202249. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás 2-dezoxi- 2',2'-difluor-nukleozidok előállítására
1 HU 202249 B 2 Az így kapott kristályokat vákuum-kemencében szárítjuk 40 °C hőmérsékleten 3 órán át, így 9,0 g kívánt enantiomert kapunk, amelyet NMR elemzéssel, 300 mHz-es készüléken azonosítunk CDCb-ban: 6=4,70 (szigulett 2H); 4,99 (szigulett, 1H); 5,76 (szingulett, 1H); 7,4-8,2 (széles multiplett, 10H). A szárított kristályok egyik reprezentatív mintáját feloldjuk acetonitrilben és HPLC elemzési eljárást alkalmazva vizsgáljuk, az 1. példában leírtakat követve. A HPLC vizsgálat azt jelzi, hogy a termék 98,0% tisztaságú 2-dezoxi-2,2- difluor-D-eritro-pentofuranózl-ulóz-3,5-dibenzoát. 4. példa A. D-eritro- és D-treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-1 -ulóz-3,5-dibenzoát előállítása. 169,0 g (0,472 mól) D-eritro- és D-treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-l-ulóz-3-benzoát (amely a 2. példa eljárása szerint készült) 845 ml etil-acetáttal készült oldatát egy 2 literes lombikba visszük. Piridint (111,5 g; 1,410 mól) adunk a lombikba és az oldatot lehűtjük mintegy 5 °C hőmérsékletre. Benzoil- kloridot (132,2 g; 0,940 mól) feloldunk 300 ml etilacetátban és az így létrejött oldatot 30 perc alatt cseppenként hozzáadjuk a 2 literes lombikhoz. A reakciókeveréket hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni (22 °C), és ezen a hőmérsékleten kevertetjük egy éjszakán át. A következő reggelen a keveréket lehűtjük mintegy 5 °C hőmérsékletre, és a piridin hidroklorid sót, amely a reakció során képződött, szűréssel eltávolítjuk. Az oldatot ezután csökkentett nyomáson koncentráljuk, hogy 249,0 g olajat kapjunk. Az olaj reprezentatív mintáját acetonitrilben feloldjuk, és az 1. példában leírt eljárás szerinti HPLC eljárással megvizsgáljuk; ilyen módon megállapítjuk, hogy az olaj 52,2 tömeg % 2-dezoxi-2,2-difluor-D-eritro-pentofuranóz-l-ulóz-3,5-dibenzoátból és 14,9 tömeg % megfelelő D-treo enantiomerből áll. B. 2-dezoxi-2,2-difluor-D-eritro-pentofuranóz-lulóz-3,5-dibenzoát. A fentebb készített megmaradó olajat feloldjuk 174 ml metilén- kloridban. Hexánt (249 ml) adunk hozzá 30 perc alatt, miközben az oldatot kevertetjük. Az így létrejött oldatot szobahőmérsékleten kevertetjük (22 °C) 30 percen át, majd lehűtjük mintegy 5 °C hőmérsékletre, és ezen a hőmérsékleen kevertejük további 30 percen át. A kicsapódott szilárd anyagot vákuum-szűréssel összegyűjtjük és 264 ml hideg hexán/metilén-klorid oldattal (3:2, térfogat/térfogat) mossuk. Az így létrejött kristályokat vákuum-kemencében szobahőmérsékleten szárítjuk (22 °C), így kapunk 85,8 g kívánt enantiomert. Az 1. példában leírtak szerint végzett HPLC vizsgálat megállapítja, hogy a kinyert kristályok 99,6%-os tisztaságban 2- dezoxi-2,2-difluor-D-eritro-pentofuranóz-l-ulóz-3,5-d ibenzoátot tartalmaznak, o.p. 116-118 ’C. 5. példa A. D-eritro- és D-treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-l-ulóz előállítása 500 ml-es lombikba beadunk 50,0 g (0,2 mól) etil-2,2-difluor- 3-hidroxi-3-(2,2-dimetil-dioxolán-4- il)propionát 3 rész 3-R- és 1 rész 3-S-arányú enantiomer keveréket, 250 ml etanolt és 6,0 ml 6 n kénsavat. Az így létrejött oldatot visszafolyatási hőmérsékletére (mintegy 76 °C) melegítjük, és ezen a hőmérsékleten kevertetjük 3*/2 órán át. 3'/2 óra után az etanol/víz keverékéből 100 ml-t ledesztillálunk és 100 ml friss etanollal helyettesítjük. Az oldatot szobahőmérsékletre lehűtjük (22 °C) és 4,5 g vízmentes nátrium-karbonátot adunk hozzá. Tíz perccel később 20 g 3A molekulaszitát adunk hozzá. Az így létrejött keveréket egy éjszakán át hűtjük. A következő reggelen a nátrium-karbonátot és a molekulaszitát szűréssel eltávolítjuk, így olyan oldathoz jutunk, amely az 1. példában leírt HPLC eljárással jellemezve, 231 mg D-eritro- és D-treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-l-ulózt tartalmaz milliliterenként. Az oldat Karl- Fischer elemzése azt jelzi, hogy az oldat víztartalma 0,9 tömeg %. B. D-eritro- és D-treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-1 -ulóz-3,5-dibenzoát előállítása. A fenti etanolos oldatot csökkentett nyomáson melegítjük, hogy az etanolt eltávolítsuk. Az így létrejött olajat feloldjuk 100 ml etil-acetátban. Az oldatot csökkentett nyomáson melegítjük, hogy az etil-acetátot eltávolítsuk. Az így létrejött gumiszerű anyagot feloldjuk 100 ml metilén-kloridban. A metilén-kloridos oldat Karl-Fischer elemzése azt jelzi, hogy a víztartalom mintegy 0,09 tömeg %. A metilén-kloridos oldatot további 225 ml metilén- kloriddal hígítjuk, ezt követi 2,6 lutidin (48,3 g; 0,45 mól) és 4-dimetil-amino-piridin (3,0 g; 0,02 mól) hozzáadása. Az így létrejött oldatot lehűtjük jégfürdőben mintegy 8 °C hőmérsékletre, és benzoil-kloridot (63,4 g; 0,45 mól) adunk hozzá cseppenként 18 perc alatt olyan sebességgel, hogy a reakcióoldat hőmérsékletét 15°C alatt tartsuk. Miután a benzoil-kloridot hozzáadtunk, az oldatot hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni (22 °C) és a 2,6-lutidin hidroklorid kicsapódik. A reakciókeveréket egymás után mossuk 250 ml vízzel, 250 ml 5 tömeg %-os nátrium-bikarbonát oldattal, 250 ml 2 n sósavoldattal és 250 ml telített konyhasó oldattal. A metilén-klorid oldatot azután vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, és az 1. példában leírt módon HPLC-vizsgálatot alkalmazva vizsgáljuk. A HPLC vizsgálat azt jelzi, hogy a metilén-kloridos oldat 28,3 g D-eritro- és D- treo-2-dezoxi-2,2-difluor-pentofuranóz-l- ulóz-3,5-dibenzoátot tartalmaz. C. 2-dezoxi-2,2-difluor-D-eritro-pentofuranóz-lulóz-3,5-dibenzoát izolálása. A fentebb készített metilén-kloridos oldatot sűrű sziruppá koncentráljuk desztillálással. A szirupot újra oldjuk 30 ml friss metilén-kloridban. Izopropanolt (300 ml) adunk hozzá, és a D-eritro termék elkezd kristályosodni. 10 percen belül a termék olyan mértékben csapódik ki, hogy viszkózus zagy keletkezik. További metilén-kloridot (10 ml) és izopropanolt (100 ml) adunk hozzá abból a célból, hogy csökkentsük a zagy viszkozitását, és az így létrejött keveréket egy éjszakán át 5 °C hőmérsékleten hűtjük. A kicsapódott szilárd anyagot vákuumszűréssel összegyűjtjük és mossuk egymás után hideg (0 °C) izopropanollal és hideg (0 °C) hexánnal. Az így létrejövő kristályokat vákuum- kemencében szárítjuk 22 °C hőmérsékleten, így kapunk 17,4 g D- eritroterméket, amelyet NMR vizsgálattal azonosítunk 300 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
