202404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dipiridamolt, vagy mopidamolt és O-acetil-szalicilsavat, illetve ezek sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 202404 B 2 a 85 108 761.9 számú európai szabadalmi bejelentés szerinti kombinációt (1. ábra), illetve a találmány szerinti kombinációt (2. ábra) alkalmazva. Az 1. ábra a trombus nagyságának alakulását szemlélteti a trombus előidézését követő 20 percen belül, a mérés elvégzése előtt 60 perccel orálisan beadva 5 mg/kg O-acetil-szalicilsavat és a mérés megkezdése előtt 150 perccel orálisan beadva 5 mg/kg dipiridamolt. A kontrollcsoportnál a trombus nagysága a megfigyelési időtartam első felében körülbelül 85% marad, a második félidőben kissé csökken, míg a kezelt csoportnál a trombus nagysága az első 30 másodpercben a kontrollcsoportéval közel azonos értékeket vesz fel, majd a kísérlet további lefolyása során erősebben csökken. Egészen más időbeni lefolyást mutat a 2. ábra. Itt a kontrollcsoportot egy olyan csoporttal hasonlítottuk össze, amely 60 perccel a mérések megkezdése előtt a találmány szerint egyidejűleg orálisan 5 mg/kg dipiridamolt és 0,05 mg/kg O-acetil-szalicilsavat kapott. Az 1. ábrával ellentétben itt a kezelt csoportnál már a kísérlet első időszakában jelentős trombusgátló hatás mutatkozott, ami már a kísérlet kezdetén felvette azt az értéket, amelyet az 1. ábra szerinti kezelt csoportnál csak a kísérlet második harmadában értünk el. Az 1. és 2. ábra szerinti időgörbékből látható, hogy a 2. ábra szerinti előkezelés már a trombus képződését is meggátolta, míg az 1. ábra szerinti kezelés csupán gyorsította az előidézett trombus feloldódását, amit azonban a 2. ábra szerinti kezelésnél ugyanolyan mértékben szintén megfigyelhetünk. A 3-6. ábrákon összefoglaltuk a százalékos trombusnagyságokat az egyes időszakaszokban és ezeket összehasonlítottuk. Az A oszlopok képviselik a kontrollcsoport trombusnagyságát, vagyis a kontrollcsoport trombusnagyságát 100%-nak vettük; a B oszlopok egy olyan csoport trombusnagyságát mutatják, amely az 1. ábra szerinti görbének megfelelő 5 mg/kg dipiridamol és 5 mg/kg O-acetil-szalicilsav kombinációját kapta; a C oszlopok szemléltetik a trombus nagyságát 2,5 mg/kg O-acetil-szalicilsav előzetes beadása után; a D oszlopok 5 mg/kg dipiridamol előzetes beadása után; az E oszlopok a 2. ábra szerinti görbének megfelelő 5 mg/kg dipiridamol és 0,05 mg/kg O- acetil-szalicilsav találmány szerinti kombinációjának előzetes beadása után; és az F oszlopok 2 mg/kg dipiridamol és 0,05 mg/kg O-acetil-szalicilsav beadása után szemléltetik a trombus nagyságát. Valamennyi beadást orálisan végeztük. A 3. ábra a 85%-os elzáródás csökkenését szemlélteti a 10 mp-1 perc közötti időszakaszban, az eret ismét ingernek kitéve, összahasonlítva a kontrollállatokkal, amelyeknél a trombusnagyságot 100-nak vettük. Amint az ábrából látható, a találmány szerinti kombináció esetében (E oszlop) az elektromos ingerrel létrehozott trombus már ekkor (vagyis gyakorlatilag már in statu nascendi) körülbelül 20%-kal csökkent; míg az ismert kombináció beadásával (B oszlop) ezzel szemben csak körülbelül 5%-kal; ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti kombináció beadása már a trombus képződését jelentősen gátolja. A 4. ábra ugyanezeket a viszonyokat szemlélteti az ingert követő 2-4. perces