202508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszubsztituált piperazinszármazékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 202508B szerekben vagy oldószer-elegyekben, vagy gyomor­­nedv-rezisztens bevonatok előállítására alkalmas cellulóz készítményeket, mint acetil-cellulóz-ftalá­­tot, vagy hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalátot al­kalmazunk. A tablettákat vagy drazsé bevonatokat festékkel vagy pigmenttel látjuk el, pl. különböző hatóanyag dózis azonosítása vagy felismerése céljá­ból. További orálisan alkalmazható gyógyszerkészít­mények a keményzselatin kapszulák, valamint lágy, zárt kapszulák zselatmból és egy lágyító anyagból, mint a glicerin vagy szorbit. A kemény kapszulák a hatóanyagot granulátum alakjában, pl. töltőanya­gokkal, mint laktózzal, kötőanyagokkal, mint kemé­nyítőkkel vagy síkosító anyagokkal, mint talkum­mal vagy magnézium-sztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal elegyítve tartalmazzák. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen alkalmas fo­lyadékokban, mint zsíros olajokban, paraffin olaj­ban, vagy folyékony polietilén-glikolokban van old­va és szuszpendálva, mimellett ugyancsak stabilizá­­torokat is adhatunk hozzá. Rektálisan alkalmazható gyógyszerkészítmé­nyekként pl. a kúpok jönnek számításba, melyek a hatóanyagnak egy kúp-alapmasszával való kombi­nációjából állnak. Kúpmasszaként alkalmasak pl. a természetes, vagy szintetikus trigliceridek, a paraf­fin szénhidrogének, polietüén-glikolok vagy maga­sabb alkanolok. Továbbá zselatin-rektál kapszulá­kat is alkalmazhatunk, melyek a hatóanyagot egy alapmassza anyagával kombinálva tartalmazzák. Alapmassza anyagként pl. folyékony trigliceridek, polietüén-glikolok vagy paraffin-szénhidrogének jönnek számításba. Parenterális adagolás céljára alkalmasak első­sorban egy hatóanyag pl. egy vízoldható só vizes ol­datai, továbbá a hatóanyag szuszpenziói, mint meg­felelő olajos injekció szuszpenziók, mimellett alkal­mas lipofil oldószert, vagy vehikulumot, mint zsíros olajat, pl. szezámolajat vagy szintetikus zsírsav-ész­tert, pl. etil-oleátot vagy trigliceridet alkalmazunk, vagy vizes injekció szuszpenziók, melyek viszkozi­tásnövelő anyagokat, pl. nátrium-karboxi-metil­­cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt és adott eset­ben stabilizátorokat is tartalmaznak. A hatóanyag adagolása függ a melegvérű fajtájá­tól, korától és egyéni állapotától, valamint az alkal­mazás módjától, kortól és egyéni állapottól, vala­mint az alkalmazás módjától. Normális esetben egy kb. 75 kg tömegű melegvérűnél orális alkalmazásra egy kb. 100 mg kb. 1000 mg napi adagolást javaso­lunk, előnyösen több, egyenlő részadagra elosztva. A következő példák illusztrálják a fent leírt talál­mányt; ezek azonban a találmányt terjedelmében semmüyen módon nem korlátozzák. A nyomás Pá­ban van megadva. 1. példa 5 g l-[2-(4-klór-fení!)