202468. lajstromszámú szabadalom • Javított hidroformilezési eljárás nem vizes közegben aldehidek előállítására, kevéssé illékony foszforligandumok alkalmazásával

1 HU 202468 B 2 A találmány tárgya eljárás átmenetifém-fosz­for-komplexszel katalizált hidroformilezésre (tercier foszfinl-monoszulfonsavsó ligandu­­mok alkalmazásával. Közelebbről, a találmány olefinvegyületeknek rádiumból és (tercier foszfinl-monoszulfonsavsó ligandumból álló komplexszel katalizált, nemvizes hidroformi­­lezésére vonatkozik, aminek során a megfele­lő aldehidek képződnek. Jól ismert az olefines vegyületek hidro­­formilezése szén-monoxiddal és hidrogénnel a megfelelő aldehidek előállítása céljából, ami­nek során szerves közegben oldott átmeneti­­fém-foszforligandum komplex katalizátort al­kalmaznak. Jól ismert tény továbbá, hogy az ilyen katalizált hidroformilezési folyamatokban al­kalmazott foszforligandum közvetlen befo­lyással bir az adott folyamat sikeres leját­szódására; sőt, ezekben az átmenetifémmel katalizált hidroformilezési eljárásokban alkal­mazásra kerülő foszforligandumot főként az elérni kívánt céltól függően kell megválasz­tani, mivel az eljárás legjobb hatékonysága kompromisszumot követel számos, az eljárást befolyásoló tényező között. Így például az alkalmazásra kerülő foszforligandum kiválasz­tásában lényeges tényezők: az aldehidtermék szelektivitása (azaz az egyenes szénláncú al­dehidtermék és az elágazó szénláncú aldehid­termék mennyiségi aránya), a katalizátor re­akcióképessége és stabilitása, valamint a li­­gandum stabilitása. A 3 527 809 számú egye­sült államokbeli szabadalmi leírás közli példá­ul alfa-olefinek szelektív hidroformilezését ródium-triorgano-foszfin vagy ródium-trior­­gano-foszfit komplex katalizátorok segítségé­vel, aminek során egyenes szénláncú aldehi­dekben gazdag oxigéntartalmú termékek képződnek; ezzel szemben a 4 148 830 és 4 247 486 számú egyesült államokbeli szaba­dalmi leírások szerint rádium-(triaril-foszfin) ligand um komplex katalizátort alkalmaznak mind folyékony, mind gázfázisú, reciklizáló műveletekben, és ugyanehhez az eredmény­hez jutnak. A 4 283 562 számú egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás szerint (elágazó szénláncú alkil)fenil-foszfin vagy cikloalkil­­-fenil-foszfin ligandumok alkalmazhatók rá­diummal katalizált hidroformilező eljárás so­rán, mivel ez a katalizátor az önmagában végbemenő inaktiválódással szemben stabili­sabb. A 4 400 548 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint bifoszfin-monoxid ligandumokat alkalmaznak olyan ródium­­-komplex katalizátorok előállítása céljából, amelyek hőstabilitása kedvezőbb, és aldehi­dek hidroformilezéssel történő előállítására alkalmazhatók. Annak ellenére, hogy a fentebb említett szabadalmi leírások - a technika jelenlegi ál­lása szerint ismert eljárások - nyilvánvaló tökéletesítéseket eredményeztek, folytatódik a kutatás olyan foszforligandumok előállítása céljából, amelyek a ligandumokkal szemben támasztott követelményeket - különös tekin­tettel a ligandum illékonyságára - még job­ban kielégítik. így például a rádium-komplexszel katali­zált hidroformilezést előnyösen nemvizes re­akcióközegben hajtják végre, amely tartal­mazza egyrészt az oldható katalizátorkomp­lexet, másrészt a szabad, feleslegben lévő foszforligandumot, tehát a ródiumkomplexhez nem kötött ligandumot. Ezekben az eljárások­ban a kívánt aldehidterméket a reakcióelegy­­ből általában desztillációval különítik el, és nyerik ki; és abban az esetben, ha folyékony katalizátorral, recirkuláltatással folyamatos üzemben dolgoznak, akkor az el nem párol­góit katalizátor-ligandumot tartalmazó mara­dékot a reaktorba visszatáplálják. Ennek megfelelően az ilyen eljárások lényeges kö­vetelménye, hogy a kivánt aldehidtermék a hidroformilezési reakció elegyéból hatékonyan elkülöníthető legyen, anélkül, hogy a feles­legben használt foszforligandum és/vagy a katalizátorkomplexben jelentős veszteség lép­ne fel. Ennek következtében az ilyen nemvi­zes hidroformilező eljárásokban - és különö­sen a folyékony katalizátorral végrehajtott recirkuláltatásos eljárásokban - elsőrendű szempont a foszforligandum illékonysága, mi­vel a foszforligandumnak az aldehidtermék desztilláció útján való elkülönítése során végrehajtott folyamatos eltávolítása nemcsak nagy veszteséget okozhat a foszforligandum­­ban - amelyet pótolni kell - hanem a katali­zátor tulajdonságait meg is változtathatja, sőt adott esetben a katalizátor inaktiválódá­sához vezethet Valóban, ha ilyen esetekben a foszforligandum egyidejű elpárolgása túlsá­gosan nagymértékű, akkor a ligandumot kü­lön műveletben kell visszanyerni és recirku­­láltatni, hogy a folyamat gazdaságos legyen. A ligandum illékonysága nem különöseb­ben jelentős kis molekulatömegű olefinek nemvizes hidroformilezése, például a propilén hidroformilezése során, amidőn a szokásos tercier foszfinok - például trifenil-foszfin - alkalmazhatók. E probléma azonban súlyo­sabb, ha a cél hosszú szénláncú olefines ve­gyületek (például 6-20 szénatomos alfa-olefi­nek) hidroformilezése a megfelelő, magasabb molekulatomégű aldehidek előállítása céljából; ezeknek az^aldehidtermékeknek a hidroforod­­lezési reakcióelegyből való elpárologtatósa céljából ugyanis magas hőmérsékletek szük­ségesek. Ugyanígy ligandumveszteség lép fel az illékonyság következtében, ha magasabb forráspontú aldehid-kondenzációs mellékter­mékeket - például trimer termékeket - óhaj­tanak eltávolítani a katalizátor és a ligan­dumok regenerálása céljából, például olyan katalizátor mellől, amely hidroformilezési maradékokat tartalmaz. Ebben a vonatkozás­ban mindegy, hogy ezek az aldehid-konden­zációból származó melléktermékek kis moleku­latömegű (például 2-5 szénatomos) vagy ma­gasabb molekulatömegü (például 6-20 szén­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents