202419. lajstromszámú szabadalom • Drénszerkezet szűrőmedencékhez
I HU 202419 B 2 A találmány szürőmedencékhez alkalmazható drénszerkezetre vonatkozik, amelynek szűrőágyon átszűrt viz összegyűjtésére, valamint a szűrőágy regenerálására szolgáló öblitófluiduniók elosztására alkalmas perforációkkal ellátott, a szűrőágy alatt, és a medence-fenéklemez felett egymás mellett húzódó csőelemei vannak. Szuszpendált szilárd szennyeződések folyadékból való eltávolítására - főként a szennyvíztisztítás és az ivóviztisztítás területén - elterjedten alkalmaznak ún. halmazszűröket. E szűrőkben egy vagy több áramban, a gravitációval egyező, vagy azzal ellenkező irányban, egy vagy több rétegű; azonos, vagy eltérő összetételű szemcsés anyaghalmazon - szűrőágyon - vezetik át a folyadékot, amely szűrőágy a szuszpendált szilárd szennyeződéseket visszatartja. A tisztított folyadékot a szűrőágy szemcséitől drénszerkezet választja el. Ebbe kerül a tisztított folyadék, és távozik a medencéből, de ez a drénrendszer szolgál az öblítőfluidum bejuttatására és elosztására is. Az időszakonkénti öblítéssel a szűrőágy szemcséi között a szűrés folyamán lerakodott szennyeződést - a szuszpendált szilárd részecskéket - távolitják el. Nagymennyiségű folyadék szűréséhez a viz- és szennyvíztisztításban a szűrőágyat általában vasbeton medencében helyezik el, és a drénszerkezetet egy közbenső perforált fenék alkotja. A perforációkat általában réseit szűrőfejból és állítható szűrőszárból álló szűrógyertyák képezik. Az ilyen, ún. .légpárnás' szűrőmedencék építése rendkívül munkaigényes; ennek csökkentése érdekében egyrészt a gépészeti szerkezeteket, és ily módon a vasbeton műtárgyat igyekeznek egyszerűsíteni, másrészt a szürófeneket a szűrőmedencétől függetleníteni. E törekvések eredményeként fejlesztették ki az ún. perforált csőregisztereket, amelyeket egymásba torkolló csövek alkotnak. A csőregiszterek azonban technológiailag kedvezőtlenek - elsősorban azért, mert a csőregiszter különböző pontjairól nem azonos a vízszállítás - és ilyen hiányosságok kompenzálására legalábbis magasabb szűrőágyat kell alkalmazni. Technológiailag kifogástalan megoldást jelentenek az ún. elemes szűrőfenekek, amelyek közül a legkedvezőbbnek a négyszög keresztmetszetű csőelemekből felépített szűrófenekek tekinthetők. Itt ugyanis a csőelemek szorosan egymáshoz illeszkednek, nincsenek áramlási holt-terek, viszont a gyártási feltételek megteremtése - a felszerszámozás - súlyos költségkihatásokkal jár, speciális szerszámokra van szükség, gazdaságos termelés csak igen nagy sorozatok esetén képzelhető el. A csőelemek egyik végük tartományában alul meg vannak nyitva, és e nyílásokon át távozhat a szűrt viz, illetve táplálható be az öblitöfiuidum. A találmány feladata, hogy olyan drénszerkezetet szolgáltasson, amely legalábbis túlnyomórészt kiküszöböli a csőregiszteres és derékszögű négyszög keresztmetszetű szűrőelemes megoldások hátrányait, viszont azok előnyeit megtartja. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a drénszerkezetet közvetlenül egymás mellé helyezett peforált, kör keresztmetszetű csövekből alakítjuk ki, amelyek egymással nem közlekednek, viszont külön-külön gyűjtő- és elosztókamrához vannak csatlakoztatva, meglevő tömeggyártmányokból, csekély munkaráfordítással technológiailag megfelelő rendszer hozható létre. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan drénszerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek szűrőágyon átszűrt viz összegyűjtésére, valamint a szűrőágy regenerálására szolgáló öblitöfluidumok elosztására alkalmas perforációkkal ellátott, a szűrőágy alatt, és a medence-fenéklemez felett egymás mellett húzódó csóelemei vannak, és amelynek az a lényege, hogy a perforált csóelemeket közvetlenül egymás mellett elhelyezett, két végükön lezárt, kör keresztmetszetű csöszálak alkotják, amelyek külön-külön szűrt folyadékgyűjtő és öblitófluidum-elosztó kamrával állnak kapcsolatban. Azon, hogy a csőelemek közvetlenül egymás mellett vannak elhelyezve, azt kell érteni a jelen leírás vonatkozásában, hogy a csövek hosszanti külső oldalfelületük mentén egymást érinthetik, de egymástól néhány cm távolságban is húzódhatnak; ez a távolság a 2-3 cm-t előnyösen nem haladja meg. Minél közelebb vannak ugyanis a csövek egymáshoz, annál hatásosabb a visszaöblitéses szürőágytisztitás, mivel minimálisra csökken az a holt tér, amely a szomszédos csövek között felül kialakul, és ahol a szennyezett szűrőanyag berothadásra, összecementálódásra érzékeny. Ugyanakkor a vízelosztás és szürtviz-elvezetés is akkor optimális, ha a csövek a lehető legközelebb vannak egymáshoz. Másrészt vannak olyan szűrési feladatok, illetve szűrőkonstrukciók, ahol minimális (legfeljebb 2-3 cm széles) hézag szükséges a csóelemek között; ebben az esetben a hézagokat távtartó szerkezet segítségével célszerű biztosítani. A csöelemek által alkotott csőköteg közvetlenül a medencefenéken fekszik, legfeljebb annak méretpontatlanságait kiegyenlítő alátétekre lehet szükség. Ennek megfelelően előnyös, ha a gyűjtő- és elosztókamra a medence fenéklemeze alatt húzódik, és mindegyik csőelem legalább egy, e kamrába felülről benyúló, a kamra és csőelem belső terét egymással összekötő csonkkal rendelkezik. Egy további találmányi ismérv szerint a csonkok - amelyek geometriai hossztengelyei előnyösen merőlegesek a csőelemek geometriai hossztengelyére - a gyűjtő- és elosztókamra fedelében levő nyíláson keresztül nyúlnak a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 G5 3
