Felismertük továbbá, hogy a fenti célkitűzések teljesülnek akkor is, ha az (I) képletű vegyületet kombináljuk a következő fungicid hatóanyagok közül eggyel: iprodione, fenpropimorph, tridemorph, captafol, carbendazin, captan, chlorothalonil, maneb és phosethyl-Al. A fenti hatóanyagok ismert hatóanyagok, legtöbbjüket részletesen ismerteti a szakirodalom, például a Nagy-Britanniai Növényvédelmi Tanács (British Crop Protection Councü) által publikált „The Pesticide Manual” 1983-ban megjelent hetedik kiadása. Az említett vegyületek kémiai megnevezése a következő: iprodione = 3-(3,5-diklór-fenil)-N-izopropil- 2,4-dioxo-imidazolidin-l-karboxamid fenpropimorph - (± )-cisz-4-/3-(4-terc-butil-fenil)-2-metil-propil/-2,6-dimetü-morfolin tridemorph - 2,6-dimetü-4-tridecil-morfolin captafol - N-( 1,1,2,2-tetraklór-et il-tio)-ciklohexil-4-én-1,2-dikarboximid carbendazim = metü-benzimidazol-2-il-karbamát captan « N-(triklór-metU-tio)-ciklohex-4-én- 1,2-dikarboximid chlorothalonil = tetraklór-izoftalonitril maneb = mangán-etüén-bisz(ditiokarbamát) phosethyl-Al - alumínium-trisz-O-etü-foszfonát A találmány szerinti (I) képletű vegyület és a felsorolt ismert hatóanyagok tömegaránya 1000:1 és 1:3 közötti. A találmány szerinti (I) képletű vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy az (V) vagy (VI) képletű vegyületet trifluor-etanollal reagáltatjuk savas katalizá1 tor jelenlétében és kívánt esetben a diasztereoizomereket ismert módon szétválasztjuk. Az ehhez a reagáltatáshoz használt savas katalizátor lehet egy protikus vagy aprotikus sav. Protikus savként említhetjük például a hidrogén-kloridot, kénsavat, trifluor-ecetsavat, perklórsavat, benzolszulfonsavat, toluol-szulfonsavat és a metán-szulfonsavat. Aprotikus savként Lewis-savakat, például a bór-trifluoridot, alumínium-kloridot és ón-tetrakloridot említhetjük. Ha hidrogén-kloridot használunk katalizátorként, in situ állíthatjuk elő, például egy savklorid, különösen acetil-klorid segítségével, amely a jelenlevő alkohollal reagál és ekkor hidrogén-klorid szabadul fel. A reagál tatást rendszerint a reaktánsok egyszerű melegítésével hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet általában 50 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti tartományba esik. A trifluor-etanol rendszerint a reakcióelegyben oldószerként is hat. Adagolhatunk azonban egy közömbös ko-oldószert, így például adott esetben halogénezett alifás, aliciklusos vagy aromás szénhidrogént vagy egy étert. Az (V) és (VI) képletű vegyületek előállítását a 151 804 számú európai közrebocsátási iratban ismertetett módszerrel végzik. A találmány szerinti (I) képletű vegyületek, illetve ezeknek a korábban felsorolt hatóanyagokkal alkotott kombinációit hatóanyagként tartalmazó készítményeket elsősorban preventív és kurativ módon hasznosítjukgombakártevők, főleg Badidiomycetes, Ascomycetes, Adelomycetes vagy Fungi imperfecti típusok, különösen üszöggombák, lisztharmatot okozó gombák, gyökérrohadást okozó gombák, fusarioses, helminthosporieses, septorioses és rhizoctones megbetegedéseket okozó gombák ellen általában a vegetációnál, de különösen a gabonaféléknél, például búzánál, árpánál, zabnál, rozsnál és hibridjeiknél, de rizsnél és kukoricánál is. A találmány szerinti (I) képletű vegyületeket tartalmazó készítmények közelebbről aktívak a 151 804 számú európai publikált szabadalmi bejelentésben említett gombafélékkel szemben. Ugyanakkor aktívak a következőkben felsorolt gombafélékkel szemben: Arcostalagmus koningi; Altemaria; Colletotrichum; Corticium rolfsii; Diplodia natalensis; Gaeumannomyces graminis; Gibberella fujikuroi; Hormodendron cladosporioides; Lentinus degener vagy tigrinus; Lnezites quercina; Memnoniella echinata; Myrothecium verrucaria; Paecylomcyces varioti; Pellicularia sasakii; Phellinus megaloporus; Plystictus sanguineus; Poria vaporaria; Sclerotium rolfsii; Stachybotris atra; Stereum; Stilbum sp.; Trametes trabea; Trichoderma pseudokoningi; és Trichothecium roseum. A találmány szerinti (I) képletű vegyületeket, illetve a korábban említett kombinációikat tartalmazó készítmények különös jelentőséggel bírnak olyan tekintetben, hogy a gabonafélék megbetegedéseivel (lisztharmat, üszög, gyökérrohadás, helminthosporioses, septorioses és különösen a nagyon nehezen leküzdhető fusarioses) szemben széles hatásspektrumúak. Ugyanakkor ezeknek a készítményeknek további lényeges vonása, hogy hatásosak a szürkepenész (Botrytis) és cercosporioses ellen, következésképpen felhasználhatók haszonnövények olyan 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
