202457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari hűtővizek komplex kezelésére
3 HU 202457 B 4 sz. japán szabadalmi leírásból olyan inszekticid keverék ismerhető meg, amely többek között maleinsav-fumársav komplexet tartalmaz, A 3 874 870 sz. amerikai egyesült államokbeli és a 76 03 400 sz. brazil szabadalmi leírás szerint kvaterner ammónium-polimereket használnak mikrobicid, illetve algicid szerként. Az ismert megoldások közös jellemzője, hogy az ipari hűtővíz-rendszerek károsodásaihoz vagy teljesítménycsökkenéséhez vezető részfolyamatok közül csak egy-egy részfolyamat (pl. csak a korrózió, csak az algásodás, csak a lerakódásképződés stb.) megakadályozására vagy visszaszorítására alkalmasak. Valamennyi részfolyamat visszaszorítására vagy megakadályozására alkalmas, komplex kezelési eljárást a szakirodalomban eddig még nem ismertettek. Noha elvben lehetőség van a külön-külön ismertetett részmegoldások együttes alkalmazására, a gyakorlatban komoly problémát jelent, hogy az egyes részfolyamatok meggátlására alkalmazott kompozíciók sok esetben nem összeférhetlek, együttes alkalmazáskor egynlá6 hatását rontják, így együttes használatuk esetenként káros eredményekre vezethet. Célul tűztük ki olyan kezelési eljárás kidolgozását, amellyel az ipari hűtővizek szerkezetkárositó és teljesitménygátló folyamatai egyaránt jó hatásfokkal visszaszoríthatok, és amelyekben a felhasznált adalékkompoziciók egymás hatását erősítik. Felismertük, hogy a fenti céloknak szigorúan meghatározott kompozíciók használata tesz eleget, amelyeket előre meghatározott arányban, sorrendben és koncentrációban kell az ipari hűtővizekhez adagolni. A találmány tárgya eljárás 4-10 Ryznar-indexű, 5-11 pH-jú, 1-50 mg/1 lebegőanyag-tartalmú, 1-107 csiraszám/ml összcsiraszámú ipari hűtővizek korrózió, vízkő, mikrobiológiai és egyéb lerakódások elleni komplex kezelésére. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy (a) a kezelendő vízhez 7-15 mg kompozició/liter vízmennyiségben olyan korrózió•gátló kompozíciót adunk, amely 42-70 tömegX foszforvegyületet, éspedig hidroxi-etán-difoszfonsavat vagy annak aminsóját, alkálifémsóját vagy bórsav-aminészterét tartalmazza adott esetben hexametafoszfáttal és/vagy (I) általános képletű amino-foszfonsav-származékkal vagy annak alkálifém- vagy ammóniumsójával együtt RlN CH3 OH ^N-(CHz)2 - NH - Ç - j> = 0 (I) R2 CHs OH- a képletben Rl és R2 hidrogénatomot jelent, vagy R1 hidrogénatomot és R2 P0(0H)z-C(CH3)z- csoportot jelent, vagy R1 és R2 együtt C(CH3)2 = csoportot képez, - és 30-58 tömegX cinksót és/vagy vanádiumsót és/vagy 1000-10 000 móltömegű poliakrilsavat vagy polimetakrilsavat vagy ezek alkálifémsóját tartalmazza, (b) a korróziógátló kompozíció mennyiségét folyamatos utánadagolással állandó értéken tartjuk, (ç) a kezelendő vízhez 5-14 naponként szakaszosan, 1-3 óra alatt az ósszvízre vonatkoztatva 25-45 mg kompozició/liter vízmennyiségben olyan diszpergálószert adunk, amely 8-22 tömegX 200-1000 móltömegü poli-etilén-glikol-t vagy ennek 8-10 szénatomos alkil-fenol-éterét vagy 14-20 szénatomos zsírsavval képezett észterét, és 18-32 tömegX di(2-10 szénatomos alkil)-szulfo-szukcinátot és/vagy 12-20 szénatomos zsirsav-szarkozidot és/vagy 12-20 szénatomos zsirsav(2-4 szénatomos alkanol)-amidot tartalmaz vizes alkoholban oldva, és (d) a kezelendő vízhez 7-14 naponként szakaszosan, a diszpergálószer beadagolása után legalább 12 órával, 1-3 óra alatt az ősszvizre vonatkoztatva 28-80 mg kompozició/liter vízmennyiségben olyan biocid kompozíciót adunk, amely 5-32 tömegX N^sztearoil-NMdimetil-benzil)-propilén-diammóniumsót vagy poli(N-oxi-etilén-N,N-dimetil-diammóniumsót), 4-45 tömegX polietilén-glikolt (móltömege 200-1000) vagy 8-10 szénatomos alkil-fenol-éterét és/vagy dimetil-ditiokarbamátot és/vagy 1-4 szénatomos alkil- vagy -halogénalkil-izotiazolinont és/vagy N-(14-20 szénatomos alkil)-piridiniumsót, és adott esetben legföljebb 10 tömegX 14-20 szénatomos zsirsav-szénatomos alkanol-araidot tartalmaz vizes alkoholban oldva. Tapasztalataink szerint a fenti összetételű kompozíciók a fent megadott arányokban és időpontokban adagolva erősítik egymás hatását; így a korróziógátló anyagok, diszpergálószerek és biocid anyagok együttes alkalmazásával nagyobb korróziógátló hatás érhető el, mint ha az egyedi komponenseket külön-külön alkalmaznánk. Ez a hatás nem volt előrelátható, hiszen a diszpergálószert a találmány szerinti eljárásban szakaszosan, viszonylag hosszú szünetek beiktatásával adagoljuk a rendszerhez. Rendkívül meglepő, hogy csupán a korróziógátló adalék koncentrációját szükséges állandó értéken tartanunk, és így a diszpergálószer időszakos rátáplálásával is tökéletes lerakódás- és korróziógátló hatást érhetünk el. Az volt ugyanis várható, hogy a lerakódásgátló (diszpergáló) adalék tévollétében (vagy koncentrációjának jelentős csökkentésekor) elkerülhetetlenül megindul a lerakódások kiválása, amelyek alatt - minthogy a fedett területek a korróziógátló adalék számára hozzaférhetetlenekké válnak - megindul a korróziós foltok kiala-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
