202322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiai minták 3'-azido-3'-dezoxi-timidin tartalmának radioimmunológiai meghatározására

5 HU 202 322 B 6 mennyi reagens (tracer, antitest, standardok és minták) oldásához és a térfogatkiegészítéshez 0,05 mólos, 7,4 pH-jú, 0,1% zselatint tartalmazó vizes foszfát puf­fert (RIA-puffert) használunk. A reagensek összeméré­se után a kémcsövek tartalmát kémcsőkeverővei né­hány másodpercig kevertetjük, majd lezáijuk, és hűtő­­szekrényben 0-4 *C közötti hőmérsékleten éjszakán át állni hagyjuk. Ezután a TC csövekhez hozzáadunk 500 mikroliter hideg RIA-puffert, a többi csőhöz pedig 500 mikroliter csontszén szuszpenziót, amelyet a hoz­záadás közben jeges-vizes fürdőn mágneses keverővei erősen kevertetünk. A szén szuszpenzió összetétele: 0,01 mólos foszfát puffer (pH 7,4) 0,5% Dextran T-70 (Pharmacia, Finnország) és 1% Norit-A (Serva, NSZK). A kémcsöveket 10 percig 0 ‘C-on tartjuk, majd 10 percig 2000xg gyorsulással 0 *C-on centrifugáljuk. Ezután a felülúszókból alkalmas mérőcsövekbe 0,5 ml­­t pipcttázunk, és ezek radioaktivitását NaI(Tl) szcintil­­lációs kristállyal ellátott automatikus mintaváltó, pl. Minigamma (LKB, Svédország) berendezésen meg­mérjük. A számítást a radioimmun meghatározásoknál szokásos módon végezzük. 2. példa Vérplazma AZT koncentrációjának meghatározása nyúl vénás véréből Mindenben az 1. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy radioligandumként nem (la), hanem (Ib) képlctű vegyületet alkalmazunk, a standard AZT hígítási sorozat koncentrációit 0,137-0,41-1,23-3,7- 11,1-33,3-100 ng/ml-re készítjük, és a mintákat hígí­­tallanul, vagy tízszeres hígításban mérjük. A specifikus antitest az 1. példa szerinti. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás biológiai minta 3’-azido-3’-dezoxi-timidin (továbbiakban AZT) tartalmának antigén-antitest reak­ciós meghatározására ismert mennyiségű, hígítási soro­zat szerint különböző koncentrációjú AZT és a megha­tározandó biológiai közegminták jelenlétében, melynek során megmérjük nagy fajlagos aktivitású nyomjelzett vegyületnek (továbbiakban tracer, vagy radioligandum) specifikus antitesttel való kötődését, és az ismert mennyiségű AZT hígítási sorozat által okozott kötésvál­­tozásból számítjuk a mindenkori közegminta ható­anyagtartalmát, azzal jellemezve, hogy tracerként jód­­-125 izotóppal jelzett, nagy fajlagos aktivitású, (I) álta­lános képletű AZT-származékokat használunk, amely képletben X jelentése a (II) vagy (III) képlet szerinti csoport. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy háromezer és százezer, előnyösen tízezer és hat­vanezer cpm közötti beütésszámú (I) általános képletű tracert alkalmazunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárással, az­zal jellemezve, hogy antitestként nyúlban - előnyösen 5’-0-szukcinil csoporton keresztül szarvasmarha szé­rum albuminhoz kötött AZT mint immunogén anyag ellen - keletkezett specifikus anti-AZT immunplazmái vagy immunsavót alkalmazunk olyan koncentrációban, amely az inaktív AZT-t nem tartalmazó mintában a tracer tíz és nyolcvan, előnyösen harminc és hatvan százalékát képes megkötni. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy puffer-oldatként - előnyösen zselatint tartalmazó - nátrium-foszfát oldatot haszná­lunk, amelynek pH-ja 4-8 közötti, előnyösen 6-8 körü­li, koncentrációja 0,01—1 mól/liter, előnyösen 0,05- 0,1 mól/liter. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakcióidő 1 és 50, előnyösen 3 és 24 óra közötti, és a reakció hőmérséklet 0 és 40 'C közötti. 5 10 15 20 25 30 35 4

Next

/
Thumbnails
Contents