-etil]-piperazint feloldunk 75 ml metilén-kloridban. Az oldatot szobahőmér­sékleten keverjük és 10 perc alatt cseppenként hoz­záadjuk 4,65 g 4-klór-benzoü-klorid 50 ml metilén­­kloriddal készített oldatát. A reakcióelegyet 5 per­cig hevítjük visszafolyatóhűtő alkalmazásával, 1 óráig állni hagyjuk szobahőmérsékleten, és bepárol­11 juk. A maradékot forró acetonban feliszapoljuk és hexán hozzáadása után szűrjük. 1 -[2-(4-klór-fenil)­­etil]-4-(klór-benzoü)-piperazint kapunk, amelyet a 254-254,5 °C (bomlik) olvadáspontú hidrokloridon keresztül tisztíthatunk és jellemezhetünk. 2. példa Az 1. példában leírtakkal analóg módon nyerjük a 3-klór-benzoil-kloridból az l-[2-(4-klór-fenil)­­etü]-4-(3-klór-benzoil)-piperazin-hidrokloridot, op.: 221-223 °C (bomlik), 2-klór-benzoil-kloridból az 1 -[2-(4-klór-feniI)-etil]-4-(2-klór-benzoil)-pipe­­razin-hidrokloridot, op.: 230-233 °C (bomlik), 2,6- diklór-benzoil-ldoridból az l-[2-(4-ldór-fenil)­etil]-(4-(2,6-diklór-benzoil)-piperazin-hidroklori dot, op.: 250 °C-tól (bomlik), 2-fluor-benzoil-kIo­­ridból az l-[2-(4-klór-fenil)-etil]-4-(2-fluor-benzo­­ü)-piperazin-hidrokloridot, op.: 215-218 °C, 2,4- diklór-benzoil-kloridból az l-[2-(4-klór-fenil)­etü]-4-(2,4-diklór-benzoil)-piperazin-hidroklorid ot, op.: 240 °C-tól (bomlik), 4-fluor-benzoil-klorid­­ból az l-[2-(4-klór-fenü)-etil]-4-(fluor-benzoil)-pi­­perazin-hidrokloridot, op.: 222 °C-tól (bomlik), 3,4- diklór-benzoü-ldoridból az l-[2-(4-klór-fenil)­etil]-4-(3,4-diklór-benzoil)-pipcrazin-hidroklorid ot, op.: 240 'C-tól (bomlik) és 3-fluor-benzoil-klo­­ridból az 1 -[2-(4-klór-fenil)-etil]-4-(3-fluor-benzo­­ü)-piperazin-hidrokloridot, op.: 195-198 °C (bom­lik). 3. példa 4,7 g izatosavanhidridet 60 ml absz. dioxánban 80-90 °C-ra melegítünk. Ehhez hozzáadjuk 6,3 g 1- [2-(4-klór-fenil)-etil]-piperazin 70 ml absz. dioxán­­nal készült oldatát. Az clegyet 1 órán keresztül főz­zük visszafolyató hűtő alkalmazásával, vákuumban szárazra pároljuk és a viszkózus olajat Kieselgélen kromatografáljuk. Az (1:1 arányú) metilén-klo­­rid/aceton eluátumot bepároljuk, metanolban fel­oldjuk és a nyert l-[2-(4-klór-fenil)-etil]-4-(2-ami­­no-benzoil)-piperazint metanolos sósavval hidrok­­loriddá alakítjuk. l-[2-(4-klór-fenil)-etil]-4-(2-amino-benzoil)-pi perazin-hidrokloridot kapunk, op.: 238-240 ’C. 4. példa A 3. példában leírtakkal analóg módon nyerjük 8,7 g izatosavanhidridből és 10,1 g l-(2-fenil-etil)­­piperazinból közvetlenül, kromatografálás nélkül az 1 -(2-fenil-etU)-4-(2-amino-benzoil)-piperazint, op.. 124-126°C. 5. példa 111,23 g l-[2-(4-klór-fenil)-etü]-piperazint felol­dunk 100 ml metilén-kloridban, 9 ml trietü-amint, majd cseppenként, külső hűtés közben, 100 mlmeti­­lén-kloridban oldott 11,08 g 3-metoxi-benzoil-klo­­ridot adunk hozzá. A reakcióelegyet egy éjjelen át tovább keverjük szobahőmérsékleten és ezután ki­rázzuk egyszer 50 ml 2 n nátronlúggal és kétszer 100-100 ml vízzel. Nátrium-szulfáton való szárítás után az elegyet vákuumban szárazra pároljuk. Az olajszerű l-[2-(4-klór-fenil)-etil]-4-(3-metoxi­­benzoil)-piperazint feloldjuk izopropanolban és al­koholos sósavat adunk hozzá. Éter hozzáadása után 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents