202257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagok habosítására alkalmas készítmény előállítására

1 HU 202257 B 2 A találmány tárgya eljárás műanyagok habosítására alkalmas készítmény előállítására. Műanyagokból, például poli(vinil-klorid)-ból, po­­liolefinekből, polisztirolból stb. és ezek kopolimerje­­iből redszerint kémiai habosítószerek felhasználásával állítanak elő műanyag-habokat. Kémiai habosítószer­­ként olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek a polimer ömledékében bomláspontjuknál magasabb hőmérsék­letre melegítve gázokat fejlesztenek. A kémiai habo­sítószerek hatására a polimer ömledékből lehűlés után sejtszerkezetű szilárd műanyag-hab képződik. A gyakorlatban az azodikarbonsav-diamidot alkal­mazzák legelterjedtebben kémiai habosítószerként. Az azodikarbonsav- diamid viszonylag magas bomlás­pontjának csökkentése, a gázfejlődés gyorsítására és a gázképződés viszonylag egyenletessé tétele érde­kében az azodikarbonsav-diamidot a gyakorlatban rendszerint különféle aktivátorokkal („kikkerekkel”) együtt használják fel. Az aktivátorok hatására nemcsak jobb minőségű habosított műanyag termék képződik, hanem jelentősen csökkenthető a habosítás hőmér­séklete és ideje is, ami tetemes energiamegtakarítást eredményez. A szakirodalomban az aktivátorok széles válasz­tékát ismertették. Az 1 694 871 sz. Német Szövetségi Köztársaság­beli közrebocsátási irat szerint az azodikarbonsav­­diamid aktivátoraként a periódus rendszer 2. és 4. csoportjába tartozó kétvegyértékű fémek alifás, aro­más és alifás-aromás monokarbonsavakkal képezett sóit, például a fenil-vajsav, a metil-benzoesav, az etil-hexánsav, a mirisztinsav és hasonló karbonsavak kadmium-, ólom-, cink-, ón-, kobalt- és nikkelsóit alkalmazzák. A 4 438 223 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint habosítószerként cink-for­­miátot használnak, amihez aktivátorként MmX álta­lános képletű fémvegyületeket - a képletben M ká­lium- vagy nátriumatomot jelent, X szervetlen sav maradékát jelenti, és m a sav vegyértékének megfelelő egész számot jelöl - vagy A/^RP általános képletű fémvegyületeket - a képletben M1 alkálifém-, kalci­um-, ólom- vagy cinkatomot, R mono- vagy polibá­­zikus, 1-18 szénatomos, adott esetben egy vagy két nitrogénatomot tartalmazó karbonsav maradékát vagy benzol-szulfonil- vagy p-toluol-szulfonil- csoportot je­lent, és n és p az R és M1 csoport jelentéséből és vegyértékétől függő egész számokat jelentenek - adnak. Az 58 201 825 sz. japán szabadalmi leírás szerint vinil-klorid alapú kopoümerek habosítására azodikar­­bonsav-diamid habosítószerként és zsírsav-cinksó vagy cink-hidroxid aktivátort használnak. A 101 198 sz. európai szabadalmi leírás azodi­­karbonsav-diamid aktivátoraként cink-oxid, cink-kar­bonát, 1-4 szénatomos karbonsavak cinksói és aromás szulfinsavak fémsói használatát ajánlja. Ismert az is, hogy a habosítószerekhez, illetve a habosítószerek és aktivátorok keverékéhez gócképző (nukleáló) szerek is adhatók az egyenletes habszer­kezet kialakulásának elősegítésére. Az 101 198 sz. európai és a 4 472 536 sz. Amerikai Egyesült Ál­lamok-beli szabadalmi leírások szerint gócképző ada­lékokként dekabróm-difenil-étert, továbbá kalcium­vagy alumínium-szilikátokat használnak. A műanyag-habokkal szemben támasztott minőségi követelmények egyre szigorúbakká válnak. Különösen a PVC-ből készült habosított padlók és műbőrök előállításában fontos, hogy a habosító kompozícióval 1-1,5 perc alatt a műanyag minél nagyobb mértékű térfogatnövekedése következzék be, és a műanyag-hab minél egyenletesebb eloszlású sejtszerkezettel rendel­kezzék, mert a tennék küllemével, fizikai-mechanikai tulajdonságaival és a gazdaságossággal szemben tá­masztott igények csak így teljesíthetők. Ilyen szigorú minőségi követelményeknek megfe­lelő termékek előállítására a jelenleg ismert habosí­­tószer-kompozíciók legnagyobb része nem alkalmas; egy kisebb részénél pedig az jelentkezik hátrányként, hogy nehezen hozzáférhetők és/vagy előállításuk költ­séges komponenseket igényel. Vizsgálataink során a váratlan megállapításra ju­tottunk, hogy a fenti követelményeknek maradékta­lanul eleget tevő kompozícióhoz jutunk akkor, ha az azodikarbonsav-diamid habosítószer felületére együt­tes lecsapással választunk le cink- és/vagy ólom-hid­­roxid aktivátort és víztartalmú cink és/vagy ólom­­szilikát gócképzőszert vízben oldható cink- és/vagy ólomsók vizes oldatából. Az így kialakult koprecipi­­tátum az aktivátort és a gócképzőszert rendkívül egyenletes eloszlású, mikroszkópos méretekben is homogén keverék formájában tartalmazza az azodi­karbonsav-diamid szemcsék felületén. Ennek követ­keztében a kompozíció lényegesen jobb habosító hatással rendelkezik az azodikarbonsav-diamid, az aktiválószer és a gócképzőszer fizikai összekeveré­sével kialakított, egyébként azonos összetételű ké­szítményénél, és használatával gyorsabb és egyenle­tesebb sejtszerkezetet biztosító habosodás érhető el. A találmány tárgya tehát eljárás 1-10 tömegrész azodikarbonsav-diamidot, 0,25-0,75 tömegrész cink­­és/vagy ólom-hidroxidot és 0,25-0,75 tömegrész Me0.3Si02.3H20 általános képletű víztartalmú cink­­és/vagy ólom-szilikátot - a képletben Me cink- és/vagy ólomatomot jelent - koprecipitátum formájában tartal­mazó, műanyagok habosítására alkalmas készítmény előállítására. A találmány szerint úgy járunk el, hogy vízben oldódó cink- és/vagy ólomsó vizes oldatában azodikarbonsav-diamidot szuszpendálunk, a szuszpen­zióhoz 7 és 8 közötti pH-érték eléréséig alkálifém-víz­­üveget és szervetlen bázist adunk, majd a kapott kop­­recipitátumot elkülönítjük és szárítjuk. A találmány szerinti eljárásban felhasználható víz­üvegeket a Römpp: Vegyészeti Lexikon IV. kötet 970. oldala (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984) ismerteti. Gazdaságossági okokból célszerűen nátri­­um-vízüveget használunk. A reakcióelegyhez szervetlen bázisként például nátrium-, kálium- vagy ammónium-hidroxidot, nátri­­um-hidrogén-karbonátot és hasonlókat adhatunk; gaz­daságossági okokból célszerűen nátrium-hidroxidot alkalmazunk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a cink- és/vagy ólomsó (például cink- és/vagy ólom-klorid) vizes oldatában szuszpendáljuk az azodikarbonsav-diamidot, majd a szuszpenzióba párhuzamosan adagoljuk be a vízüveg és a bázis vizes oldatát az előírt 7 és 8 közötti pH-érték eléréséig. A vízüveg és a bázis vizes oldatát azonban előre elkészített, megfelelő arányú keverék formájában is felhasználhatjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents