202457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari hűtővizek komplex kezelésére
11 HU 202457 B 12 dózisban adagoltuk a rendszerhez 14 naponként. A mikrobiológiai aktivitás csökkentésére a rendszerhez felváltva 14 naponként két különböző biocid kompozíciót (B 1 és B2 jelű kompozíció) adagoltunk szakaszosan 2 óra alatt, a diszpergáló kompozíció adagolása után 24 órával. Az adagolás dózisa az összvizre vonatkoztatva 30 mg/1 volt. A két biocid kompozíció felváltva adagolása a rezisztencia kialakulását akadályozza meg. A kísérlet ideje alatt folyamatosan ellenőriztük a pótviz és a hűtőviz minőségét. A szerkezeti anyagok korróziós sebességének ellenőrzésére a hidegágban és a melegágban elhelyezett korróziós szénacél kuponok szolgáltak, amelyeket havonta cseréltünk, és gravimetriás méréssel meghatároztuk a korróziósebességet. A korróziós kuponokat behelyezés előtt az ASTM 02688 számú szabvány szerint kémiailag előkezeltük. A vizkővesedés és a lerakódások ellenőrzésére a rendszerbe helyezett teszt hőcserélő szolgált, amelyet 110 °C hőmérsékletű gőzzel fűtöttünk, és a három hónapos kísérlet végén a hőcserélő csöveket felfürészelve megvizsgáltuk a lerakódásokat. A biológiai tevékenységet a rendszerben a csíraszám mérésével és a medencék és a hűtőtornyok állapotának megfigyelésével ellenőriztük. A kísérlet befejezésekor felnyitottunk egy üzemi hőcserélőt is a korrózió és a lerakódások vizsgálatára. A kezelés alatti korróziósebességek alakulását az egy hónapos (homokfúvással érdesített) teszt-kuponok állapota alapján az 1. ábra szemlélteti. (A teszt-kuponok korróziósebességének alakulása a kísérletet megelőző két hónapban és a kísérleti kezelés három hónapja alatt. Jelzések:--------melegág,----------hidegág). Az ábrán összehasonlításul feltüntettük a kísérleti időszakot megelőző két hónapra a kereskedelmi forgalomban kapható Tecpro vegyszerekből álló kezelés során az azonos módon meghatározott korróziósebesség értékeket is. Az ábrából látható, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmazásával a rendszerben mérhető korróziósebesség-értékek jelentősen lecsökkentek. A 2. ábrán feltüntettük a hűtővíz csíraszámának alakulását két kísérleti hónapban a D4 jelű diszpergáló komponens adagolása előtt és után 4 órával, továbbá a B2 jelű biocid kompozíció adagolása utáni negyedik órában. Az ábrán összehasonlításul látható a csiraszám alakulása ugyanilyen körülmények között, de 100 ppm Na-hipoklorit (Hypo) adagolása előtt és után is. Az ábrából kitűnik, hogy a B2 jelű biocid kompozíció adagolása mintegy két nagyságrenddel csökkenti a hűtőviz csiratartalmát, a diszpergáló kompozíció a mikrobiológiai lerakódást fellazítja, a biocid hutást erősíti. A hűtőtornyokon a kísérlet 3 hónapos ideje alatt algásodás nem volt megfigyelhető. A három hónapos kísérlet végén a 110 °C-os teszt-hőcserélő csöveinek hűtővízzel érintkező belső felületén igen vékony, megszáradás után lazán, ujjal letörölhető sárréteg volt, amely alatt a csövek fémes színűek voltak és korróziós nyomok nem voltak megfigyelhetők. A laza sárréteg röntgendiffrakciós vizsgálata kimutatta, hogy az 90- -95%-ban amorf anyag, és vizkőtartalma kisebb mint 5 tömeg%. Az üzemi hőcserélő felnyitása során lerakódást és korróziós nyomokat nem észleltünk. 2. példa Ebben a példában a találmány szerinti eljárás 4 hónapos kisérleti eredményeit közöljük egy 800 m3 össztérfogatú ipari hűtőviz körben. A hűtővíz pótviz igénye 150 m3/óra, betöményedési tényezője 2, felezési ideje 17 óra volt. A hűtővíz pH-ja 8,1- -8,7, Ryznar indexe 4,9-6 között változott a kezelési időszakban a változó pótvizminőség miatt. A kezelés során pótviz köbméterenként 11 g KI jelű kompozíciót adagoltunk folyamatosan a pótvízhez. A lebegöanyag üzemi berendezéseken, hócserélókön történő kiválásának megakadályozására a jelű diszpergáló kompozíciót hetente egyszer az összes térfogatra számított 30 mg/1 dózisban adagoltuk a rendszerhez. Az élősejtek és algák elszaporodásának megakadályozására 14 naponként felváltva két biocid kompozíciót (B3 és B4 jelű kompozíció) adagoltunk lökésszerűen a diszpergáló kompozíció adagolása után 12 órával. Az adagolás dózisa az összvizre számítva 80 mg/1 volt. A kísérlet ideje alatt - hasonlóan az 1. példában leírt módszerhez - a melegágban elhelyezett, havonta cserélt három szénacél kuponnal mértük a korróziósebességet. Ezen kívül szénacél elektródákat helyeztünk el a hűtővízben, amelyen egy polarizációs ellenállásmérés elven működő műszerrel naponta mértük a korróziósebesség értékét. A biológiai tevékenységet a rendszerben a' csiraszám és algaszám napi mérésével és a hűtőtornyok állapoténak megfigyelésével ellenőriztük. A kuponokkal mért átlagos korróziósebesség-értékek a négy egymást kővető hónapban 0,05, 0,07, 0,06, és 0,08 mm/év voltak. Az egy hónapig a hűtővízben tartott szénacél próbatesteken szemmel látható aranysárga elszíneződés volt megfigyelhető, ami azt jelzi, hogy a fémfelületen a korróziógátló kompozícióból védőfilm alakult ki. A napi műszeres elektrokémiai módszerrel mért korróziósebesség értékek 0,03 és 0,12 mm/év között maradtak a kísérlet teljes ideje alatt. A kísérlet ideje alatt az üzemi hőcserélők hőátadásának romlását nem észlelték annak ellenére sem, hogy az időszakban mint5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