időtartamban. A trombus nagysága általánosságban csökken, a legkifejezettebb a csökkenés a találmány szerinti kombinációnál. Az 5. ábra az ingert követő 5-10. perc időtartam után, a 6. ábra a 10-20. perc időtartam után szemlélteti a fenti viszonyokat. Csupán körülbelül 15 perc elteltével kapjuk az ismert kombinációval is a trombus nagyságának azt a csökkenését, ami a találmány szerinti kombinációval elértnek megfelel. Az O-acetilszalicilsav és a dipiridamol magában nem csökkenti jelentősen a trombus nagyságát. Ha főképpen a 6. ábrán összehasonlítjuk a százalékos csökkenéseket, akkor látjuk, hogy az acetil-szalicilsav/dipiridamol kombinációknál szuperadditív, illetve szinergetikus hatásról van szó. A 3. ábrából azonban még egy további összefüggés is leolvasható: ha növeljük az O-acetilszalicilsav mennyiségét a dipiridamol mennyiségéhez viszonyítva, akkor a trombusképződést gáltó hatás csökken; azt tapasztaltuk, hogy a dipiridamol/O-acetil-szalicilsav 4-nél kisebb tömegarányaival gyorsan elérhetők olyan viszonyok, amelyek az 1. ábra szerinti görbe, illetve a 3-6. ábra B oszlopai értékeinek megfelelnek. Ebből azonban világosan látszik, hogy a találmány szerinti kombinációk a trombus elhárítása tekintetében jelentősen felülmúlják az ismert kombinációkat. Meg kell említenünk, hogy ezt a hatást olyan kombinációval érjük el, amelyben az O-acetilszalicilsav-rész igen csekély, úgy, hogy ennek az anyagnak a mellékhatásaival nem kell számolni. Azt, hogy az erek trombusok által való elzáródásának a gátlását nem csak a dipiridamol és acetilszalicilsav beadási sorrendje, hanem egyidejű" alkalmazásnál a két hatóanyag dózisaránya is döntően befolyásolja, nyulak rekurrens trombózisának a modelljén végzett kísérletek mutatják. A kísértek elvégzésénél a Folts, J. D. [Circulation 54, 365 (1976)] által kutyák artéria circumflexán alapuló modelljét ismertető cikkre támaszkodva, kifejlesztettük az eljárást nyulak abdominális aortájának rekurrens modelljére. Az állatokat rompunnal elaltattuk. Az állatok először 10 mg/kg rompunt és 70 mg/kg ketanestet kaptak i.m., majd folyamatosan 4 mg/kg/óra rompunt és 20 mg/kg/óra ketanestet i.m. a kísérlet egész ideje alatt (Dauerinfusion); ezután a körülbelül 3 kg testsúlyú „New Zealand White” nyulak hasát szagittális vágással felmetszettük. Az abdominális aortát az artéria renalistól disztálisan szabaddá tettük; és ennek a metszetnek a proximális végéhez elektromágneses „Flow”-szondát (vagy alternative ultrahang „Flow”szondát) illesztettünk. Az aortát egy artériafogóval (hemosztatikum) mechanikusan ismételten megnyomkodva azt megsértettük. Ez az eljárás a nyílás belsejének felszakításával, a szubendoteliális struktúra, a kötőszövetek és a simaizmok szabaddá tételével az érfalakat megsértette. Az ér sérülésének helyén mechanikus szűkületet hozunk létre, amely az áramlást az aortán keresztül a kiindulási értéknek körülbelül 40%-ára csökkenti. Ez után a károsodás után megfigyeltük, hogy a teljes térfogatú áramlás az aortán keresztül néhány percen át állandóan csökken, míg az áramlás teljesen megszűnik. Az ér elzárva marad, amíg a képződött trombus a leszűkült szegmentumban mechanikus agitációra feloldódik, vagyis embolizálódik. Ezzel az eredeti áramlás ismét helyreáll. Ezután a vér áramlása ismét fokoza-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
